Molesztálta-e Woody Allen a kislányát? A felesége először nyilatkozott!

–

Nem tudom, akad-e olyan ember, aki még számon tartja, hogy Woody Allen szexuális zaklatási ügyében (mely nem azonos a ma már feleségeként számon tartott Soon-Yi ügyével) ki szólalt meg, és milyen álláspontot képviselt, mert nem könnyű követni. Összesen tizenegy gyerek játszik szerepet a történetben, egy részük még Mia Farrow előző házasságából származik, egy részük már Woody Allennel közös – és mindkét halmazban vannak vér szerinti és örökbe fogadott gyerekek. 

A tizenegyből hárman éltek fogyatékkal, mindhárman meghaltak azóta, ketten rejtélyes körülmények között (egyikük valószínűleg öngyilkos lett). Ketten pedig sosem éltek Allen közelében, mert Farrow korábbi házasságából származtak, és az apjukkal maradtak Angliában. De még mindig vannak olyanok, akik évtizedek óta arra vannak kényszerítve (immár felnőttként is), hogy válasszanak a két szülő között, és vagy az egyiknek, vagy a másiknak adjanak igazat, a másikat pedig megtagadják. Ketten – Dylan és Ronan – évek óta Allent támadják, és teljes mellészélességgel Farrow mellett állnak, egy harmadik gyerek, Moses épp ellenkezőleg: szerinte Allen feddhetetlen apa, és Farrow az, aki mindenkit manipulál. Hogy az összes gyereket súlyos traumák érték, amit a mai napig cipelnek, az már szinte biztos.

Egy család szétesése  

De azt mintha elfelejteni látszana a közvélemény, hogy az egész botránysorozat Woody Allen körül nem a gyermekmolesztálással kezdődött, hanem Soon-Yivel. 1991 őszén Woody Allen szexuális viszonyba kezdett akkori barátnője (de nem élettársa, és végképp nem felesége, viszont gyermekei anyja), Mia Farrow 21 éves nevelt lányával, a koreai származású Soon-Yivel, akit tízéves kora óta ismert.

A szerelem természetesen titokban fogant, hiszen Mia Farrow-val akkor még hivatalosan együtt voltak, bár Soon-Yi most megjelent nyilatkozata szerint ez még annyit sem jelentett, hogy Allen egy fogkefét tartott volna Farrowék lakásán. (Nemhogy ruhákat vagy más személyes tárgyat.)

Sosem aludt ott, és nem fogadta örökbe Farrow korábbi házasságából származó gyerekeit. Csak két újat adoptált vele (Dylant és Mosest), és egyet nemzett neki (Satchelt, aki később Ronanre változtatta a nevét – de máig kérdés, hogy ő valóban Allen gyermeke-e, annyira hasonlít Farrow kettővel korábbi férjére, Frank Sinatrára. Erre a most megjelent cikkben a rendező így válaszolt: „Szerintem az én fiam, én ebben hiszek. De nem esküdnék meg az életemre, hogy így van. Egész gyerekkorában én fizettem utána gyerektartást, szóval nem lenne igazságos, ha nem az én gyerekem lenne. Tény viszont, hogy Mia hűségesnek vallotta magát, miközben nyilvánvalóan nem volt az. Hogy valóban teherbe esett-e egy félrelépésből…”) 

Hogy Allen egy ponton félrelépett, az viszont biztos. Farrow 1992 januárjában az ő lakásában találta meg véletlenül azokat polaroid felvételeket, amiken Soon-Yi meztelenül volt látható, és amelyek egyszeriben felfedték előtte a viszonyt. Most hallottuk először azt a nem épp elhanyagolható részletet, hogy mindez akkor történt, amikor a négyéves Satchel fiára várt, miközben azt egy pszichológus kezelte. (Hogy miért…? Nem tudni.) De a fotókból természetesen hatalmas botrány kerekedett. A személyes traumán túl közügy is lett belőle, hiszen ismert emberekről, és nem mindennapi szerelemről volt szó – Allen akkor 54 éves volt, a lány 33 évvel fiatalabb. Az azóta megjelent csúsztatásokkal szemben fontos hangsúlyozni: Allen sosem játszott apaszerepet Soon-Yi életében, sem jogilag, sem praktikusan nem volt köztük apa-lánya viszony (amit most is hangsúlyoznak), viszont tény: Allen akkor már több mint tíz éve volt Soon-Yi nevelőanyjának a partnere. 

A botrány természetesen mélyen megrázta és szétzilálta a családot, és elkezdődött a jogi csatározás is.

Farrow és Allen ügyvédeken keresztül próbált megegyezni közös gyerekeik felügyeleti jogában és az anyagi ügyekben. Ebben a felfokozott és zavaros időszakban történt volna a második ügy, ami még ennél is jóval súlyosabb: az egyik közös gyerekük, a  hétéves Dylan azzal állt elő, hogy 1992. augusztus 4-én, amikor Allen átment Farrow-ék házába a szétválás részleteiről tárgyalni, félrevonta őt, felvitte a padlásra „játszani”, és villanyvonatozás közben szexuálisan zaklatta. De már korábban is „helytelenül viselkedett vele”, például arra kérte, hogy a sajátja helyett az ő ujját szopja.

Igaz vagy hamis? 

Ezen a napon a kislány néhány kiesett óra után – melyről senki nem tud biztosat – bugyi nélkül jelent meg a család körében, és arra utalt, hogy „helytelen dolgokat” csináltak vele. Azóta is, 26 éve folyamatosan a legmélyebb meggyőződéssel vallja, hogy abúzus áldozata lett, és ez rányomta a bélyegét az egész életére. Az anyja azonnal melléállt: videóinterjút készített vele, rendőrségi feljelentést tett, viszont elállt a bírósági pertől – épp az ő érdekében (a helyi bíró javaslatára, hogy a kislányt ne tegyék ki még nagyobb hercehurcának). A connecticuti hatóságok több csoportja is vizsgálta az ügyet, de sosem született egyértelmű, ellentmondást nem tűrő eredmény. Minden újabb szakértő megcáfolta az előzők ítéletét, így Allent végül felmentették a zaklatás vádja alól, viszont eltiltották a láthatástól.

Soon-Yivel azonban együtt maradtak, három évvel később összeházasodtak, és örökbe fogadtak két kislányt, akiket azóta is nevelnek – mára mindkettő leérettségizett.

A Dylan-ügy pedig évekre elfelejtődött, majd Dylan újra előlépett vele, és amióta a #metoo-tól hangos a közélet, újra meg újra felmerül nyugtalanító kérdéseket keltve mindenkiben. Számos ismert színész nyilvánította ki – közvetetten Dylan ellenük intézett vádja hatására –, már bánja, hogy valaha Allennel forgatott (például Greta Gerwig, Colin Firth vagy Mira Sorvino), volt, aki csak úgy nyilatkozott: „el tudja képzelni a rendezőről, hogy az ellene felhozott vádak igazak” (Susan Sarandon), Thimothée Chalamet pedig nemrég Allennel forgatott filmje gázsiját átutalta a Time’s Up mozgalom számlájára. (Mely a nők jogaiért küzd.) 

A Farrow-család részéről eddig többségben voltak az ügynek azon érintettjei, akik az anyjuk mellett álltak ki: Dylan és Ronan (korábban Satchel, aki immár újságíróként a Weinstein-ügy egyik legfőbb kirobbantója volt) mellett Isaiah és Quincy, akik azt képviselték, hogy az anyjuk gondoskodó, gyengéd szülő volt, aki nekik boldog gyerekkort biztosított, és szó sincs róla, hogy egy Allennel szembeni bosszúhadjáratra használta volna fel Dylant. 

A másik oldal szerint azonban Farrow ideggyenge, agresszív nő, aki csak a külvilág előtt játszotta a „Terézanyát”, és sosem volt odaadó szülő. Ütötte, gyalázta és bántalmazta a gyerekeit, és mindig kivételezett valamelyikükkel. Azt vélelmezik, hogy Dylan esete merőben kitalált, amit a bosszúszomjas Farrow szabályosan belebeszélt a hétéves kislány fejébe. Ezt a verziót képviseli egy másik közös gyerek, Moses, aki az ominózus botrány kirobbanásakor 14 éves volt, mára pedig családterapeuta lett. Ő egy hosszú és részletes blogbejegyzésben már pszichológusként támasztja alá az álláspontját, és elemzi személyes élményeit. (Sőt, olyan információkat oszt meg Farrow múltjáról, amiket eddig nem lehetett tudni, és amik szintén nem mentesek zaklatásoktól, molesztálástól és más erkölcsi bűnöktől.) Minden kapcsolatot meg is szakított Farrow-val, Allent pedig apjának tartja, akivel azóta is jóban van. 

Menekülés a szerelembe

Soon-Yi Previn pedig egészen tegnapig hallgatott, és sem a saját történetét, sem Dylanét nem kommentálta. Hogy miért épp most állt elő a saját verziójával, érdekes kérdés, de a New York Magazine kultrovatában, a Vulture-ben megjelent terjedelmes riportban most először mesélte el gyakorlatilag az egész életét. Kezdve a mélyszegénységben induló, sanyarú gyerekkorral Dél-Korea fővárosában, Szöulban, folytatva azzal, hogyan szökött meg az éhezés elől a családjától és lett utcagyerek, felidézve az első, majd a második árvaházat, ahová került, az örökbefogadás körülményeit, majd gyermek- és kamaszéveit Farrow mellett.

A nyilatkozatot egy olyan újságírónak adta – Daphne Merkinnek –, aki saját magát Woody Allen régi barátjának nevezi (negyven éve állnak kapcsolatban), tehát nem tekinthetjük teljesen elfogulatlannak. Ugyanakkor ennek köszönheti, hogy neki nyilatkoztak az érintettek, és senki másnak. Soon-Yi állítólag azért fordult hozzá, mert elege lett abból, hogy annyi igaztalan támadás éri a férjét, és Mia Farrow „kihasználja a #metoo mozgalmat, hogy Dylannel, mint áldozattal parádézzon. „Egy egész generációt vezetnek félre” – mondja.  

A hosszú riportban Merkin figyelmes, szeretetteljes párnak írja le őket, akik maguk sem gondolták volna, hogy a szerelmük egy életre szól. Soon-Yiről pedig kiderül, hogy bántalmazó anyja elől menekült az érett és melegszívű Allen karjaiba.

Elmondásuk szerint Farrow mindig mindenre ingerülten reagált (onnan kezdve, hogy Soon-Yi csak lassan sajátította el az angol nyelvet, és nehezen ment neki a tanulás), időnként ütött, sőt, különféle tárgyakat is hozzávágott a lányához. (Egyszer egy porcelán nyulat is, ami nyomban ripityára tört, és csak a csodának köszönhető, hogy nem okozott testi sérülést.) Ez alátámasztja azt a képet, amit Moses festett róla májusban, és amiben még az is szerepelt, hogy Farrow a fogyatékkal élő gyerekeivel is kegyetlenül bánt, lépcsőről lökte le őket, vagy kizárta őket a házból a hidegben. Mindketten említik, hogy Farrow szinte dührohamot kapott attól, ha valaki ellentmondott neki, ha autonóm személyiségnek mutatta magát – ami Soon-Yire jellemző volt. A lány egyébként azt állítja: nála ez a légkör azt eredményezte, hogy szinte kórosan visszahúzódóvá vált.

Azt is Farow szemére veti, hogy sosem avatta be őt a nővé érés rejtelmeibe, nem tanította meg tampont használni, sminkelni, és az első melltartót is a babysitter vette neki. Ugyanakkor őt is babysitternek használta: neki kellett a kisebb testvérekért menni az iskolába, vigyázni rájuk, amikor Farrow Allennél aludt, bevásárolni, elpakolni, vacsorát adni, mosogatni, takarítani, mosni-vasalni. (Ezeket a cikkben megerősíti Soon-Yi gimnáziumi barátnője is.) Mindemellett Farrow szándékosan hülyébbnek állította be, mint amilyen volt, szinte értelmi fogyatékosnak. Ennyi szemrehányást hallva a riporter zavarba is jön, és megkérdezi tőle, tud-e egyáltalán bármi pozitívat felidézni az anyjáról, de a lány azt válaszolja:

„Tudom, nehéz másnak ezt elképzelni, de tényleg nincs egyetlen kellemes emlékem sem.”

Woody Allen önbecsülést ad 

Viszont amikor később arra a kérdésre kell válaszolnia: „Nem bosszúból jött-e össze épp az anyja partnerével?”, azt mondja: „ez nevetséges”. Allennel lassan alakult ki a szerelmük, és elég messziről indult. Kezdetben (amikor belépett az életükbe) kifejezetten lenézte őt, amiért egy ilyen rossz embert, mint Farrow elfogad társnak, és nem lát át rajta. A távolság – évekkel később – csak akkor kezdett csökkenni közöttük, amikor Soon-Yi a gimnázium utolsó előtti évében sportolás közben eltörte a bokáját, és feldagadt lábbal ment haza. Eszébe sem jutott az anyjától segítséget kérni, addigra hozzászokott, hogy nem számíthat rá. Allen azonban odafigyelt, és azt tanácsolta, menjen orvoshoz, majd másnap elvitte őt az iskolába. Innentől elkezdtek együtt kosárlabdameccsekre járni és ismerkedni.  

Allen és Soon-Yi ezen a ponton szinte egymás szavába vágva magyarázzák Daphne Merkinnek, hogy Farrow és Allen ebben az időszakban már nagyon eltávolodott egymástól, nem jártak el sehová, és különben is, Farrow teljesen belebolondult közös kisfiuk, Satchel születésébe, folyton bezárkózott a kisdeddel egy szobába, és eltökélte, hogy hét–nyolc éves koráig szoptatni fogja. Szóval igazán minden okuk megvolt arra, hogy egymásban találjanak vigaszt…

A sztori egy része innentől ismert: a polaroid fényképek lebuktatták őket, Soon-Yi azonban még egy ideig az anyjával lakott, aki megpróbálta őt áldozatnak tekinteni – mintha Allen erőszakoskodott volna vele –, és maga mellé állítani, de ez a kísérlet kudarcra lett ítélve az előéletük miatt. A lány (aki ma már 48 éves) azt mondja: fizikailag és lelkileg is vonzódott Allenhez, mint a mágnes két pólusa. És Saul Bellow-t idézi: „A szív tudja, mit akar.” De elismeri, ez mindkettejük részéről szörnyű sokkot okozhatott Farrow-nak.

„Nem én akaszkodtam Woody nyakába – honnan is vettem volna a bátorságot ehhez?” – folytatja. „A kapcsolatunk azért működött, mert végre úgy éreztem, hogy értékelnek, ami elég hízelgő volt számomra. Woody általában szelíd ember, de akkor rászánta magát egy nagy ugrásra.” 

Az életük a média felfokozott érdeklődése ellenére rendeződött mindaddig, amíg a #metoo újra fel nem kapta a gyermekmolesztálási ügyet. Azóta Allen páriának (kitaszítottnak) számít – legalábbis sorra fordulnak el tőle a pályatársak, a közönség és a New York-iak. 

Mindig a gyereken csattan

A Vulture tegnapi cikke csak tovább mélyíti a rossz érzéseinket az egész üggyel kapcsolatban. Kiderülhet valaha igazság? Aligha. De a harc továbbra is zajlik Mia Farrow és Woody Allen között a hitelességért. Most Woody Allenen volt a sor, hogy visszavágjon, és ha már bizonyítani nem tudja az ártatlanságát (ahogy az ellenkező oldal sem a bűnösségét), az egyetlen eszköze az, ha a másik felet hitelteleníti.

Mintha csak egy tárgyalótermi drámát néznénk, amiben mi vagyunk az esküdtek. 

Amikor Dylant vagy Ronant halljuk tanúként, akkor nekik hiszünk, amikor pedig Soon-Yit vagy Mosest, akkor meg nekik. Mindenki teljes átéléssel játssza a szerepét, és nagyon úgy tűnik, soha nem lesz vége, legfeljebb Allen halálával. De a gyerekei lelkét már ez sem válthatja meg.

Gyárfás Dorka

Kiemelt kép: Getty Images/Frazer Harrison