„Az egyházak kezében lelki hatalom van – ha pedig ezt spirituális bántalmazásra használják, rossz úton járnak” – Perintfalvi Ritával az átnevelőterápiákról beszélgettünk

–

„Az átnevelő terápiák leginkább a fundamentalista spektrum sajátosságai, vagyis a katolikus egyházban nem a fősodorban, hanem mint szélsőség vannak jelen. Bár ugyanúgy jelen vannak a történelmi egyházakban is, de a kisegyházakban, például a szabadegyházakban néha egészen központi szerepet töltenek be” – kezdi Perintfalvi Rita teológus és író, aki a Grazi Egyetemen tartott kurzusain nagyon gyakran beszél a diákoknak az átnevelő táborokról, amelyek fő célja, hogy résztvevőit – akik lehetnek melegek, leszbikusok, biszexuálisok, transzneműek – átnevelje heteroszexuálissá vagy ciszneművé.

A reparatív terápiáknak sok színhelyük lehet. Beszéltünk már azokról, amelyek pszichológiai rendelőkben történhetnek meg, de ott lehetnek templomokban, táborokban vagy kis közösségek kiscsoportos foglalkozásain is. Egy biztos: mindig elszigetelődve történnek.

Vallási oldalon a reparatív terápiák fő magyarázata az, hogy a homoszexualitás aktív megélése halálos bűn

Ez az eszme széles körben elterjedt, nem kizárólag fundamentalista berkekben. Ám a mai modernebb megközelítés szerint a Bibliát vizsgálva közel sem ennyire egyértelmű a kérdés:

a Biblia hét helyen beszél a homoszexualitásról, de egyrészt nem a mai, XXI. századi értelemben, másrészt nem ítéli el az azonos neműek szerelmi alapon történő, elköteleződésre épülő viszonyát.

A leszbikus kapcsolatokról pedig egy szót sem ejt.

Persze mindez annak a kérdése, hogyan vizsgáljuk a szent szöveget. „Ha alaposabban megnézzük, nagyon sokszor másról szól a kontextus. A szövegeket úgy kell értelmezni, hogy abban benne legyen a kultúra és a nyelv ismerete is. De a fundamentalisták nem ezt csinálják. Ha azt olvassák, hogy ne hálj úgy férfival, ahogy nővel szokás, akkor kész, számukra ez már tény. De észre sem veszik, hogy éppen a kultikus prostitúció gyakorlatát ítéli el a szöveg, és nem a homoszexuális kapcsolatokat általánosságban.”

Perintfalvi Rita szerint mindezzel a fundamentalista vallásos gondolkodás szinte egyfajta hipnózist gyakorol a hívőkre, azt üzenve, hogy ha a Bibliában le van leírva, hogyan kell helyesen élni, akkor az Isten szó szerinti üzenete, ennek ellene menni bűn. Innen pedig egyenes út vezet ahhoz a gondolathoz, hogy a bűn gyökerét ki kell irtani – ha az egy betegség, mert a homoszexualitást annak értelmezik, akkor meg kell gyógyítani. „Keresztény fundamentalista oldalról a fő érvelés a terápián részt vevőknek – amit én magam egyébként egyfajta spirituális bántalmazásnak tartok –, hogy meg tudnak gyógyulni, meg tudnak változni; homoszexuálisból heteroszexuálissá válhatnak. Ehhez az Isten nekik minden kegyelmet és minden erőt megad.

Ha pedig mégse tudnak megváltozni, akkor az csak miattuk van, mert nem volt elég erős a hitük.

Vagyis még egy plusz spirituális terhet is ráhelyeznek az áldozatokra, ami miatt a fiatalok gyűlölni fogják saját magukat, hiszen ezzel megváltozni nem fognak, csupán elfojtják a valódi és egyébként természetes vágyaikat.”

A vallási reparatív terápiák legismertebb helyszínei elsősorban a speciális gyerektáborok, amelyeknek legfőképp az amerikai mintáját ismerjük – bár Európában is működtek, illetve működnek.

Ezekben olyan fiatalok gyűlnek össze, akiknek saját bevallásuk – vagy környezetük véleménye szerint – problémájuk van a szexualitásukkal vagy a nemi identitásukkal. A táborokban csoportos és egyéni foglalkozások zajlanak, közös imádkozások, de akár kézrátétellel is rájuk hívják a Szentlelket, amivel azt mondják, erőt adnak nekik.

De vannak durvább példák is.

„Ismerünk olyan eseteket is, amikor ezekben a táborokban fizikailag is bántalmazták a fiatalokat.

Az egyik szélsőséges eset volt, amikor például melegpornófilmeket nézettek velük, és hideg vizes zuhannyal próbálták stimulálni az érzékeiket.

A fizikai bántalmazást pedig leöntik egy spirituális maszlaggal, azt állítva, hogy »mi csak jót akarunk neked, Isten majd megadja neked az erőt, és akkor meg tudsz változni, és úgy viselkedni, ahogy az szerintünk megfelelő«.”

De nem kell távoli országokba menni azért, hogy a vallási reparatív terápiák borzalmairól halljunk

Perintfalvi Rita szerint vannak például Magyarországon is olyan kisegyházak vagy az úgynevezett történelmi egyházakban bizonyos szélsőséges csoportok, amelyekben a homoszexualitás gyógyítására akár ördögűzést is bevetnek.

Egyes fundamentalista körök szerint ugyanis nemcsak az alkoholnak vagy a drognak vannak démonjai, de a homoszexualitásnak is, amiket így kell kiűzni az áldozatból. Ez néha annyiból áll, hogy a hívek imádkoznak az áldozat felett, de van, hogy ütlegelik is, bántalmazzák, szidják és megalázzák – természetesen felső utasításra. Mányai Márton érintettként a könyvében bővebben is beszél erről: ő egy szabad egyházban volt lelkész, és belőle is többször próbálták kiűzni az ördögöt.

Ahogy a pszichológián alapuló reparatív terápiáknál felmerült a szülők szerepének kérdése, ez ugyanolyan fontos szempont azoknál a reparatív eljárásoknál is, amelyeknél a vallás áll a középpontban

Ám itt talán a szülő is még inkább áldozat, hiszen a vallás elvárásai és tiltásai attól fosztják meg, hogy elfogadja a gyerekét olyannak, amilyen.

Illetve könnyen kiáltják ki a szülőt magát is bűnösnek, amennyiben nem tesz meg mindent a változásért, sőt még „pártolja” is a bűnt.

Perintfalvi Rita szerint egy nyitott módon vallásos szülőnél abszolút előtérbe kerül az elfogadás, ám a fundamentalisták ebben az esetben is máshogy gondolkodnak. „Amit a lelkésztől, prédikátortól hallanak, az otthon is nevelési mintává válik. És ha a szülő azt tapasztalja, hogy a gyereke lehet, hogy homoszexuális, ő maga is bűntudatot fog érezni, és azt fogja gondolni, hogy bűn érkezett a családba.”

Éppen az ilyen felfogás miatt, amely magyarországi szélsőséges szektákban sem idegen, ha egy 18 éven felüli fiatal bújik elő, a szülők szándékosan megszakítják vele a kapcsolatot. „Azt gondolják, hogy mivel a gyerekük bűnös, hogy ha vele maradnak, akkor ők is azzá válnak – ezért teljesen el kell szigetelődniük tőle. Ismerek olyan családot, ahol évtizedek óta nem beszélnek a gyerekükkel a szülők, mert az homoszexuális. Úgy gondolják ugyanis, hogy mivel bűnös, távol kell maradniuk tőle, különben be fogja őket szennyezni.”

Ebben az esetben ráadásul a fiatal nemcsak a családját veszíti el, hanem a vallási közösségét is, ami pedig számára nagyon fontos, talán a szokásosnál is nagyobb szerepet tölt be az életében – és így a kizárással való fenyegetés szintén meghatározó eszközzé válik a lelki zsarolásban.

„Egyénileg nem tud vallásos lenni az ember. Egy közösség, egy közösségi tapasztalás kell hozzá. Az emberek, főleg a fiatalok, nem akarják, hogy egy közösségben kirekesztettek legyenek” – mondja Perintfalvi Rita.

A szülők egyes vallási közösségek szerint ráadásul okozói is lehetnek a gyermekük homoszexualitásának – ami csak még nagyobb lelki terhet jelenthet az egész család számára

Az igencsak elterjedt elmélet szerint például a homoszexualitás egyik okozója az azonos nemű szülőhöz való kötődés hiánya. Vagyis, ha egy serdülő fiúnak nem jó a kapcsolata az apjával, az lehet az oka annak, hogy meleg. És ilyenkor jön a terápia a képbe, amely megpróbálja visszaállítani a saját belső, igazi férfi mivoltához való viszonyt. „Mintát akarnak alkotni arról, hogy milyen az igazi nő és milyen az igazi férfi. És aki bármilyen szempontból nem felel meg ennek, az nemcsak etikai értelemben rossz ember, hanem bűnös is az Isten előtt. Ez pedig egy nagyon mély és spirituális bántalmazó folyamat, ami borzasztóan mérgező tud lenni.”

Arról nem is beszélve, hogy mindez a felfogás egy meglehetősen zord istenképet mutat, amely nem elfogadni és szeretni akarja az embereket, hanem csupán szabályozza, kontrollálja őket. Sőt állandóan arra törekszik, hogy mindenért büntesse őket.

Perintfalvi Rita szerint „ez a gyűlölettel etető hozzáállás és szigorúan büntető istenkép” meglehetősen hatékonyan működik sok vallási közösségben, hiszen az ellenségkeresés jól összefogja a közösségeket.

Ezek a közösségek viszont alapvetően értik félre a keresztény tanítás lényegét, és magát Istent is

„Az egészséges vallásosság és az egészséges hit egy felszabadító dolog. Jézus tanítása örömhír. Ez a legfontosabb üzenete: öröm az, hogy ha hívő ember vagy, szabadabb ember leszel a hited által, mindennap önazonosabb leszel, mert az az út, ami Jézushoz vezet, az önmagadhoz is vezet, a te valós énedhez.

Szerintem a hit pont abból áll, hogy elfogadom magamat olyannak, amilyen vagyok, mert tudom, hogy az Isten is úgy szeret, ahogy vagyok.”

De még ha a vallás van is főszerepben, nem minden a vallásról szól. A terápiával kapcsolatos nézeteket sokszor fundamentalista pszichológusok, terapeuták terjesztik, akik szakképzettségüket kihasználva keltik azt a látszatot, hogy amit csinálnak, tudományos jellegű – így pedig még hitelesebbnek tudnak tűnni a hívek előtt. Mindez az egész a modern reparatív terápiák atyjától, Joseph Nicolosi klinikai szakpszichológustól indult, akinek Szégyen és kötődésvesztés című könyve igazi mérföldkőnek számított a témában. 

Néhány országban az átnevelő terápiákat támogató szakemberektől elvették a papírjaikat vagy törvényileg tiltották be az eljárást. Ám sajnos ez nem feltétlenül jelent megoldást. Hiszen a szigorításokkal együtt a fundamentalista nézetek képviselői egyre inkább próbálnak alkalmazkodni és persze megtalálni a kiskapukat a rendszerben. Mind inkább elterjedőben van például az a nézet, amely nem is tesz említést arról, hogy a pácienseknek meg kellene gyógyulniuk. Az alapvetés ilyenkor az, hogy elég, ha valaki megváltoztatja a viselkedését – vagyis nőként vonzódhat nőkhöz, de ezeket a vágyakat nyomja el, és inkább keressen egy férfi partnert és alapítson családot.

Ez a fajta védekező attitűd tökéletesen passzol az egyházhoz is. „A hivatalos katolikus tan azt mondja, hogy a homoszexualitás hajlam és nem bűn. Csak akkor bűn, hogy ha megéled egy kapcsolatban vagy egy szexuális viszonyban. Tehát, ha van egy hajlamod, de nem éled meg, akkor nincs semmi baj.” Mindez persze sem pszichológiai, sem spirituális szempontból nem egészséges. „Amikor a vallások, az egyházak vagy keresztény közösségek démonizálják a homoszexualitást, akkor az egyénre rákényszerítenek egy elvárást, aminek ő meg akar felelni, hiszen részese akar lenni a közösségnek.”

Ilyenkor az érintettek elfogadnak egy mintát, miszerint csak a házasság és gyerekvállalás lehet a Krisztusnak tetsző, helyes út

Ez pedig többször történik meg, mint gondolnánk – és konkrét hatással van magára az egyház működésére is. „A magyar lelkészeknél sokszor látom – főképpen reformátusoknál és kis egyházaknál –, hogy megházasodtak, és egy idő után durván homofóbbá válnak. Ekkor beszélünk internalizált homofóbiáról.

Ilyenkor az ember bele tudja kényszeríteni magát abba, hogy egy olyan életformát éljen, ami nem felel meg a szexuális orientációjának vagy az identitásának. De ez a frusztráció előbb-utóbb ki fog belőle törni, mégpedig agresszió formájában.”

Mindez pedig akár súlyosabb következményekkel is járhat, mint a szimpla verbális gyűlölködés például egy prédikációban vagy a hittanórán.

Lehet ugyanis következmény akár a szexuális zaklatás, bántalmazás is

Perintfalvi Rita 2021-ben adta ki Amire nincs bocsánat című könyvét, amelyben az egyházon belüli szexuális visszaélésekről írt, tíz áldozat személyes történetén keresztül és szakemberek segítségével vizsgálva azt, hogy mi történik ezekben az esetekben.

„A könyvem írása során tapasztaltam, hogy ha valakiben a saját homoszexuálisa nem integrált, hanem elfojtott, ez lehet az egyik oka annak, hogy egy pap bántalmazóvá válik. Mert egyszerűen van benne egy olyan belső frusztráltság, ami egy elnyomó hatalmi játszmában tör elő.”

Általában a különböző táborok, reparatív terápiákat végző központok vezetői hasonló helyzetben lehetnek, mint az említett egyházi emberek. Sok extrém mozgalom – az egyik ilyen a nemzetközileg is elterjedt, ám már megszűnt Exodus – vezetői állították magukról is, hogy homoszexuálisok, ám a tábor módszereivel kigyógyultak belőle. Később bevallották, hogy mindez hazugság volt – ez vezetett a szervezet megszűnéséhez is.

A toxikus, homofób megnyilvánulások ráadásul kicsiben is megtörténhetnek

Ahogy akár egy hétköznapi pszichológiai rendelésen is történhet valamilyen formájú reparatív terápia, úgy bármelyik templomban is elindulhat ez az akár ide is vezető folyamat.

Rita hallott egy olyan itthoni történetet is, amikor egy fiú, miután elárulta egy katolikus papnak, hogy meleg, az adott neki egy tíz pontból álló lelkigyakorlatot, és azt mondta neki, ha végigcsinálja ezt otthon, akkor többé nem lesz homoszexuális. Meggyógyul. De amíg az, ne jöjjön vissza – mert így Isten nem szereti. Hogy az ilyen szamizdat listák mennyire elterjedtek, nem tudni. Egy biztos: a vallási reparatív terápiák eszmei része és propagandája Magyarországon is jelen van: itthon is volt már konverziós terápiás konferencia, tévécsatorna is propagálta már az ezzel foglalkozó táborokat és Nicolosi könyve is elérhető magyarul az egyházi könyvesboltokban, amit még maga Hodász András atya is ajánlott – igaz, szerencsére azóta az ajánlást visszavonta és ezért bocsánatot kért az érintettektől, ami becsülendő.

Az sajnos meglehetősen homályos, hogy amúgy az egyházak pontosan hogyan állnak ehhez a kérdéshez és hogy mindez milyen hatással van az államra

Perintfalvi Rita szerint azokban az országokban, ahol már elkezdték ezeket az eljárásokat betiltani, az emberek rájöttek, hogy ezek a terápiák károsak és az eredményeik tévesek, illetve meghamisítottak. Ám miután Magyarországon már rengetegen kérdőjelezik meg alapvetően a kutatásokat és a tudomány megbízhatóságát, így minden bizonnyal könnyen felülkerekedne az a vallási gondolat, miszerint a reparatív terápiák nem károsak, hiszen csak segíteni akarnak az embereken, a segítség pedig nem bűn. Ettől függetlenül kétséges, hogy az állam mennyire támogatná ezeket az eljárásokat. Ám az is biztos, hogy az állami szabályozásból semmi sem látszik. Már csak azért sem, mivel ezek az eljárások – akárcsak pszichológiailag – a háttérben játszódnak, csak itt nem zárt rendelőkben, hanem zárt, titkokkal övezett közösségekben.

Perintfalvi szerint az egyházak kezében lelki hatalom van – ha pedig ezt spirituális bántalmazásra használják, rossz úton járnak. Fontosabb lenne a hívőket arra megtanítani, hogyan szeressék magukat és egymást. Ez kellene, hogy legyen a vallás kulcsa.

„Ha nem tudom magam szeretni, nem tudom magam elfogadni, abból csak gyűlölet születik. És akkor belekerülök egy elképesztő gyűlöletspirálba. De a kereszténység üzenete valójában az, hogy legyünk kovász a társadalom és a világ életében, és a szeretet üzenetét terjesszük. Azt, hogy jó dolog az Istenhez kapcsolódni, és ez az Isten nem egy bántalmazó Isten. És hogyha nem ilyen képünk van az Istenről, akkor ezt a képet meg kell gyógyítani; mert akkor a mi istenképünk a beteg, és nem az az ember, akit meg akarunk változtatni.”

Kanicsár Ádám András

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / PKpix