–

Ártalmatlan kísérletezés?

„Enyhe alkoholizmusban szenvedtem már abban az időben… Nem volt a tanáraimnak könnyű dolga velem, és hát középiskolás pályám ennek megfelelően elég viharos volt.”

Ezek a sorok az egyik legnagyobb magyar költőtől, Weöres Sándortól származnak. Életét tizenéves korától végigkísérte a túlzott alkoholfogyasztás. Sok kutató keresi a választ arra, mi az oka, hogy van, aki tizenévesen rendszeresen fogyaszt valamilyen tudatmódosító szert, és felnőttként függővé válik, mások viszont kezelés nélkül, pusztán az idő múlásával képesek felhagyni az önpusztítással. Kérdésemre Zacher Gábor elmondta:

„Egyes tizenévesekben megvan a hajlam arra, hogy később alkoholistává váljanak.

Az eredmények alapján azok, akik később szenvedélybetegek lesznek, szinte mindig tizenévesen kerülnek először kapcsolatba a függőségük tárgyával. Tizenévesen az ember még könnyen tanul, a függőség kialakulása pedig sok hasonlóságot mutat a tanulással, egyfajta érzést egy tevékenységgel társítunk, és ebből később vagy szenvedélybetegség lesz, vagy nem” – állítják a kutatók.

Sajnos Magyarország világviszonylatban is „előkelő” helyen áll az alkoholfüggők számában, ami hozzájárul ahhoz, hogy egy átlagos magyar majdnem öt évvel rövidebb ideig él az Európai Unió polgárainak átlagánál. A túlzott mennyiségű alkoholfogyasztás nem felnőttkorban kezdődik – az Egészségügyi Világszervezet 2015-ös felmérése szerint, hazánkban a tizenöt és tizenhatéves fiúk negyvenhárom, a lányok harminchat százaléka fogyasztott egyszerre öt – vagy annál több – egységnyi alkoholos italt egy hónapon belül legalább egyszer.

Ez a mennyiség talán nem mindenkinek tűnik soknak, de világviszonylatban kiemelkedően sok alkoholt jelent. Ennek nem csak hosszú távú veszélyei vannak a későbbi esetleges függőségek miatt: kutatások szerint az ilyen epizódok balesetekhez vezethetnek, és értelemszerűen több kárt okoznak a fejlődésben lévő agynak, mint a felnőttekének. Emellett pedig elgondolkodtató: miért van ennyi fiatalnak ilyen gyakran szüksége az alkoholra?  

Kinek jár az óvodai ügyelet?

WMN Ügy – 2021. március 26. – TF

 

Ki-be kapcsolható érzelmek

„Az ember észre sem veszi, hogy a függőségre rámennek a tanulmányai… Tulajdonképpen nem is zavarja, mert mesterségesen tudja szabályozni a kedvét.”

Flóra régi ismerősöm. Rövid, tizenéveskori kábítószerfüggő időszakával kapcsolatban ez volt az egyik legfontosabb gondolat, amit megfogalmazott. Mindig szabatosan és pontosan fejezte ki magát, Budapest egyik legjobb gimnáziumába járt. Valami miatt mégis „beszippantotta” egy olyan közeg, amiben hangsúlyos közös élmény volt a szintetikus drogfogyasztás.

Szakértők szerint ez a közös élmény az, ami ráveszi a tinédzsereket az önpusztító magatartásra.

Az agynak ebben a fejlődési szakaszában a döntéshozást biológiai szempontból is a beilleszkedés, a társak általi elfogadás határozza meg, ez felülírja az esetleges veszélyeket is.

Vagyis hiába tudja egy serdülő, hogy veszélyes lehet, ha például ismeretlen eredetű anyagokat fogyaszt kábítószerként, ennél ijesztőbbnek érezheti azt, ha nem fogadja be a társaság, amelyhez tartozni akar. Ez talán nem csak a tudatmódosító szerek fogyasztására igaz, megmutatkozik a digitális platformok használatában is: sokak szemében semmi sem félelmetesebb, mintha az interneten megjelenő énjük nem felel meg annak a közegnek, ahová tartozni akarnak, ezért ennek az igyekezetnek rendelik alá az életük minden egyéb területét.

Függőségek tekintetében a virtuális világ az „új alvilág”? 

Azt hinnénk, egy toxikológus leginkább a tudatmódosító szerektől félti a jövő tizenéveseit, de Zacher Gábor esetében ez a feltételezés elbukik: a virtuális világot jóval több fiatalt érintő, jelentősebb veszélynek gondolja. Szerinte aggodalomra ad okot az is, hogy a tizenévesek számára az állandó digitális létből való visszaállás a járványhelyzet után kihívást jelent majd. 

Ági valószínűleg egyetértene a doktor úrral: „Tizenhat éves vagyok, tizedikes a gimiben, szóval beleragadtam a karanténba és az online suliba. (…) Elég sokat vagyok teljesen egyedül. Ez pedig nyilván oda vezetett, hogy szépen lassan egyre többet mentem fel a netre, az Instagramra, a Facebookra, vagy nem bírtam leállni egy sorozattal, ha pedig befejeztem, rögtön elkezdtem egy újat… mert olyankor úgy éreztem, nem vagyok annyira egyedül. Ennek pedig az lett a következménye, hogy totál függő lettem. Most már el sem merem mondani, naponta hány órát pörgetem az Instát, Facebookot, vagy hány epizódot darálok le egy nap alatt egy adott sorozatból… Próbálok ezen változtatni, de elég nehéz, főleg úgy, hogy nem tudjuk, mikor lesz ennek vége.” 

Simon Sinek reklámszakember, sokat tud arról, hogyan dolgozik az elme. Már évekkel ezelőtt figyelmeztetett az internet tizenévesekre gyakorolt hatására. Hangsúlyozta, hogy

mivel ekkor alakul ki, miként küzdünk meg a kényelmetlen, nehéz érzéseket okozó helyzetekkel, ezért ahogy nem célszerű kinyitni a bárszekrényt tiniknek, hogy csillapítsák alkohollal a felmerülő rosszérzéseiket, úgy nem kellene hagyni az okostelefonokat sem „önsegítő” eszközökké válni.

Ennek fényében, 2021-ben nem tudhatjuk, mit jelent a jövőre nézve, hogy hónapokon keresztül ilyen komoly érzelmi kihívásokkal szembesült a világ közel összes tinédzsere, és az eredmények szerint a virtuális világot használják arra, hogy kevésbé érezzék rosszul magukat…

  

Egészséges felnőtté válás 

A pandémia előtti kutatások alapján Európában és az Egyesült Államokban egyre kevesebb tizenéves fogyaszt kábítószereket és alkoholt.

Sokan ezt a megelőzési programok sikerének tekintik, a kutatások azonban másra utalnak: egyebek mellett a fiatalok szokásai alakulnak át, már nem csapatokba verődve töltik a szabadidejüket, mint korábban, hanem otthon, képernyők előtt. A kép persze nem egyöntetűen sötét: a csökkenő tendenciák mögött a megnövekedett szülői odafigyelés is áll, például egyre több fiatal érzi úgy, hogy őszintén beszélhet a szüleivel. A család szerepét Zacher Gábor is kiemeli: szerinte a család, a családi minták által bemutatott jövőkép hihetetlenül meghatározza a gyerekek későbbi életét egészség szempontjából is. 

Máté Gábor a világ egyik legelismertebb függőségkutatója. A sóvárgás démona című könyvében több kutatáson keresztül mutatja be, hogy a gyermekkorban megélt stressz, elhanyagolás vagy bántalmazás hogyan vezethet később kémiai okokból függőségekhez. Ezekben az esetekben ugyanis sokszor a gyerekek agya egy fontos időszakban nem tudott egészségesen fejlődni, bizonyos hangulatszabályozó anyagok termelésének folyamatát természetesen kialakítani.

Így a gyerekkori traumákkal küzdő felnőtt később veszélyeztetettebb abban, hogy kívülről, külső pótszerekkel próbálja szabályozni a hangulatát.

Világos, miért gyakori a szerhasználat az állami gondozásban felnőttek körében, és hogy a gyerekvédelemnek milyen széles körű társadalmi küldetése van ilyen szempontból is. Zacher Gábor a probléma kapcsán a nevelőszülői hálózatok fejlesztésének fontosságát hangsúlyozza. 

Szinte minden területen vannak lehetőségek a tizenévesek mentális és testi egészségének védelmére. Ahogy más kérdésekben, itt is nyilvánvaló, hogy ennek kulcsa a segítő szándék egyéni és társadalmi szinten is. 

Baló Sára

További források: ITT, valamint Máté Gábor: A sóvárgás démona, Libri Kiadó, Budapest 2008.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Toa55