–

Még hosszú utat kell megtennie a társadalmunknak ahhoz, hogy elfogadja és belássa, a szivárványcsaládok is teljes értékű családok, akiknek ugyanolyan jogaiknak kellene lenniük, mint azoknak, amit egy anya, egy apa és a gyerekeik alkotnak. Ezen az úton segít egyet előre lépnünk az Anyáim története című dokumentumfilm, aminek négy fontos tanulságát gyűjtöttem össze.

1. Nem „veszik el” a házasok elől a gyerekeket a szivárványszülők

A magyar törvények értelmében azonos nemű pár sem ezelőtt, sem ezután nem fogadhat örökbe, de egyedülállóként adoptálhatnak. Ebben az esetben csak az örökbefogadó lesz a gyermek gyámja, hivatalosan a másik félnek nincs köze a gyerekhez – ezért is nagy probléma, hogy közösen mint a házaspár, nem fogadhatnak örökbe. Ez a helyzet most azzal nehezedett, hogy a családpolitikáért felelős miniszter személyes döntésén múlik, hogy egy egynemű pár kaphat-e gyereket, és mivel ismerjük a kormánypártok álláspontját, vélelmezhető, hogy nem támogatók ebben a kérdésben.

A meleg párokhoz és az egyedülállókhoz általában olyan gyerekek kerülnek, akiket a házaspárok nem szeretnének örökbe fogadni, hiszen a házaspárok mindig előbbre kerülnek a sorban. A házasok jelentős része pedig főleg újszülött, fehér bőrű kislányt szeretne adoptálni, míg a meleg párok elfogadóbbak az idősebb, valamilyen betegséggel élő vagy roma származású gyerekekkel szemben. Ezeknek a gyerekeknek a másik lehetősége az, hogy az intézetben nevelkednek szülők nélkül, ahol egyértelműen nem kapják meg azt a szeretet, törődést és gondoskodást, mint amit egy szivárványcsaládban megkapnának.

Virág és Nóra is egy olyan kislányt kaptak Meli személyében, akit mások nem akartak örökbe fogadni.

2. Tényleg csak a szeretet számít

Ez úgy hangzik, mint egy sokadik Disney-mese tanulsága, de Virág és Nóra kislányának esetében ez az igazság. Meli Nóráékhoz olyan rossz körülmények közül érkezett, hogy nem lehetett eldönteni róla, értelmi fogyatékos-e, vagy csak nagyon le van maradva a kortársaihoz képest. Mint később kiderült, Melinek csak a szeretet és a gondoskodás hiányzott, és amint Nóráékhoz került, látványosan fejlődni kezdett, ma már ugyanolyan hatéves kislány, mint bármelyik osztálytársa.

A hozzá hasonló gyerekek intézményi keretek közt biztosan nem kapják meg az ilyen látványos fejlődéshez szükséges érzelmi muníciót és segítséget. Meli történetén keresztül a filmből kiderül, teljesen mindegy, hogy egy vagy több anyukája vagy apukája van egy gyereknek, az egészséges fejlődésének feltétele annyi, hogy szeressék és figyeljenek rá.

3. Nem igaz, hogy egynemű szülők esetében hiányzik a női vagy a férfi minta a gyerek életéből  

Az egyik legtöbbet hangoztatott érv a szivárványcsaládok ellen, hogy ha két anyukája vagy két apukája van egy gyereknek, akkor nem látja a másik nem mintáit, ezzel pedig csorbul a fejlődése. A női és a férfi szerepek mintáit fontos, hogy lássa a kisgyerek, de Pál Marci, a Szivárványcsaládokért Alapítvány kurátora, a film civil nagykövete és gyakorló szivárványapuka azt mondja, hogy ezt nem csak a szüleitől tanulhatja el a gyerek. Az ő kisfiát is körülveszik nők a nagyszülők, az óvónők és a barátok képében, akiktől látja ezeket a mintákat, ahogy a mesékben, és a játékaiban is visszaköszönnek.  

Marci szerint azért vannak az emberekben ezek a tévhitek, mert nagyon kevés hasonló családdal találkoznak, pedig több száz ilyen család él Magyarországon. A félelem az ismeretlentől normális emberi reakció, de szerinte azért fontos ez a film, mert megmutatja, hogy a szivárványcsaládok is hasonlóan élnek, mint más, hagyományosnak mondott családok. Természetesen sok dologban meg különböznek tőlük, ahogy másmilyen egy mozaikcsalád, egy egyszülős család, és klasszikus felállású család élete is, de ezen különbözőségek miatt nem kirekeszteni, megbélyegezni kellene őket, hanem segíteni nekik – mondja Marci.

4. Rólunk szól

Fontos látni, hogy a közéletben, és főleg a politikában ideológiai szinten kezelik az LMBTQI+ közösség és a szivárványcsaládok a témáját, ami miatt könnyen eltávolodik ez a kérdés az emberektől. A film egyik fontos tanulsága, hogy akikről a kormányzati politika uszító módon beszél, azok hétköznapi emberek hétköznapi problémákkal, és bár fontos részük a szexuális irányultságuk, de nem ez az egyetlen meghatározó tulajdonságuk.

Az „Anyáim története” megmutatja, hogy a szivárványcsaládok kérdése rólunk szól: a környezetünkről, a barátainkról, a családunkról, a gyerekeinkről, mert bárkit érinthet, és bárki közvetve érintetté válhat; nagyon fontos, hogy az ő életük se legyen kevesebb amiatt, mert nem azt szeretik, akit a társadalom elvárna tőlük.

Pál Marci azt mondja, hogy amiért az elmúlt három hónapban harcoltak a #családazcsalád-kampány keretében, az valósággá válik ebben a filmben. Látható benne az a folyamat, ahogy két nő és egy kislány családdá válnak, és a napnál is világosabb, hogy az ő családjuk is olyan szeretetteljes, mint egy „hagyományos” család.

A film rendezői, Dér Asia és Haragonics Sári, valamint Pál Marci nemrég a Popfilter vendégei voltak, a beszélgetésről készült videót itt tudjátok megnézni:

Dián Dóri

Képek: HBO