1. „A kínaiak egész nap csak dolgoznak.”

Az biztos, hogy a kínaiak iszonyatosan sokat dolgoznak, mondhatni látástól vakulásig. Nincs hétvége, ünnep, szülési szabadság is alig, akár büfében, akár piacon dolgozik valaki, éjjel-nappal hajt.

Az tény és való, hogy a kínaiak sokat dolgoznak, de nyilván sokkal árnyaltabb a kép. Ott is léteznek nyolctól-négyig állások, de sok olyan ismerősöm is volt, főleg a húszas éveik végén járó, multiknál, leginkább pénzügyi területen dolgozó fiatalok, akik saját bevallásuk szerint is napi 14-16 órákat dolgoztak. A varrónőm szintén hétfő kora reggel ugyanúgy a varrodában volt, mint ahogy vasárnap délután is. Ez magyarázható egyrészt a mentalitással, másrészt az értékrenddel. A kínai és a nyugati értékrendszer közötti különbség, – vagy beszéljünk a mi értékrendszerünkről –, hogy Kínában és számos távol-keleti kultúrában a siker talán az egyik legfontosabb érték, és nem az egyéni boldogság. A siker értelmezése annyiban más, hogy elsősorban az üzleti és szakmai életben elért sikert, az anyagi sikert, a ranglétrán való előrelépést jelenti, és ez azért fontos, mert egy olyan erősen kollektivista társadalomban, mint a kínai, a siker az egész család jóllétét, anyagi biztonságát alapozza meg. A nyugati kultúrákban a siker sokkal inkább az egyéni sikert, az önmegvalósítást jelenti. Az is fontos, hogy számukra a szorgalom fontos érték. Másrészt nagyon erős a versenyhelyzet szinte minden szférában, és valóban sokat kell azért tenni, hogy kiemelkedjenek a tömegből. A szülési szabadság Kínában hivatalosan kábé 4,5 hónap. Az ünnepekből, a kínai újévből, a tavaszfesztiválból, a májusi sárkányfesztiválból és a szeptemberi őszközép ünnepből azért jócskán kiveszik a részüket, és a legtöbb ünnep a családról szól.

2. „A kínaiak elássák a hallottaikat, és azok irataival csempésznek be újabb embereket Magyarországra.”

Na, ja, „migráncsnak” lenni nem könnyű mostanság, sokkal egyszerűbb elásni az elhalt nagypapát. Különben is, látott valaki valaha kínai sírkövet magyar temetőben?

Tudomásom szerint azért van kevés kínai sír Magyarországon, mert a kínaiak idősebb korukban hazamennek több okból is: egyrészt a hagyományos kínai orvoslásban jobban bíznak, másrészt, ha érzik, hogy kevés idejük maradt hátra, akkor pedig hazatérnek a gyökereikhez. Egyébként a hazatérés jellemzi a fiatalokat is; akik külföldi, főleg amerikai, angol vagy ausztrál egyetemeken tanultak, általában visszatértek hazájukba.

3. „A kínaiak a rizst és a tojást is hamisítják! Több helyen lehetett olvasni és látni is, hogy a kínaiak képesek még a rizst is hamisítani, nem is beszélve a tojásról! Mindenki nagyon figyeljen oda, nehogy belehaljon!”

Hamisított tojásról már én is hallottam, ahogyan sertéshúsból „készült” marhahúsról is. Azt sem tartom kizártnak, hogy akár ettem is – tudtomon kívül. Még életben vagyok, de erről a témáról több részletet sajnos nem tudok. Egyébként én megettem mindent, a legtöbb utcai ételt is megkóstoltam a palacsintatésztaszerűségbe tett csípős szószos zöldségtől kezdve a nyárson sült húsokig, halakig, és három év alatt egyszer lettem beteg; egy salátától, amit egy nyugati étteremben fogyasztottam el...

4. „A kínaiak megeszik a macskát és a kutyát is! Meg minden mást is. Nehéz elhinni, de annyi történet kering ráharapott chipekről, piacok környékén eltűnt kutyákról, hogy valami valóságalapja biztosan van a történetnek. Ettem én már kínai étteremben kacsacsőrt és malacfület is, szóval ez biztosan bizonyítja, hogy mindent megesznek.”

Bár nagyon sok mindent megesznek, kutyát speciel Kína nagy részén nem. Vannak bizonyos részei Kínának, ahol az év egyes szakaszaiban, tél közepén esznek, de ez abszolút marginális jelenség. Egyetlen étteremben voltam három év alatt, egy tibetiben, ahol volt kutyaleves az étlapon. De való igaz, hogy a csirkebéltől kezdve cápauszony-levesen át a malacfüllel töltött tavaszi tekercsig... mindent lehet enni. Pekingben van egy piac, ahol sült skorpiótól kezdve, grillezett selyemhernyó, nyársra húzott bébimadarak, de tücskök, szöcskék is vannak. S bár turistalátványosság, a fintorogva kóstolgató külföldiek mellett számos helyit látni, aki nyugisan eszi a sült hernyót. Én nem mertem kipróbálni, de az öcsém szerint a sült selyemhernyó egyáltalán nem rossz, mert olyan, mint a sült gesztenye, a sült skorpió íze pedig a csipszre hasonlít. Egyébként pedig a jelenség történelmi okai megmagyarázzák, hogy miért esznek meg szinte mindent: az ország történelme során többször volt milliók halálát okozó éhínség, így rákényszerültek, hogy mindent megegyenek. Ehhez érdemes elolvasni Jung Chang: Vadhattyúk című könyvét, amely egy család három generációjának nőtagjain keresztül mutatja be a XX. századi Kínát – köztük azt is, hogy mit ettek az éhínség idején.

„Az itt élő kínaiak nem vegyülnek el, nem barátkoznak a magyarokkal. Van legalább egy kínai barátod? Nincs? Na, látod! És ismersz olyat, akinek van? Mondom én, hogy ők csak egymással és egymás közt. Sosem fognak beilleszkedni a mi kultúránkba, akkor mi miért legyünk velük megértőek?”

Nagyon sok csoportosan bevándorló nemzetre igaz ez. Az Amerikában élő magyarok is magyar kolóniákat alkottak az ’56-os forradalom után magyar iskolával, templomokkal. Szerintem ebben semmi furcsa nincs, egyszerűen az ismerős szokások, azonos nyelv, a kultúra nagyon sokat segít abban, hogy távol az otthontól valaki új életet, üzleti vállalkozást kezdjen. Ráadásul az üzleti életet Kínában nagyban áthatja a kapcsolati rendszer, az ismeretségből származó bizalom, és ez nyilván az itteni üzleti működésüket is meghatározza. Nekem két olyan kínai kolléganőm is volt, akivel baráti viszonyba kerültem. Annak ellenére, hogy nagyon nyitottan és érdeklődéssel fogadtak, időbe telt, amíg igazán a bizalmukba fogadtak, de szerintem nem lehetetlen kínai barátot szerezni, csak tisztában kell azzal lenni, hogy a kapcsolatok dinamikája másképp működik, mint itthon.    

5. „Minden kínai sovány. Nincs mit ezen ragozni, egyszerűen nincsenek kövér kínaiak. Jó, esetleg a gyerekek közt, de aztán ez elmúlik. Miért is lennének kövérek, hiszen csak rizst esznek, meg néha egy kis húst.”

A túlsúly egyre nagyobb problémát jelent, főleg a nagyvárosi tehetősebb réteget érinti. A gyorséttermek megjelenésével státuszszimbólummá vált KFC-be vagy Pizza Hut-ba járni, amelyek egyébként magasabban pozicionáltak, mint nyugati társaik, de lényegesen egészségtelenebbek, mint a kínai konyha, és a mozgásszegény életmóddal vegyítve, ez egyenes út az elhízáshoz. Egyébként pedig nemcsak rizst esznek – bár a szegényebbeknek inkább ez jut, én is jártam olyan iskolában, ahol sajnos csak rizst kaptak a gyerekek –, hanem fogyasztanak húst zöldségekkel, tésztaféléket, hússal, halat, zöldséggel töltött gombócokat, amelyek nagyon finomak. Nagyon változatos, régiónként más és más a kínai konyha, aminek – szerintem – igen kevés köze van az itthoni kínai konyhák kínálatához. Sokkal több nyers- vagy félig főtt zöldséget használnak, kevesebb a rántott étel. Ráadásul pálcikával enni valahogy azt eredményezi, hogy kevesebbet fogyaszt az ember, mintha kanállal lapátolná magába...

6. „Mindent  hamisítanak, nincsenek morális gátlásaik. Nézzük csak meg az Aliexpresst, a legnagyobb online oldalt, ahol mindent, de mindent lehet kapni. Hamis iPhone? Nem probléma. Hamis Adidas? Nem kérdés. Ezek annyira pofátlanok, hogy mindent lekoppintanak, viszont önálló gondolatuk nincs is.”

A hamisítást ugyan nem tudom megcáfolni, de az nem igaz, hogy nincs önálló gondolatuk.   

7. „A kínaiak vasszigorral nevelik a gyerekeiket, és nem is szeretgetik őket. Az apuka és az anyuka is keményen bánik a gyerekkel, és ritkán ölelgetik vagy szeretgetik a kicsiket. Ettől lesznek olyan kemények.”

A szigorú nevelést és a lényegesen visszafogottabb érzelemkifejezést nem tudom megcáfolni, de nem gondolnám, hogy a keménység nagy általánosságban jellemző lenne rájuk. A szigorú nevelésről annyit, hogy a konfuciuszi értékrend szerint a szülőket feltétlen tisztelet illeti meg, és ez nagyban meghatározza a kapcsolatot. Egy kolléganőm mesélte, hogy visszaszólni, nemet mondani a szüleinek, vagy konfrontálódni... teljességgel elképzelhetetlen a számára. Az érzelemkifejezésről pedig annyit, hogy sokkal kevésbé fejezik ki az érzelmeiket, mint mi, mivel főleg a negatív, de akár a pozitív érzelmek kifejezése azt jelenti, hogy az illető nem tudja kontrollálni magát, nem elég erős. Azt valóban ritkán lehet látni Kínában, hogy ölelgetnék vagy puszilgatnák a kisgyerekeket.

8. „A kínaiak mindig túrják az orrukat, és köpködnek. Nálunk már régóta nem léteznek köpőcsészék, és nyilvánosan sem túrjuk az orrunkat nagy számban, velünk ellentétben a kínaiak számára ez semmilyen problémát nem okoz. Turha van az orrban? Ki vele! Köpni kell a körút közepén? Akkor köpünk.”

Bár megcáfolhatnám, de sajnos nem megy. Ám nyilván minden nézőpont kérdése, mert az ázsiaiak pedig azt tartják roppant gusztustalannak, ahogy mi a zsebkendőbe fújjuk ki az orrunkat, és utána betesszük a zsebünkbe. Egyébként volt szervezett törekvés arra, hogy a nyugatiak számára furcsa szokásokat valamiképp leépítsék a pekingi olimpia előtt: lehetett látni „Köpködni tilos!” táblát, és a buszmegállóban az önkéntesek megtanították sorban állni az embereket, akik általában megrohamozták az érkező busz ajtaját...

De mindent egybevéve azt még hozzátenném, hogy én imádtam Kínát! 

A tévhiteket összegyűjtötte: Zimre Zsuzsa
A válaszokat írta: Trembácz Éva Zsuzsa 

Éva Túró Rudi pálcikával című könyvében ír a kínai kalandjairól is

Ha autentikus kínai ételeket szeretnél kipróbálni Budapesten, olvasd el korábbi cikkünket.