Szívem szerint le sem írnám ezt a szót az első mondatban, úgyhogy kezdem is egy pusztán költői kérdéssel: mi az, ami legalább úgy megváltoztatta az utazási szokásainkat, mint korábban szeptember 11?

Egykori repüléseim menedzselése végtelenül egyszerűnek tűnik még úgyis, hogy éveken keresztül gyerekkel, babakocsival, pelenkázótáskával, bőröndökkel, gyereküléssel megpakolva indultam útnak. Ezt a békebeli, átlátható logisztikát toldották meg nem kevés extra teendővel az antigén és PRC-tesztek, az egészségügyi nyomtatványok kitöltése, a nem magyar családtag magyarországi tartózkodását meghatározó jogszabályok és utazási Facebook-csoportok infóinak böngészése, a maszk típusát illető elvárások felkutatása, vagy a beutazási szabályok felderítése.

Panaszosan hangzó, de pusztán reális, informatív és érzelmi konklúzióval vegyes beszámoló következik idei utazásainkról megspékelve oltáspárti- és oltásellenes családtagok közötti konfliktuskezeléssel.

A helyzet adott: a férjem szülei Amerika közepén, az én családom Nyíregyházán él, mi pedig Isztambulban.

Covid ide vagy oda, a nyári családlátogatás idén semmiképpen nem maradhatott el, főleg annak fényében, hogy a járvány másfél éves kényszerszünetet teremtett két nyíregyházi utam között. De mielőtt a meghatódottságtól remegve kisétáltam a repülőgépből az útlevél-ellenőrzés felé, utazás előtt teljes körű kutatómunkába ástam bele magam. Mivel mindkét nagyszülőt meglátogattuk, ezért a két oda-vissza út négy különböző szcenáriót és eltérő szabályozásokat jelentett, ám az alapkérdések visszatérők voltak. 

 

Mi szükséges az országba való belépéshez? Elegendő az antigén teszt vagy PCR szükséges? Milyen esetben kell karanténba vonulnunk és hány napra? TAJ-szám nélkül nem használható az EESZT applikáció? Milyen maszkot fogadnak el? (Németországi átszállás miatt derült ki, hogy a frankfurti hatóságok csak orvosi maszkot fogadnak el.)

Mivel a magyar védettségi igazolványomat a szüleimhez postázták, ezért egy kedves koronavírus-infovonalas hölgy nem kevés időt töltött a helyzetemből adódó különböző forgatókönyvek felvázolásával. Amennyiben a védettségi igazolvány nálam van a határátlépésnél, a kilencéves lányom is védettnek minősül, de ha a szüleim nyíregyházi lakásában marad a kis kártya logisztikai nehézségek miatt, akkor csak én minősülök védettnek.

A férjem két héttel utánunk érkezett, és a házassági anyakönyvi kivonattal kellett bizonyítania a családi kapcsolatot. Miközben a jogász barátnőm a nem magyar családtagok belépését érintő jogszabályoknak nézett utána (örök hálám, Hepi!), gyakran eszembe jutott az öcsém egy hasonlóan bonyolult helyzetben elhangzó, de abszolút nem komolynak szánt mondata:

miért nem tudtál magadnak valamelyik szomszéd faluból találni egy fiút?

Hát, ha már ez így esett, a helyzetünket tovább bonyolították olyan kérdések, mint hogy kaphat-e a férjem védettségi igazolványt? Egyes információk szerint igen, mások szerint nem. Nem üzleti céllal hazánkba érkező külföldiként megszállhat-e budapesti szállodában? Erre csak július közepétől volt lehetőség. 

Persze, a közösségi média sem maradt ki a kutatásból; utazásra és kifejezetten külföldiek Magyarországra történő beutazására specializálódott csoportok ontják magukból a személyes történeteket, és bevallom, adott némi lelki muníciót a Covid-ellenőrzés alatti stresszhelyzetnek a tudat, hogy pár napja egy másik külföldi férjet beengedtek az országba.

A szövegértelmezéssel egybekötött kutatómunka után már csak a technikai előkészületek voltak szükségesek, élükön a teszteléssel. Ezen annyiszor átestünk már, hogy mindhármunknak megvan a „kedvenc” teszthelye és módszere.

A lányom a torokból történő mintavételre esküszik, én jobban bírom a nazális verziót, a férjem pedig a fakír.

További matematikai és logisztikai tervezést igényel a teszt időpontjának meghatározása: 72 órával az adott országba való belépés előtt történjen meg, de úgy, hogy még időben megérkezzen az eredmény, és a magyarországi követelményeknek megfelelően négy órával előtte enni, inni és fogat mosni sem lehet, ami egy kilencévessel külön kihívás.

A fenti kompetenciatesztek után a lélektani fordulópontot a határátlépés jelentette; a meghatottságtól elérzékenyülve és a lányom kezét fogva siettem az egészségügyi és útlevélellenőrzés felé. Védettségi igazolványom másolatát elfogadták, így karantén nélkül léphettünk be mindketten az országba.

A Ferihegy és vidéki városok közötti transzfert biztosító iparágat nagyon megcincálta a járvány. A kedvenc buszos cégem egész egyszerűen már nem nyújt ilyen jellegű szolgáltatást. A korábbi viteldíjakhoz képest háromszoros áron kínálják az utakat Budapest és Nyíregyháza közötti, 220 km-es szakaszon. Az 50 ezer forintos buszozás helyett marad a vonat – dupla annyi menetidővel. Ha mindez megvolt, indulás előtt öt-hat nappal kezdődhet az újratervezés a hazautat illetően.

A férjem igen nagy családján belül akadnak a Covidon átesettek, oltáspártiak és azt ellenzők is. Az sem elhanyagolható, hogy hogyan éltük meg a járványt eddig: mi egy 25 milliós nagyvárosban töltöttünk egy évet, abból is az év háromnegyedét a négy fal között, és onnan bárhova csak maszkban tehettük ki a lábunkat.

A család egy része az egyik legritkábban lakott amerikai államban él; Nebraska területe két magyarországnyi mindössze 2,5 millió lakossal. A férjem szülőhelyén jelenleg 211-en élnek. Az elmúlt évben a gyerekek minden fennakadás és maszkhasználat nélkül jártak iskolába, így a család ezen felének meg sem fordul a fejében, hogy szorosabbra kellene húzni a társasági életet. Biztonságos templomba járni, ahol alkalmanként 60-70 ember gyűlik össze? Meglátogatható-e a delta variánsból éppen kilábaló család? Beüljünk ebédelni abba az út menti étterembe, ahova nap mint nap térnek be a Közép-Nyugatot átszelő utazók?

Szóval akadt feszült helyzet bőven, amit nem spanyolviasz-kategóriájú megoldással tudtunk feloldani: maradt a konszenzus.

Mindezekkel együtt mindkét nyaralás élményekkel teli és felejthetetlen volt; például azért, mert a lányom két magyar barátnőre tett szert és cowboycsizmában lovagolt a nebraskai dombok között, én pedig reggelente a Bujtosi-tó körül futottam, és palacsintát sütöttem az amerikai unokatestvéreinek.

Idén a nyaralást matematikai feladvánnyal, szövegértelmezéssel vegyes és tervezői készséget fejlesztő stresszhelyzet keretezte. De az, amit sikerült közé illeszteni, így is nagyon megérte.

 Trembácz Éva Zsuzsanna

Szerzőnk írásait Facebook-oldalán és honlapján is olvashatod