Így néz ki egy feminista, ha férfi teniszbajnok – boldog szülinapot, Andy Murray!
Roger Federer vagy Rafael Nadal? Ami engem illet: Andy Murray! Nem csak azért, mert a ma 37 éves, visszavonulóban lévő skót játékos szintén jelentős eredményekkel büszkélkedhet (háromszoros Grand Slam-győztes, kétszeres olimpiai bajnok, 2008 júliusától 2017 októberéig pedig egy hónap kivételével mindig a világ top 10 férfi teniszezője között szerepelt). Nem is csak azért, mert híres a kétkezes fonákjáról, a bomba returnjeiről, a kimagasló játékintelligenciájáról, taktikusságáról. Hanem azért, mert Andy Murray egyik legcsodálatosabb öröksége az elkötelezett feminizmusa, amely a tetteiben és a szavaiban is számtalanszor megnyilvánult a pályafutása során. Milanovich Domi írása.
–
Azért ne túlozzunk: ez a feminizmus, bár igencsak ritkaságszámba megy a világsztár férfi sportolók között, nem forradalmi jelenség. Természetesen rengeteg nő küzd évtizedek óta fáradhatatlanul az egyenlőségért a teniszben Billie Jean Kingtől a Williams nőverekig, és még sokan mások – és elsősorban ők azok, akik idáig repítették a női teniszt.
De, mint az élet más területein is,
szükség van olyan férfiakra, akik szenvedélyesen és következetesen szólalnak fel a nemi alapú diszkrimináció ellen, Andy Murray pedig azzal, hogy érzékennyé vált a rendszerszintű igazságtalanságokra, és nem volt hajlandó csendben maradni, a nők valódi szövetségesévé vált.
Sokat köszönhet a nőknek
„Nagyon szoros kapcsolatom volt a nagymamáimmal, mindig is nők vettek körül. Előttük könnyebb volt megnyílnom” – nyilatkozta több interjúban is a sportoló, aki Andrew Barron Murray néven látta meg a napvilágot 1987. május 15-én Glasgow-ban. (A neve hivatalosan Sir Andrew Barron Murray, 36 évesen ugyanis ő volt a legfiatalabb ember, akit valaha lovaggá ütöttek Nagy-Britanniában.) Háromévesen kezdett teniszezni, és nyolcévesen már a felnőttekkel versenyzett.
Az a furcsa helyzet alakult ki a családjában, hogy miután a szülei tízéves korában elváltak, ő és a bátyja az apjukkal laktak, a teniszben viszont továbbra is az anyjuk mentorálta őket.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Judy Murray (született Judy Erskine) saját jogán is a jelenkori tenisz fontos alakja: maga is profi játékos volt, tizenhét évesen pedig edzői képesítést szerzett, majd 2012-ben, 53 éves korában, ő lett a brit női teniszválogatott szövetségi kapitánya a Fed-kupában (a Davis-kupa női megfelelőjében). Judy Murray apja, Roy Erskine, híres focista volt, és labdaérzékét lánya, illetve unokái is örökölték. Judy kis koruktól kezdve a tenisz felé terelgette két fiát, Andyt és a nála mindössze tizenöt hónappal idősebb Jamie-t, aki – bár ezt kevesebben tudják – szintén rendkívül sikeres teniszező: hétszeres Grand Slam-győztes párosban. Az, hogy ilyen kicsi a korkülönbség a fivérek között, mindig nagy inspirációt jelentett Andynek, aki végig arra törekedett, hogy utolérje bátyját.
Judy Murray sok kritikát kapott, hogy „nem eléggé brit” a lelátón, hiszen ahelyett, hogy elegánsan és kimérten üldögélne, sokat gesztikulál, kiabál, néha még üvölt is (persze a labdamenetek között). Boris Becker szakkommentátorként arra is célozgatott, szerinte a nő egyenesen megfojtja fiát a jelenlétével.
Ez a kijelentés már csak azért is furcsa volt, mert Judy Murray máskülönben népszerű és elismert figura a teniszben, akit női játékosai kifejezetten karizmatikusnak és melegszívűnek írnak le. Andy Murray szintén megvédte anyját: „Az esetek 99 százalékában úgy beszél hozzám, ahogy bárki más anyukája tenné. Aztán vannak olyan időszakok, amikor úgy döntök, hogy szeretnék vele beszélgetni egy kicsit a teniszről, a srácokról, akikkel foglalkozom, arról, hogyan érzem magam. És ő ott van, hogy meghallgasson és megértsen” – mondta róla.
A világ egyik első férfi élsportolója, aki női edzőt fogadott
Azon túl, hogy Murray-t mindig is erős nők vették körül a családjában, a szemléletét az is jelentősen formálta, amilyen reakciókat 2014-ben kapott, amikor a korábbi világelső francia teniszezőnőt, Amélie Mauresmót nevezte ki edzőjének. Megdöbbentő, hogy tíz évvel ezelőtt is mekkora megütközést keltett ez a lépés (és keltene ma is, ne legyenek illúzióink).
Az ausztrál sporttárs, Marinko Matosevic, például így kommentálta anno a hírt: „Manapság minden az egyenlő jogokról szól, polkorrektnek kell lenni. Szóval igen, valakinek meg kell próbálnia. De nem én leszek az.” Persze nemcsak férfiak bírálták az edzőválasztást, hanem ahogy az lenni szokott, nők is – a belsővé tett előítéletek miatt –, köztük például a brit teniszlegenda, Virginia Wade, aki azt hitte, Mauresmo kinevezése „csak egy rossz vicc”.
Az indulatokat tovább fokozta, hogy a Mauresmóval való közös munka első hónapjaiban Murray nem teljesített túl jól. Természetesen már korábban is került hullámvölgybe, ám akkor senki sem az edzőjét hibáztatta a vesztes meccsekért, legalábbis biztosan nem ilyen hévvel
(a korábbi edzője az egykori világsztár férfi teniszező, Ivan Lendl volt) – a népharag egyértelműen Mauresmóra zúdult. Így Andy Murray 2015-ben fogta magát, és írt egy cikket a L’Equipe című francia lapba, ebben egyrészt kifejtette, hogy bár fájóan kevés női edző kap lehetőséget a profi teniszben, Mauresmót a kvalitásai miatt választotta, továbbá, amióta együtt dolgoznak, hét helyet javított a világranglistás pozícióján.
„Feminista lettem? Nos, ha feministának lenni azt jelenti, hogy harcolsz azért, hogy a nőket a férfiakkal egyenlőként kezeljék, akkor igen, azt hiszem, az lettem” – zárta sorait. Mauresmo egyébként 2016-ig volt Murray edzője, és végül azért távozott, mert gyereket várt, és szeretett volna a családi életére koncentrálni.
Élvezet nézni, ahogy Murray az újságírókat is kijavítja
Andy Murray az évek során többször felszólalt a női és a férfi játékosok egyenlő bérezéséért a teniszben (szemben Novak Đokovićtyal), de azt is nyilvánosan kifogásolta, hogy a nők kevesebbszer játszhatnak Wimbledon legnagyobb stadionjában, a mintegy 15 ezer fős közönség befogadására alkalmas Centre Courton. A versenyprogram szexista összeállítása akkor vált botrányosan nyilvánvalóvá, amikor 2017-ben az akkori világelső Angelique Kerber és a friss Roland Garros-győztes Jeļena Ostapenko mérkőzését nem a kiemelt pályák valamelyikén rendezték meg.
Ha pedig egyszer elkezdesz felfigyelni a rendszerszintű igazságtalanságokra, folyton megütik a füledet. Andy Murray pedig olyan ember, aki felismerte, hogy az általunk használt nyelvnek is jelentősége van. Az egyik legemlékezetesebb epizód ezzel kapcsolatban 2016-ban Rióban történt. A győztes döntő után John Inverdale, a BBC műsorvezetője gratulált Andy Murray-nek, „az első játékosnak, aki két olimpiai aranyérmet is nyert”.
Murray, hiába volt épp csak túl egy négyórás, fárasztó mérkőzésen, nem volt rest kijavítani a sportújságírót, és rámutatni, hogy Venus és Serena Williams is végrehajtották már ezt a bravúrt, sőt. „Azt hiszem, ők már vagy négy aranyat nyertek, fejenként” – emlékeztetett mindenkit.
Ehhez hasonló jelenet játszódott le 2017-ben is, amikor Murray kikapott az amerikai Sam Querrey-től a wimbledoni torna negyeddöntőjében. A mérkőzést követő sajtótájékoztatón az egyik újságíró így indította kérdését: „Sam az első amerikai játékos, aki 2009 óta bejutott valamelyik Grand Slam-verseny döntőjébe…” – mire Murray higgadtan csak ennyit mondott: „az első amerikai férfi játékos”. Az újságíró ekkor azért már kapcsolt: ó, igen, hiszen női játékosok is léteznek!
„Miért kell a nőknek még mindig elviselniük ezt a sok sz*rt?”
Andy Murray arra is reagált, amikor észrevette, hogy a Katarina Johnson-Thompson ötpróbázó fedett pályás Európa-bajnoki győzelméről szóló beszámoló mennyire alacsonyan van rangsorolva a BBC honlapján: olyan „bomba” hírek is megelőzték, mint hogy a Fulhamet megverte a Bournemouth (amely csapatok a Premier League kieső helye körül álltak abban az évben), vagy hogy az északír golfjátékos, Rory McIlroy dühében a tóba dobta az ütőjét. „Miért van az, hogy Johnson-Thompson aranyérmes története a BBC honlapján a 22. helyen szerepel? Teljes vicc!” – tweetelte a teniszező.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Murray azon is felháborodott – teljes joggal –, amikor 2018-ban a női aranylabdás Ada Hegerbergtől azt találta kérdezni DJ Martin Solveig, a díjátadó társműsorvezetője a színpadon, hogy a focista tud-e twerkelni (azaz fenékrázósan táncolni). Murray az Instagramon adott hangot nemtetszésének: „Egy újabb példa arra a nevetséges szexizmusra, ami még mindig létezik a sportban. Miért kell a nőknek még mindig elviselniük ezt a sz**t? – írta.
– És mindenkinek, aki azt gondolja, hogy az emberek túlreagálják, és ez csak egy vicc volt… nem volt az. Egész életemben sportoltam, és a szexizmus szintje irreális” – hívta fel rá a figyelmet.
„Szeretjük Andy Murray-t!”
Ahogy a fentiekből is látszik, Murray profi pályafutása során – amelynek lassan a végéhez közeledik – többször rámutatott azokra a legfontosabb területekre, ahol a nők ma is hátrányt szenvednek a férfiakhoz képest a sportban: legyen az az edzők, szakvezetők között, vagy a médiában való alulreprezentáltságuk, az alacsonyabb bérezésük, azok a szexista megjegyzések, amiket kapnak, vagy hogy eleve a tenisz kifejezésen még ma is sokan automatikusan a férfiteniszt értik.
„Nem hiszem, hogy van olyan női játékos, aki ne támogatná teljes mértékben Andy Murray-t – nyilatkozta Serena Williams a férfi közelgő visszavonulása kapcsán. – Ő mindig kiállt a nők jogaiért, különösen a teniszben. Csodálatos édesanyja van, aki erős figura az életében, és [Andy] sokat tett értünk a tornákon. Szeretjük Andy Murray-t.”
Kiemelt kép: Getty Images / Michael Owens / Stringer
