–

A szocialista Meki

Amikor megnyílt a Jászai Mari téren 1984-ben a City Grill, ami az amerikai gyorséttermet igyekezett lemásolni amolyan Kádár-rendszeresen. A minden újra kíváncsi nagymamámmal természetesen mi is meglátogattuk, egyetlen egyszer.

A nagymamám ugyanis, aki büszke volt világlátottságára, igen lekezelően nyilatkozott róla. Ugyan, mi ez a csalamádés holmi az igazi, McDonald’s-os hamburgerhez képest?

Inkább kivártunk (egészen 1988. április 29-ig), míg megnyílt a Régiposta utcában az igazi. 

Mégis, örömteli nosztalgiával idéztem fel a könyv segítségével a City Grilles narancssárga bútort, a habosított műanyagból készült dobozt, amibe az elvitelre szánt szendvicseket csomagolták, a csalamádéval megküldött, édeskés buciban lapuló marhahúspogácsa ízét pedig ismét a számban véltem érezni.

Azt azonban csak most, e rendkívül szórakoztatóan elmesélt történetből tudtam meg, hogy a City Grill munkatársainak csinos egyenruháját egyenesen a Budapesti Divatszalon biztosította, hogy milyen nehézségeken kellett keresztülmenni, míg a szocialista keleten megépíthették a kapitalista gyorsétteremláncot, ahogy azt is elfeledtem: annak idején a reklámot Flipper Öcsi és a Step dalolta: Ha erre harapsz, ennél maradsz címmel… Hát ki tud ennek ellenállni? 

A City Grill története pedig kismiska volt ahhoz képest, amit megtudtam a kötetből! Olvasás közben jöttem csak rá, hogyan függ össze az én főző szenvedélyem egy jégkorongozó bajnokunkkal, mit kért Bíró Lajos a kínai receptekért cserébe, vagy hogy Mautner Zsófi nagymamájában és az enyémben mi volt a közös.