Amiket érettségire készülő gyerekek szüleiként, tanáraiként nagyon fontos tudnotok

–

A lelki egészség láthatatlan

Ahogy láthatatlan az is, ha megsérül. Senkinek nem jutna eszébe egy fekvőgipszben lévő gyereket medencébe dobni, hogy ússzon, és mérni, mennyi idő alatt ér célba 50 méteren, ugye?

A mai napig az egész világ a Covid által okozott sérüléseket próbálja kiheverni.

Az okozott károk mértékét nagyjából úgy kellene elképzelni, mintha egy gigantikus földrengés söpört volna végig a társadalmon, a teljes bolygón, az összes országban.

Amíg a földrengés által porig rombolt épületek látványa mindenkinek egyértelművé teszi, hogy mekkora a baj, addig a Covid-időszak többnyire lelki egészséget érintő sérülései láthatatlanok, így sokan ugyanúgy próbálják folytatni a mindennapjaikat, otthon és az iskolákban is, mint ahogyan azt 2020 előtt tették. Szülők, pedagógusok, fiatalok, gyerekek egyaránt.

Ennek megfelelően, a fiatalok érettségi követelményei is ugyanazok, senki nem veszi figyelembe, hogy talán éppen az ő generációjuk életfeladata sérült legjobban a bezárástól, távolságtartástól, és a félelem állandó jelenlététől. Nagyjából olyan mértékben okoztak károkat e nemzedék tagjainak, mint a legutóbbi törökországi földrengések az ott élők lakásaiban.

Vajon ennek ismeretében is azonnal kizárnánk annak a lehetőségét, hogy tényleg szükségük van a fiataloknak segítségre?

Szerintem érdemes lenne közösen végiggondolni, miért nehéz most nekik, és miben támogathatjuk őket.

Nagyon rossz lelkiállapotban vannak a gyerekeink

Ebben a tanévben már szeptembertől kezdve kifejezetten sok végzős, érettségi előtt álló diák jutott el hozzám az egyéni foglalkozásokon, mert a szüleik észrevették, hogy segítségre van szükségük. Nagyon rossz állapotban voltak. Sokan már a „sima” iskolai dolgozatokat sem tudták megírni, zokogásban törtek ki, összeomlottak a tanórákon, amikor számonkérésre került a sor, pedig az igazi érettségi súlya csak később terhelődik rájuk.

A mai fiatalok szülei jóval a Covid előtt érettségiztek, és az offline világban nőttek fel.

Abban az időszakban is megpróbáltatást jelentett az érettségi, de minden ugyanúgy zajlott, mint az előző évben.

Nem volt háború, nem volt halálfélelme a családnak, ha valaki tüsszentett egyet, és nem volt online világ, ahol a gyereket virtuálisan bántalmazták volna.

A mai fiatalokat körülvevő világ szinte semmiben nem hasonlít arra, amiben a szülők érettségiztek – de ezeket a változásokat nem szoktuk figyelembe venni. Pandémia, háború, nagyszülők által sem tapasztalt gazdasági összeomlás – évente egy-egy trauma, lehangoló jelen és bizonytalan jövőkép.

Az elmúlt években a fiatalok körüli világ annyira a feje tetejére állt, és olyan mértékben kiszámíthatatlan lett, hogy ezek a tényezők megsokszorozzák az érettségi által okozott stressz mértékét: nem csoda, hogy már roskadoznak alatta a gyerekek.

Ennek a generációnak teljesen új világban kell érettségiznie, amely világról a szüleik tizenévesen nem szereztek tapasztalatokat, így a nehézségeit sem ismerik, és nem mindig ismerik fel, ha a gyerekeknek segítségre van szükségük.

2020-ban kérdéses volt egyáltalán, hogy megtartják-e a vizsgákat, végül a szóbeli elmaradt…

…az írásbeli pedig extra óvintézkedések mellett zajlott – olyan helyzet volt, amire nem lehetett felkészülni –, tehát több izgalommal járt. 

2021-ben újra volt szóbeli vizsga úgy, hogy két évig szinte el voltak zárva egymástól a gyerekek. Ráadásul a Covid óta még népszerűbb lett az írásbeli számonkérés, így a szóbeli érettségire sokkal nehezebb volt felkészülni, mint a korábbi nemzedékek tagjainak.

2022-ben, három hónappal az érettségi előtt, Oroszország lerohanta Ukrajnát, és a fiatalok tanúi voltak sok borzalomnak – megint csak bizonytalanságot hozva a mindennapokba, ami nyilván megzavarta a készülődést.

Azt hinnénk, hogy az idei vizsgázás már könnyebb lesz, hiszen a koronavírus nagyrészt visszaszorult, de sajnos a tavaly érettségizett generáció nehézségeihez képest még tovább erősödtek a környezetből érkező negatív hatások.

A gazdasági környezet és a háborús helyzet okozta nehezítő tényezők

A tavalyi felkészülést beárnyékolta a szomszédos országban kitört háború, az idein pedig hosszan tartó nyomot hagy, hiszen nem sikerült megállítani a vérontást. A halálfélelem jelenléte azóta csak erősödött a fiatalok mindennapjaiban.

A háború következtében a gazdasági környezet is bizonytalanná vált. Megindult az óriási infláció, amely teljesen felborítja a családok napi ritmusát, sokszor meg kellett változtatni a szokásokat, hogy a szülők fizetése fedezhesse a megnövekedett élelmiszerárakat.

A tény, hogy Európába az energia nagy része a háborút kezdeményező Oroszországból érkezett, hatással volt az energiaárak emelkedésére is, méghozzá olyan mértékben, amely eddig ismeretlen volt a családok számára. A szülők nyilván a fentiek miatt sokkal gondterheltebbek, többet aggódtak, aggódnak ma is. Az aggodalom rengeteg feszültséget szül, amiből az érettségi előtt álló kamaszok nyilván sokat átvesznek. 

A poszt-Covid nehezítő utóhatásai az iskolákban is megmaradtak

Harmadik éve a gyerekek többnyire online, számítógépen készítik el a beadandókat, miközben az érettségin órákon keresztül kézzel kell írniuk. Lassan kikopik a kézírás gyakorlata a középiskolákból, és csak ez önmagában akkora fáradtságot okozhat a fiataloknak, ami miatt értékes pontokat kockáztathatnak.

A médiahírek hatására három éve folyamatosan jelen lévő szorongás felerősítette a poszt-Covid-hatásokat, és a fiatalok egy része összeomlik a súly alatt: pánikrohamok, evési problémák jelentek meg, sajnos az öngyilkosságok száma is megugrott.

E problémák közül önmagában egy is elegendő lenne a kisebb önbizalomhoz és a nagyobb vizsgadrukkhoz, izguláshoz. Együttes jelenlétük viszont a kezelhetőség határáig juttatja el a gyerekeket.

Amikor egy országban földrengés történik, mindenki tudja, hogy segíteni kell a szenvedőket

Az is egyértelmű, hogy más feladatokat jelent az újjáépítés, mint előtte a működtetés. Ugyancsak nem kérdés, hogy ezeket a módosult feladatokat más eszközökkel végzik el az arra kiképzett emberek.

A lelki egészséget ért földrengés esetében azonban mindezt nem alkalmazzuk, mert sokszor annak a tudatosításáig sem jutunk el, hogy tényleg baj van.

Márpedig ha bajban vannak a fiatalok, akkor jár nekik a segítő hozzáállás, hogy tényleg jól sikerüljön életük egyik első, fontos megméretése, az átmenet a felnőttkorba.

Jár a segítség a pedagógusoknak is

Az egészségügyi dolgozókon kívül talán a pedagógusok napi rutinját tépázta és rendítette meg leginkább a járványidőszak, és az utána következő kaotikus helyzet.

Sajnos a pedagógusokban sem tudatosította senki, hogy nemcsak ők szenvedték meg a Covid mellékhatásait, hanem a diákok is. A diákok tehát nem azért „nem teljesítenek”, mert lusták, vagy összeesküdtek ellenük, hanem egész egyszerűen félelmetes nekik ez a helyzet, és nem bírnak el több félelmet. A szülők számára sincs elég kapaszkodó. 

Milyen jelekre kell figyelni?

A gondok felsorolása után általában véget érnek cikkek, így aztán mindenki csak még nyomorultabbul érzi magát, mint mielőtt elkezdte olvasni.

Szeretnék megoldási javaslatokat is megosztani veletek. Mindig van lehetőség a mentális terhelés csökkentésére.

Az előbbiekben részletezett faktorok együttes hatása miatt az idén érdemes lehet a családoknak és a felkészítő tanároknak is végiggondolniuk, hogy az utolsó pillanatban egészítsék ki a megszokott érettségi felkészítő menetrendet a fiatalok mentális egészségének és önbizalmának helyreállítására tett törekvésekkel.

Ha nem tudja egy pedagógus vagy szülő, hogy őt érinti-e ez a problémakör, akkor az alábbi tünetekre figyelve eldöntheti, mert ezek közül bármelyik jelezheti, hogy a gyerek vállát nagyobb stressz nyomja, mint amennyit elbír:

• Romlanak a jegyei. Egyre rosszabb eredményeket ér el az írásos vizsgákon.
• Panaszkodik otthon, hogy szóban kellett felelnie, és az mennyire rosszul sikerült.
• Elvesztette a motivációját. Nem lehet rávenni, és önmagát sem tudja rávenni a tanulásra.
• Elbizonytalanodott, hogy akar-e egyetemre menni, pedig korábban határozott tervei voltak.

Különösen figyeljünk, ha a gyerek testi tünetekről is beszámolt otthon, vagy a következő tüneteket a tanórán, az iskolában mutatja:

• Elment a hangja.
• Elsírta magát a szóbeli feleléskor.
• Fáj a hasa/gyomorgörcse/hányingere van feleléskor.
• Nem eszik, elmegy az étvágya – különösen lányoknál nagyon fontos figyelni!
• Ingerült, vagy éppen kétségbeesett. Sokat szomorkodik, sír, vagy csak ül és halogat.

Mi az, ami segíthet? 

1. Beszéljük át vele, hogy miben jó, mik az erősségei, és ezek hogyan segíthetnek a következő hónapokban sikerrel felkészülnie az érettségire. (Ha ezt és a következő javaslatot az osztályban megcsinálja a pedagógus, garantálom, hogy az idei év egyik legszebb élménye lesz neki és a fiataloknak is!)
2. Számoljuk össze, mennyi órát fektettek bele már eddig önmagukba a mostani tizenkettedikesek. Nagyobb biztonságot ad neki, ha emlékeztetjük rá, hogy 12 éve tanulja a magyar nyelvtant, és a tudásának ez az alapja – nem pedig az elmúlt 12 hét.
3. Kérdezzük meg a tavaly érettségizett ismerősöket, ők hogyan zárták ki a feszültséget, nekik milyen trükkel sikerült a vizsga alatt megfelelő „erőnléti állapotba” hozniuk magukat mentálisan is.

Figyelmi fókuszt segítő ötletekre is szükség lesz

Érdemes lenne az okostelefont tényleg okosan használni a következő hetekben, és megbeszélni a gyerekkel, hogy az aktív közösségimédia-jelenlét helyett, csoportos hívásokban inkább a szóbeli tételeket gyakorolják.

Hanyagoljuk az állandó kritizálást, és pedagógusként a sokszor „fordított motivációnak” nevezett mondatokat, mert nem bírnak el a gyerekek több ijesztgetést, rémületet és rettegést: „Ez a tudás semmi! Ezzel nem fogtok leérettségizni!” „Ha olyan jól menne a matek, mint a telefon nyomkodása, nem kettest írtál volna megint!”

Helyette használjunk valós motiváló mondatokat: „Ez most kettes lett. Kétféle feladatot már meg tudsz oldani. Ezt a két típusfeladatot gyakorold még, mert ha ezek is mennek, meglesz a hármas!”

  

„A fiataloknak meg kell dolgozniuk azért, ha valamit el akarnak érni az életben”

Ezzel teljesen egyetértek, csak nem mindegy, milyen árat fizetnek a sikerért. 

A magyar iskolarendszer általában arra fókuszál, hogy mit NEM tudnak a gyerekek, és ez alól nem kivétel a felvételi, ahogy az érettségirendszer sem. Ez azt jelenti, hogy akármennyit tanul a vizsgára, sosem mérhető objektívan, hol tart most a felkészülésben, mert mindig lehet egy meglepetéstétel, ami felkészületlenül éri a vizsgázókat, és ezzel a jövőjüket is kockára teszi.

Próbáljuk hát a figyelmünkkel és a szeretetünkkel empatikusan támogatni az érettségire készülő gyerekeinket, és mi is higgyük el, hogy a rendszer és a nehéz körülmények ellenére is képesek lesznek teljesíteni ezt az első nagy lépcsőt.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Kobus Louw

Győri Ildikó