Múlt héten egy volt kollégám meghívására – aki maga is függő – mentem el az NA Hungary sajtóeseményére, ahol egyrészt a közösség munkáját volt alkalmam jobban megismerni egy közel húsz és egy majdnem harminc éve tiszta tag tolmácsolásában. Másrészt egy kerekasztal-beszélgetést is meghallgathattam, ahol Kovács András Péter humorista, író moderálásával három fiatal felépülő függő, és dr. Szemelyácz János pszichiáter-addiktológus-pszichoterapeuta beszélgetett.  

A fiatalok megosztották a saját történetüket, azt, hogyan kerültek kapcsolatba a közösséggel, szóba került, hogy egyénenként mennyire más természete lehet a függőségnek és a felépülésnek, de a résztvevők az NA-gyűlések és a gyógyszeres, pszichoterápiás vagy akár intézményi kezelések közötti különbségekről is beszélgettek. Mindhárom fiatal kiemelte, hogy számukra a legnagyobb áttörést az hozta a korábbi kezelésekhez képest, hogy az NA-program hatására

a szer iránti kínzó, állandó sóvárgás megszűnt, amelynek köszönhetően mindhárman több éve tiszták.

Mindannyiuk életének a mai napig meghatározó része, hogy gyűlésekre járjanak, és olyan függőket támogassanak, akik még a szerhasználat rabságában élnek. Hangsúlyozták, hogy minden felépülni vágyót tárt karokkal várnak a gyűlésekre, és ha valaki visszaesne, akkor sem kell szégyenkeznie, a szerről való lejövetelnek ez is velejárója lehet.

KAP kiemelte, hogy szerinte a közösség egyik legnagyobb értéke az a 12 lépéses program, amely a tisztasághoz vezető út,  amelynek a nyolcadik és kilencedik lépése az, hogy

a függők listát készítenek azokról a személyekről, akiknek korábban ártottak, majd igyekeznek jóvátételt gyakorolni. A humorista szerint ilyen típusú számvetést, önreflexiót az egészséges emberek közül is kevesen végeznek,

neki sem jutna eszébe, hogy ilyen fokú önvizsgálatot tartson, pedig mindenkinek hasznos volna.

A beszélgetés után váltottam még néhány mondatot a volt kollégámmal, aki éveken át súlyos szerhasználati problémákkal küzdött, mára viszont több mint két éve tiszta. Erre a telefonja képernyőjén egy szermentes napjait számláló ikon is folyamatosan emlékezteti. Hetente több alkalommal jár gyűlésekre, ebből egyszer kifejezetten LMBTQ-tagok számára szervezettre. Szerinte a felépülését egyértelműen az NA-nak köszönheti, és úgy érzi, kötelessége a programot, ezáltal pedig a még függőket segíteni a saját történetén keresztül.

Az NA egyik legnagyobb értéke pedig talán éppen ez. Nem hirdetnek csodamódszereket, küzdelem nélküli leszokást. Nincsen titok, nincs varázsszer vagy csodabogyó, ami megszüntetné a sóvárgást. Még maguk a felépülők sem tudják pontosan megfogalmazni, mi is az, amit ettől a közösségtől kaptak, és ami segített nekik letenni a szert. Mégis, pusztán egy nyilvános sajtóeseményből is kiviláglik: a megoldás abban keresendő, hogy ezek az emberek törődnek egymással. Igazán, szívből.

A tagok olyan végtelen hálát éreznek, amiért annyi őszinte figyelmet, támogatást és bizalmat kaptak akkor, amikor ők voltak a gödör mélyén, és ez egyfajta láncreakciót működtet a közösségen belül.

Aki tiszta, a saját példájával szeretné másoknak is megmutatni egy új élet reményét, aki pedig még küzd, az abból meríthet erőt, hogy a csoport veteránjainak már sikerült az, ami nekik még csak áhított gondolat. Tisztán, kínzó vágyódás nélküli, teljes életet élni, amit nem a szer határoz meg. Ezen a csoporton belül a legnagyobb ajándékot osztják feltétel nélkül: a reményt. 

A közösség szabályai szerint nem kell a függőknek fogadalmat tenniük, hogy soha életükben nem nyúlnak anyaghoz, nem esnek vissza, pusztán arra biztatják őket, hogy próbálják meg a következő 24 órát végigcsinálni használat nélkül. A lényeg, hogy az ember őszinte legyen magával, és nyitott másokkal.

Drogfüggő vagyok?

Teszi fel a kérdést a közösség irodalmának minősülő kézikönyv.

A drog pedig lehet bármi, ami az ember romboló szenvedélye. 

„Erre a kérdésre csak te tudsz válaszolni. Lehet, hogy nem lesz könnyű. Amíg szert használtunk, azt hajtogattuk: tudom irányítani. Ha eleinte így is volt, most már nem így van. A drogok irányítottak minket. A használatért éltünk, és használtunk, hogy éljünk.

Nagyon egyszerűen: függő az, akinek az életét a drogok irányítják.

Azt talán beismered, hogy problémád van a drogokkal, de nem tartod magad függőnek. Mindannyiunknak voltak elképzelései arról, hogy milyen egy függő. Semmi szégyellnivaló nincs abban, hogy függő vagy, ha pozitív lépéseket teszel.” 

Annak érdekében, hogy még több érintett ismerkedhessen meg a közösség munkájával, és ezáltal esélye nyíljon a gyógyulásra, idén először Magyarországon is megrendezik a Narcotics Anonymous 38. Európa-találkozóját augusztus 11. és 13. között az ELTE Lágymányosi Campusán. A program ugyan még szervezés alatt áll, de a regisztráció már nyitott, a rendezvényre pedig nem csak a függőket várják, a nem függő látogatók, kísérők regisztráció és jegy nélkül is ellátogathatnak a rendezvényre.

A message of HOPE, azaz A remény üzenete szlogenű rendezvény talán új esélyt adhat mindazoknak, akik eddig kilátástalannak látták a saját gyógyulásukat. 

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ aldomurillo

Krajnyik Cintia