–

Őszintén bevallom, elég szkeptikusan álltam a sikeres távolléti oktatás megvalósításának lehetőségéhez, hiszen majd’ két évtizedes tapasztalatom szerint még egy projektor bekapcsolása is sokszor gondot jelent az általános iskolától kezdve az egyetemig mindenhol. Így nagyon meglepődtem, amikor a sok-sok beszélgetésből és beszámolóból kiderült: a lehetőségeikhez képest mindenhol van forgatókönyv, mindenki próbálkozik. Elmesélem, hogyan.

Ahol már felállt a rendszer

Vannak olyan iskolák, ahol nem okozott különösebb problémát, hogy  a tanároknak egyetlen hétvége állt rendelkezésükre az átállásra, persze ez annak köszönhető, hogy megvoltak azok az alapjaik, amikre támaszkodhattak. Az egyik budapesti magániskolában például amúgy is digitális rendszerben tanulnak a diákok, így csak ezt kellett továbbfejleszteniük azokra az órákra, amik személyes jelenlétet igényelnek. A Microsoft OneNote és Teams programokat használják, előbbit jegyzetelésre, utóbbit a tanórák online megtartására, a csoportmunkákra és különböző segédanyagok feltöltésére. A testnevelésórát pedig úgy oldják meg, hogy a tanulóknak kötelezően mozogniuk kell 45 percet otthon, amit videófelvétellel kell dokumentálniuk és elküldeniük a tanárnak.

Egy másik alapítványi iskolában, ahol szintén gyorsan megy az átállás, a Google Tanterem alkalmazását használják távoktatásra, amin az előző programhoz hasonlóan projektalapú munkákat lehet létrehozni.

Azok a szülők, akiknek a gyermekük már megkezdte az online tanulást, egyöntetűen arról számoltak be, hogy a gyerekek nagyon élvezik a dolgot, kalandként fogják fel, és igyekeznek aktívan részt venni az új helyzetben.

De nem csak a magániskolák, hanem némely állami iskola is jól veszi az akadályokat – erről így mesélt nekem egy felső tagozatos gyerek anyukája: „Nálunk napok óta készülnek a tanárok, hétvégén is ezen pörögtek. Igazi kihívásnak tekintik és alakul is a dolog. A fiatalabb tanárok továbbképzést tartottak a papírhoz szokott idősebbeknek. Amíg a Kréta rendszerben összeáll a menetrend, addig Google-platformokon/applikációkon kezdődik a tanítás. Hétfőn például kapott mindenki egy »bemelegítő« kvízt magyar történelem témában. Nyilván nem lesz tökéletes az elején, de nekem egészen megható a tantestületnek az igyekezetét és lelkesedését látni.” 

Ebben az iskolában egyébként még két ajánlott napirendet (egyet a korán kelőknek, egyet pedig a későn ébredőknek) is kiküldtek a tanulóknak, ami alapján könnyebben tervezhetik meg az „otthonsuli” napjait. (A napirend nemcsak az otthon tanuló diákoknak, hanem az otthonról dolgozó felnőtteknek is elengedhetetlen a hatékonyság érdekében, Marossy Kriszta erről szóló cikkét ITT olvashatod.)

Van, ahol még alakul a rendszer

Természetesen nem minden általános és középiskolában sikerült pár nap alatt kidolgozni a megfelelő rendszert, sok helyen nemcsak az eszközök, de a tanárok digitális tudásának hiánya is hátráltatja a gyors átállást. Egy alapvetően frontális, személyi jelenlétet kívánó oktatási rendszerben ez nem meglepő, de a beszámolókból az derül ki, hogy mindenhol igyekeznek a lehető leghamarabb a legkézenfekvőbb megoldással előrukkolni.

Több helyen a már említett Microsoft OneNote, Teams, és Google Tanterem alkalmazásokon kívül Facebook- csoportokban és Messenger-csetcsoportokban szerveződik a munka, valamint Skype vagy Google Hangouts eléréssel, és az e-napló, a Kréta rendszerének használatával tervezik megoldani a távolléti oktatást. Eközben folyamatosan képezik a tanárokat az eszközök használatára, hiszen most annak is meg kell tanulnia, aki eddig nem volt rákényszerítve.

Természetesen vannak olyan intézmények is, ahol nem csupán a digitális tudás, hanem a diákok eszközhiánya is megnehezíti a távoktatást. Az egyik ilyen falusi általános iskolában például pontosan ezért próbálnak a lehető legalapvetőbb digitális eszközökkel és platformokkal élni, és inkább egy új, hibrid rendszert dolgoznak ki a sikeres működés érdekében. A tankönyvben, munkafüzetben található, soron következő megoldandó feladatok listáját a hét elején e-mailben küldik ki a szülőknek és a diákoknak, amiknek megoldását szombat estig kell lefényképezve visszaküldeni nekik. Ezekre pontokat kapnak, amikből végül összeáll egy jegy. Ezen felül igyekeznek magyarázó videókat készíteni az anyagokhoz, amiket szintén e-mailben vagy a Kréta rendszerében juttatnak el a diákokhoz.

És hogy mi lesz a legkisebbekkel, vagyis az elsős tanulókkal? Nekik ebben az iskolában a tanítók szintén videókban fogják elmutogatni, hogyan kell leírni egy-egy betűt.

Mi lesz az egyetemeken?

Ugyan sok külföldi egyetem már rég bevezette a távoktatás intézményét, ez itthon a nagy egyetemeken sem jellemző, még a levelező szakok is hétvégi, személyes jelenlétet igénylő kurzusokkal operálnak. Így a felsőoktatást is némileg felkészületlenül érte a rendelkezés. Az egyetemeknek annyi könnyebbség jutott, hogy sok helyen múlt hét csütörtökre és péntekre rektori szünetet rendeltek el, erre a hétre pedig előrehozták a tavaszi szünetet, így van másfél hét, amíg kidolgozhatják a megoldásokat és kiépíthetik a szükséges rendszereket.

Azért is más az egyetemek helyzete, mert egyrészt a hallgatók jobban hozzászoktak a digitális eszközök iskolai alkalmazásához, másrészt viszont itt nem tanórák, hanem előadások és gyakorlatok vannak, amiknek a létszáma igencsak változó, így a megfelelő platformot kell megtalálniuk a megfelelő órához.

Ráadásul, míg egy nagyobb általános vagy középiskolában egy-két ezer diák van állandó csoportokba tömörülve, addig a felsőoktatási intézményeknek több tízezer hallgatóra szabva (akik ahányan vannak, annyi különböző órarenddel rendelkeznek) kell életképes rendszert létrehozniuk.

Ahogy a közoktatásban, úgy az egyetemek esetében sincs egységes rendszer, mindenki másképp csinálja. A BME-n például a digitális oktatási bizottság feladata kialakítani egy olyan szisztémát, ami az egyetem minden karán megbízhatóan alkalmazható. Erre ők is a Microsoft Teams valamint a Moodle, egy kifejezetten távoktatásra alkalmas program integrációját választották, az elsődleges rendszerük a távoktatásra tehát ezek lesznek a Neptun támogatásával. Ezen felül természetesen az egyedi igényű kurzusokat más platformok segítségével is le lehet bonyolítani.

A BME tehát azt a taktikát választotta, hogy egységes platformon történjen majd az oktatás, különböző élő közvetítések, streamelések segítségével, amin a diákok az órarend szerinti óráikat hallgathatják online, valamint előre felvett videók és írott anyagok használatával oldják meg a távolléti oktatást.

Az ELTE Bölcsészettudományi Kara viszont egy teljesen más megoldást választott. Ők az oktatóktól azt kérik, hogy mindenki – a saját órájának igényei szerint – válassza ki azt az egy vagy több platformot, amit lehetőség szerint már ismer, és amin biztosan lebonyolítható az oktatás. Ennek segítésére a médiatanszék egyik oktatója létrehozott egy honlapot, ahol összegyűjtötte azokat a lehetséges programokat és applikációkat, amik hasznosíthatók erre a feladatra. Ezen kívül pedig az egyetemen működő rádió, az EPER is oroszlánrészt vállal a távoktatásban, ugyanis innentől az eddiginél jóval több előadást játszanak le, amiket az interneten lehet meghallgatni vagy letölteni,

valamint az egyik rádióstúdiót kontaktmentes, „önkiszolgáló” stúdióvá fogják átalakítani, ahol az oktatók felmondhatják az  előadásaikat, amiket kiküldhetnek a hallgatóknak.

Azokat az órákat pedig, amelyek nem tudják nélkülözni a személyes jelenlétet és a speciális eszközöket, mindkét egyetem tömbösítve tervezi megtartani a kitolt szemeszter – ami augusztus 31-ig tart – végén.

Összességében tehát elmondható, hogy az ország oktatási intézményeiben (az általános iskolától az egyetemig), a tanári karok igyekeznek mindent megtenni, hogy ezekben a bizonytalan időkben is a lehető legkisebb fennakadással folytatódhasson a tanulás. Ezért pedig nagyon hálásak vagyunk nekik.

Dián Dóri