Konteóhívő, szélsőjobbos politikusnő nyerhet nagyot Trump vonakodásából

–

„Trump azért nevezett árulónak, mert kiálltam Epstein áldozataiért”

– nyilatkozta Marjorie Taylor Greene a képviselőházi szavazás előtti sajtótájékoztatón, két nappal azután, hogy egy CNN-interjúban azt is elmondta, hogy Trump posztjai nyomán halálos fenyegetéseket kap, és a testi épségét félti. 

Nem hallottál még Marjorie Taylor Greene-ről?

A Georgia államot a Kongresszusban republikánus színekben képviselő Greene a hétvégén került itthon is a hírekbe, miután hatalmas Trump-rajongóból egyike lett azoknak, akik a MAGA- (Make America Great Again) táborból követelték határozottan az Epstein-akták nyilvánosságra hozatalát.

Ahogyan azt ebben a cikkben részletesen bemutattuk, Trump a választási kampány során azzal is hergelte a híveit, hogy amennyiben ő lesz az elnök, nyilvánosságra hozzák az elítélt szexuális bűnöző, Jeffrey Epstein ügyének aktáit – amiben számos prominens személy neve felbukkanhat érintettként. A tét nem kicsi, láttuk, hogy a brit András herceg úgy bukott bele a szexuális bántalmazási ügybe, hogy a hercegi címét is megvonták tőle októberben, ezután Andrew Mountbatten Windsorként él majd. A legutóbbi fejlemények nyomán pedig az USA korábbi pénzügyminisztere, a Harvard Egyetem volt elnöke, Larry Summers jelentette be hétfőn – bocsánatkéréssel együtt – a nyilvánosságtól való visszavonulását, miután kiderült, hogy

Epsteintől kért tanácsot arról, hogyan létesíthetne házasságtörő viszonyt egy mentoráltjával.

De ne szaladjunk annyira előre. Miután Trump elnök lett, a kormány pedig megpróbált kifarolni az Epstein-aktákra vonatkozó ígéretből, ez váratlan módon eddig nem tapasztalt szakadást és felháborodást okozott a MAGA-táborban.

Az ügy az elmúlt héten érkezett újabb fordulóponthoz, amikor párhuzamosan két nagyobb volumenű dolog is történt:

1.

Ahogy arról mi is beszámoltunk, november 12-én a Képviselőház Felügyeleti Biztottsága mintegy 20 ezer oldalnyi, eddig a nyilvánosság számára ismeretlen dokumentumot tett elérhetővé az Epstein-ügyben (itt találod őket). A demokrata törvényhozók pedig olyan e-maileket mutattak be, amelyekben Epstein azt írta, hogy Trump tisztában volt azzal, hogyan hálóz be és zsákmányol ki szexuálisan Epstein és Ghislaine Maxwell kiskorú lányokat (róla itt írtunk). Epstein egy levélben például azt írta Trumpról: „Természetesen tudott a lányokról, hiszen megkérte Ghislaine-t, hogy hagyja abba”.

A republikánusok kifogásolták, hogy a demokraták szerintük úgy válogatnak a dokumentációban, hogy azzal hamis narratívát építsenek az elnök ellen. Az elnök és a kormány pedig következetesen tagadja, hogy Trump egyáltalán tudott volna Epstein tevékenységéről.

Trump azt is állította, hogy ugyan korábban barátok voltak, de a kétezres évek elején összevesztek. Ez időrendi szempontból persze nem jelent sokat, hiszen Epstein ellen az első feljelentés már 1996-ban megtörtént,

a feljelentő Maria Farmer pedig akkor és 2006-ban az FBI-nak is megnevezte Trumpot, mint akit szerinte vizsgáljanak Epstein környezetében.

2.

Szintén november 12-én Mike Johnson, az amerikai képviselőház elnöke bejelentette, hogy a november 17-tel kezdődő héten a képviselőház elé terjeszti azt a törvényjavaslatot, ami kötelezné az Igazságügyi Minisztériumot az Epstein-akták nyilvánosságra hozására. Ezt a bejelentést az a „discharge petition” (kényszerítő petíció) előzte meg, amelyet szeptembertől kezdtek el aláírni demokrata és republikánus képviselők annak érdekében, hogy a törvényjavaslat automatikusan a képviselőház elé kerülhessen. A megfelelő számú, 218 aláírás november 17-én gyűlt össze. A petíciót a republikánus képviselők közül Marjorie Taylor Greene már szeptemberben aláírta.

Ki Marjorie Taylor Greene?

A georgiai születésű (1974), magát keresztény nacionalistának nevező Greene a szélsőjobboldali, konteóhívő republikánus iskolapéldája. Többek között:

• fehér felsőbbrendű és antiszemita nézeteket hangoztat,
• olyan összeesküvés-elméletek mellett foglalt állást, mint a Quanon, a Pizzagate, illetve általában olyan konteók híve, amik szerint titokban egy sátánista elit irányítja a világot, Trump pedig amolyan keresztes lovagja az ellenük való harcnak – egyébként eddig hatalmas támogatói voltak egymásnak, közös felvételek sorát találod az elnökről és Greene-ről az interneten a különböző kampány- és más politikai eseményekről; 
• helyeselt olyan megnyilvánulásokat, amik szerint ki kellene végezni olyan prominens demokrata politikusokat, mint Barack Obama vagy Hillary Clinton;
• szerinte a szeptember 11-i terrortámadást és az országszerte tapasztalható tömeglövöldözéseket is a kormány szervezte;
• a demokratákat a nácikhoz, a Covid elleni intézkedéseket a holokauszthoz hasonlította (utóbbiért később bocsánatot kért), az ukrajnai háború során a Putyin-támogató republikánusokhoz közé tartozik.

Az Epstein-akták körüli titkolózás és huzavona, a kiszivárgott, illetve nyilvánosságra hozott nevek érthető módon tüzelik az összeesküvés-elméletekre hajlamos választókat, nem meglepő tehát, hogy Greene aláírta a kényszerítő petíciót.

Trump vs Greene: Szövetségesből ellenfelek

Szeptember végén Greene már egy X-en posztolt bejegyzésben bátorította a követőit, hogy „derítsék ki”, mi történt, ha esetleg holtan találnák:

„Nem gondolkodom öngyilkosságon, és az egyik legboldogabb, legegészségesebb ember vagyok, akivel találkozhattok” – majd jelezte, hogy „befolyásos emberek” szállhatnak rá, amiért sürgeti az Epstein-akták nyilvánosságra hozatalát.

Az elmúlt időszakban aztán Greene többször felszólította Trumpot, hogy

hozzák nyilvánosságra az aktákat, és tételesen az elnök szemére hányta, hogy külpolitikával, azaz más országokkal foglalkozik a hazai feladatai helyett. 

Trump ellentámadása pénteken érkezett, amikor bejelentette, hogy hivatalosan is visszavonja az elnöki támogatását Greene-től, illetve személyeskedve azt is hozzátette például, hogy nem veheti fel a telefont „minden rinyáló holdkórosnak”. Másnap „árulónak” és „gyalázatosnak” nevezte a képviselőt.

Greene még pénteken azzal válaszolt Trump kijelentéseire, hogy „Természetesen keményen nekem esik, hogy példát statuáljon, és megfélemlítse a többi republikánust a jövő heti szavazás előtt, amely az Epstein-iratok nyilvánosságra hozataláról szól”. Szombaton az X-en arról írt: „Most magán biztonsági cégek keresnek meg, és figyelmeztetnek a biztonságomra, mivel az ellenem irányuló fenyegetéseket a világ leghatalmasabb embere szítja és bátorítja. Az az ember, akit támogattam és segítettem megválasztani”.

A CNN-nek adott vasárnapi interjújában aztán Greene olyat tett, ami ritkán látunk politikustól: bocsánatot kért azért, hogy az elmúlt években aktívan hozzájárult a közbeszéd elfajulásához. A MAGA-mozgalom egyik legismertebb hangjaként azt is elmondta, hogy a Charlie Kirk elleni szeptemberi merénylet óta sokat töpreng a korábbi politikai lépésein. Attól tart, hogy most már a saját biztonsága is veszélyben van. Vasárnap később azt írta az X-en, hogy Trump „indokolatlan és kegyetlen támadásai” „veszélyes radikálisoknak szóló felhívásként” szolgáltak, és hogy több fenyegetést is kap.

A béna kacsa-dilemma

Azt, hogy Trump ideges, illusztrálja az is, amikor pénteken a Bloomberg újságírónőjének az Epstein-emaileket firtató kérdését nem egyszerűen lesöpörte, hanem a nő arcába mutatva fenyegetően azt válaszolta:

„Csöndet. Csöndet, coca.”

(A „piggy”, azaz coca vagy koca vagy malacka a People szerint az elnök 2016 óta visszatérő, kedvelt sértése.)

Újabb fordulatként aztán vasárnap este Trump arra kérte a képviselőházi republikánusokat, hogy szavazatukkal támogassák a törvényjavaslatot:

„A képviselőházi republikánusoknak meg kellene szavazniuk az Epstein-iratok nyilvánosságra hozatalát, mert nincs mit rejtegetnünk” – írta Trump a közösségi médiában, és a demokraták átverésének (hoax) minősítette az Epstein-akták körüli vihart. Hétfőn ezt már azzal is megtoldotta, hogy azonnal aláírja a törvényt, amint elé kerül (ehhez előbb a Szenátusnak is meg kell szavaznia, persze).

A váltás azt követően történt Trumpnál, hogy a tanácsadói és szövetségesei meggyőzték arról, hogy a képviselőház minden ellenállása mellett feltehetően megszavazza a törvényjavaslatot – ha pedig tovább ellenzi, azzal csak még jobban ráirányítja erre a figyelmet.

Hogy a kínos helyzetet elkerülje, Trump tehát előre menekült.

Miért?

Ahogy azt a CNN elemzése is hangsúlyozza, az elnököt (ebben az ügyben) nem vádolták meg konkrétan visszaéléssel vagy bántalmazással – Epstein áldozata, a nemrég öngyilkosságot elkövető Virginia Giuffre sem, akivel Epstein egyik levele szerint Trump órákat töltött Epstein házában. A múlt héten nyilvánosságra hozott dokumentumok között sem találtak bizonyítékot arra, hogy az elnök törvénybe ütköző dolgot tett volna. 

Az azt firtató kérdések viszont, hogy mit és mikor tudott az elítélt szexuális bűnöző Epsteinről és Ghislaine Maxwellről,

nagyon rosszul jöttek neki politikailag.

Nemcsak azért, mert számos republikánus képviselő láthatóan tőle függetlenül úgy döntött, hogy megszavazza a törvényjavaslatot, mert az annyira foglalkoztatja a választóikat. 

Hanem az időzítés miatt is.

A MAGA-táborban ugyanis többen kifejeztek hasonló aggályokat, mint amiket Marjorie Taylor Greene is hangoztat, hogy vajon az elnök mennyire Amerika szempontjait képviseli (America First): legyen itt szó a közelmúlt külpolitikai lépéseiről (például gazdaságilag Argentína esete, hadászatilag pedig a Venezuela elleni támadás lehetősége), vagy arról, hogy mennyire viselkedik barátságosan Trump a nagy techcégekkel.

Ráadásul Trump korábbi republikánus kritikusai egyszerűen engedtek az elnöknek, Greene viszont felvette a kesztyűt és folyton visszaszól neki, nem hajlandó eltűnni a porondról – ami példaként szolgálhat más republikánusok számára. Sőt, nemhogy nem tűnik el, hanem a fordulatokat a saját brandjének építésében is sikeresen felhasználja: lásd kedden, a képviselőházi szavazás előtt adott sajtótájékoztatóján már arról beszélt, hogy Trump azért nevezte őt árulónak, mert Epstein áldozatait támogatja.

Mindeközben a hétvégén több MAGA-hoz kapcsolható influenszer lépett távolabb Trumptól. 

A november 4-i választások pedig a demokratáknak kedveztek, ami kapcsán a CNN elemzője arra is emlékeztetett, hogy Trump hamarosan eleve átkerül a „béna kacsa” státuszba – ezt a kifejezést használják a leköszönő amerikai elnökökre, akiknek a hivatali idejük végéhez közeledve látványosan csökken a kül- és belpolitikai befolyásuk.

Trump pedig nem viseli el, hogy gyengének látszódjon – ám ezzel a lépésével éppen az történt. És már nyakunkon is a kérdés: ki jön utána?

Sándor Anna