Több műtétet is elhalasztottak a budapesti kórházban, mert nem volt altatóorvos

–

Klaudia előre egyeztetett, rutin nőgyógyászati beavatkozásra érkezett egy budapesti kórházba péntek reggel. Betartotta az előírásokat: elvégeztette a szükséges vizsgálatokat, éhgyomorral jelent meg a kórházban, majd több mint hatórás várakozás után értesült arról, hogy a műtétje elmarad. 

„Sok-sok bocsánatkérés mellett, de közölte, elmarad a műtétem. Megkérdeztem, hogy miért, amire azt mondta: nincs aneszteziológus, aki elaltasson”

 – mondta Klaudia a Telexnek. Szobatársa, az egy nappal korábban érkező Réka is hasonlóan járt. Az ő műtétje csütörtökre volt kiírva, délelőtt 10-kor bekötötték neki a branült, a műtét előtti gyógyszereket is megkapta, de a beavatkozás elmaradt. „Délután 3 körül közölték, hogy a műtét elmarad, mert nincs altatóorvos” – árulta el a nő. Neki azonban azt mondták, maradjon, mert pénteken vele kezdenek, őt aznap tényleg meg is műtötték. Elmondása szerint azonban nem először járt így. 2023-ban méhpolip-eltávolításra érkezett, akkor még konzultált is vele az aneszteziológus, mielőtt közölték, hogy elmarad a műtétje.

Klaudiát és két további beteget végül pénteken hazaküldték. Klaudiának azt tanácsolták, kérjen másik időpontot, esetleg próbálkozzon másik kórházban. Így is tett, műtétjére március 10-én került sor egy másik intézményben.

Nem tudni, mekkora a probléma

Az említett műtétek előre tervezett, elektív beavatkozások. A sürgős, életveszélyes állapotú betegek ellátása elsőbbséget élvez ezekkel szemben, ezért egy váratlan, akut eset könnyen felboríthatja az egész napi műtéti programot. Altatóorvos nélkül pedig egyetlen műtét sem végezhető el. De ez csak egy eleme a problémának – a magyar egészségügy elmúlt 16 évéről a Látlelet rovatunkban Kaiser Orsi írt részletesen.

A jelenség pontos mértékéről ugyanakkor nehéz képet kapni. A Telex arról érdeklődött a kórháznál, milyen gyakran maradnak el műtétek, hány aneszteziológus hiányzik az intézményből. Válaszukban azt írták:

a kórházban műtétek nem maradnak el. A „műtéti program” változásáról nem vezetnek statisztikát, mivel „rendszeresség nem tapasztalható”.

Hozzátették, hogy jelenleg egyetlen altatóorvost keresnek, de ettől függetlenül az aneszteziológiai ellátás „fennakadás nélkül működik”.

A jelenség ugyanakkor nem egyedi: a szakirodalom és nemzetközi tapasztalatok szerint

az elektív műtétek elmaradása világszerte ismert probléma. Egyes becslések alapján a beavatkozások mintegy 10 százaléka maradhat el különböző okok miatt, bár Magyarországon erről nincs átfogó, rendszerszintű adatgyűjtés. A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) is azt közölte, hogy nem áll rendelkezésre ilyen statisztika.

Miért maradnak el a műtétek?

Pedig a háttérben álló okok jelentős része feltárható és részben kezelhető lenne. A Semmelweis Egyetem betegbiztonsági programjának tapasztalatai szerint a halasztások mögött gyakran nem egyetlen tényező áll, hanem több kisebb probléma összeadódása. Ilyen lehet például a szakemberhiány – különösen az aneszteziológusok esetében –, a műtéti időpontok csúszása, vagy az ellátási lánc egyéb pontjain jelentkező fennakadások.

A szervezési problémák között kiemelt szerepet játszik az időmenedzsment: ha egy műtét később kezdődik, vagy a vártnál tovább tart, az egész napi menetrend felborulhat. Emellett az is gondot okozhat, ha két beavatkozás között túl sok idő telik el a betegcserével, vagy ha nincs elegendő kapacitás az intenzív osztályokon a műtét utáni ellátásra. Ilyenkor a beavatkozásokat hiába tudnák technikailag elvégezni, a biztonságos utókezelés feltételei nem adottak. 

Ördögi kör

A várakozás, az újabb időpontok szervezése és a bizonytalanság komoly mentális és anyagi terhekkel járhat, különösen akkor, ha a pácienseknek többször is szabadságot kell kivenniük, vagy ismételten el kell végeztetniük a műtét előtti szükséges vizsgálatokat. De a műtétek elmaradása az ellátórendszer számára is megterhelő:

a halasztások növelik a várólistákat, rontják a hatékonyságot, és többletköltségeket generálnak.

Jogi szempontból ugyanakkor nehéz fellépni az ilyen esetekben. A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) tapasztalatai szerint önmagában az, hogy egy műtétet elhalasztanak vagy hosszú várakozási idő alakul ki, általában nem elegendő jogi eljárás megindításához. Ehhez az szükséges, hogy a beteg egyáltalán ne jusson hozzá az ellátáshoz, vagy bizonyíthatóan egészségkárosodást szenvedjen a késlekedés miatt.

A betegek ugyan tehetnek panaszt az intézmény fenntartójánál vagy az illetékes hatóságnál, ezek az eljárások azonban ritkán vezetnek érdemi változáshoz. Szakértők szerint ezért is lenne szükség egy olyan független, az egészségügyi ellátást ellenőrző szervezetre, amely képes lenne kikényszeríteni a rendszerszintű problémák kezelését.

Nagy Andi