„Nem jól hörögsz, anya!” – 17+1 kedvenc gyerekpillanatunk a karanténiskolából

–

Az én három kamaszom az egész lakásunkat „iskolává” változtatta

Különböző kütyüket és tankönyveket kerülgetek álló nap. Az még a jobbik eset, ha kerülgetem őket, ugyanis időnként szükség van a segítségemre is. Ez különösen akkor érint kellemetlenül, ha a hatodikos fiam érdeklődik nálam egy-egy matekfeladat megoldása felől…

Többnyire a középső gyerekem segít ki minket a bajból, eddig legalábbis mindig megoldódott valahogy minden rejtélyes feladvány. 

Rengeteg eddig ismeretlen kihívással kell megküzdenünk napról napra, de ahogy telik az idő, úgy lesz egyre könnyebb megoldani a ránk váró feladatokat, noha a lelkünket azért rendesen nyomja a karantén súlya, de a humorunk szerencsére nem hagy cserben bennünket.

Körbekérdeztem néhány ismerős családot arról, hogyan zajlik náluk az otthoni iskola, és azt tapasztaltam, hogy a legtöbb helyen akadnak azért derűs pillanatok is. Mutatok néhányat:

1. Anya, nem jól hörögsz!

„Hollandul tanítom a megadott YouTube-videók alapján az ötéves Abigélt. (Hollandiában már négyéves korban elkezdődik az iskola, mi itt élünk.) Mivel én nem beszélek túl jól ezen a nyelven, a holland gé kiejtése sem megy zökkenőmentesen, erre Abigél közli velem: »Nem jól hörögsz, anya«.”

2. Cetli

„Én home office-ban, rengeteg Teams-meetinggel az egyik szobában, a két gyerek home schoolban a másik szobában. Amikor mondtam, hogy most nem szabad bekopogni, mert fontos értekezleten vagyok, az ajtó alatt érkezett egy üzenet a kilencéves Barnitól, aki egy sima általánosba jár”:

3. Kicserélhető megoldások

„Az ötéves kisfiamnak, Ádámnak a víz napja alkalmából az oviból azt a feladatot adták (nyilván opcionális, nincs »home-óvodaing«), hogy készítsen valami kézműves dolgot a témában. Hatalmas kedvencük Steven Fry és Mark Carwardine közös sorozata, az Utolsó pillantás (Last chance to see), amiben kipusztulás szélén álló állatokat mutatnak be. Ebben van egy rész a tenger élővilágáról is, épp előtte való nap nézték, úgyhogy tengeralattjárós-szemetelős projektet készítettünk a kiskorúak ötlete és kívánsága alapján (azaz: milyen, amikor tiszta a víz, és hogyan alakul át a tenger élővilága, amikor szétszemeteltünk mindent).

Mindkét gyerek kivette belőle a részét, Hanna, a nagy is, aki másodikos egy állami általánosban. Nagyon elégedett volt a munkájával, így kérte, hogy küldjük el a tanítóknak, mert szeretné nekik is megmutatni. Megtörtént. Pár napra rá érkezett a rajz házi feladat a suliból, miszerint »készíts plakátot a víz napja alkalmából«.

Mint este megtudtam, a gyerek lelevelezte a tanítónénivel, hogy mivel ő a hétvégén készített már a témában alkotást, és bár nem plakát, de azért igazán sokat dolgozott rajta, nem lehetne-e, hogy a tanítónéni, kedves akkor a hétvégi akciót beszámítja neki plakátként. Tanítónéni cuki volt, elfogadta. Én meg csak lestem.

Azt hiszem, hosszú távon a nagybetűs életben ez a megfelelő hozzáállás, de azért erős sokkot kaptam, hogy utólag tudtam meg, miket bizniszel itt a tanáraival önerőből, nyolcévesen…”

4. Egy igazán derék szög…

„A húgom kisfia, Marci, ötödik osztályos egy sima általánosban. Matekból az volt a feladat, hogy ha elkészült, akkor külön jelölje be a derékszöget. A tesóm nézi át a gyerek feladatát, persze hogy nem jelölt meg semmit. Kérdezte tőle, hogy miért nem jelölte meg, ha a tanárnő ezt kérte. Mire Marci: „Anya, hát, a tanárnő nyilván tudja, hogy melyik a derékszög, nem?«”

5. Almás lepény

Hetedik osztályban az online magyaróra felénél az hetedikes Patrik fiam osztályfőnöke felkiáltott: »Jajjj, gyerekek, érzem az almás lepény illatát, ki kell vennem a sütőből, mindjárt visszajövök«. Az összes gyerek vinnyogva könyörgött: »Tessék szíves lenni küldeni a lepényből!« Itt vége is lett az órának…

6. Offline szótár

„Brúnó, aki egy zsidó közösségi iskolába jár, épp angol leckét ír.
– Mama! Gyere ide! Mit jelent ez a mondat?
– Hát, hogy van-e sütő a konyhádban. De nézd, Brúnókám, ott a van polcon az úgynevezett offline szótár, megfogod, és kikeresed a szót.

– De, mama, te is egy offline szótár vagy!”

7. Mi nem csináltunk semmit…

„A tesóm gyerekei, a nyolcéves Sára és tizenkét Barnabás javarészt egyedül vannak otthon, mindketten a helyi általánosba járnak. A szüleiknek sajnos nincs lehetőségük home office-ra. Az egyik nap ünneplőbe öltözve ültek a megterített asztalnál, úgy várták haza a szülőket. Nyilván gyanús volt…

Amikor hazatérve kérdezték a szülők, hogy mi ez a nagy ünnepélyesség, azt állították: »Nincs semmi, csak úgy…«

Végül előadták, hogy felmásztak a szekrény tetejére, mert pont az ott lévő ragasztó kellett volna az egyik feladathoz, de leejtették, és kifolyt a földre. »Ne aggódj, anya, már feltöröltük a mosogatószivaccsal! Sőt, mivel nagyon büdös volt, a padlót is jóóóól befújtuk vécészagtalanítóval, így már büdös sincs, látod?« ”

Szintén velük esett meg ez az eset:

8. Fontos üzenetek munka közben

„Messenger-hírfolyam:
Sára: – Anya, ehetünk puffasztott rizst?
– Jó, egyetek.
Sára: – Egy gyerek egy zacskó, vagy két gyerek egy zacskó?”

9. Akkor az a te bajod…

Bécsben élő, szintén háromgyerekes ismerősöm szívmelengető történetei következnek:

„A legnagyobb, kilencéves gyerekem, Neelam, az ikrek pedig elsősök. Partha, a fiunk a Wiener Sängerknaben (a bécsi fiúkórus) általános iskolájába jár, és az iker húga, Nithya a Volkschule Donau Citybe. Nálunk rengeteg vicces helyzet van a valóban kőkemény realitásban.

Az elsős lányom betűket gyakorol, miközben a spártai anyja, vagyis én:

»Nem lehetne azokat az o-betűket kerekebbre és kevésbé krumplialakúra írni?« 

»Csak a tanító néni ír kereket, mama, azért ő a tanító néni, nekünk nem kell. Nekem ez amúgy is így tetszik, téged zavar, mama?« 

»Hááát, igen egy kicsit zavar…«

»Akkor az a te bajod…«

10. Megfordult világ

Az elsős fiam:

»Az nagyon cool, amikor videón együtt oldjuk meg a tanító nénivel a feladatokat, mert gondolkoznom már nem is kell, csak lemásolom, amit ír. Az egyetlen baj, hogy kicsit lassan csinálja a videón.«

Hegedű Skype-óra alatt odasúgja nekem:

»Meg tudnád kérni a tanárnőt hogy ugyanúgy mutassa a kottámon a hangokat, ahogy szokta, mert ez így valahogy más most…«”

Nálunk kötelező mindhárom gyereknek fél órát olvasni vagy feladatot megoldani németül az amúgy némettanár nagyival, aki ma ezzel kezdte.

»Megmondanád Parthának, hogy a tegnapi tavaszi virágok-feladatban elrontottam valamit? A gyöngyvirág ugyanis nem tartozik a korai virágzók közé. Még júniusban is virágozhat.«

»Értem, semmi gond.«

»De mikorra kell beadni a gyereknek ezt a munkát? Nehogy rosszul adja be azért, mert velem oldotta meg a feladatát!«

Tolmácsolom a gyereknek: »Nagyi üzeni, hogy a gyöngyvirág…«

»Ja, én azt tudtam, mama, másképp is írtam, csak nem akartam a nagyit megbántani.«

11. Nagypapa? Rumini és a barátfüle

„A tanulási szünetekben nagypapa magyarul olvassa a Ruminit a gyerekeknek a képernyőn keresztül.

Elhangzik a barátfüle szó. Dőlnek a kacagástól. Azt mondja nagypapa: »Na, akkor most megígérem, hogy elviszlek benneteket egy jó kis barátfülére, ha legközelebb jöttök Budapestre.«

És természetesen akkurátusan magyarázni kezdi, mivel is lehet tölteni azt a finom barátfülét. Majd a gyerekek elcsendesednek, és halál komolyan ezt kérdezik: »És melyik barátunk fülét kell megenni, vagy a füle mögé kell tenni az ételt?«

Nagypapa gurulva a nevetéstől hátradől a kanapén: „Jó, akkor most elmagyarázom a tasli szót, az is volt ezen az oldalon. Vagy azt már ismeritek?«”

12. És végül szintén nagyi-Stunde alatt

»Várj, ezt a szót meg kell néznem a szótárban!«

Én a háttérből:

»Azt hiszem, nem tudja, mi az a szótár.«

»De tudom, mi a szótár, mama! Egy olyan könyv, amiben a világon minden szó benne van, és ha akarunk, bármit megtudhatunk belőle.«

Addigra előkerül az Akadémiai óriási német szótár a képernyőre, és nagyi magyarázza is:

»Képzeld, az összes n-betűs német szót a nagyi szerkesztette ebbe a kollégáival.«

Mire a gyerek:

»Sokáig tarthatott, amíg kézzel egyenként beírtál ide ennyi szót…«”

13. Bezoomoltam az órára

„Velem csak a klasszikus eset történt meg. Az első digitális napon kíváncsiságból odaálltam a gyerek mellé a gép elé, csak épp nem esett le, hogy be van kapcsolva a kamera. Álltam ott egy darabig a zoomos magyarórán, egyesével nézegettem a kis kockákban az osztálytársakat, majd arra lettem figyelmes, hogy páran integetnek, mások röhögnek, a tanár szélesen vigyorog. Aztán megpillantottam magam a lefagyott gyerekem mellett a képernyőn! Ekkor sűrű elnézések közepette távoztam.”

14. Még mindig zoomolunk

„Nálam az ötéves ült az ölembe zoomos meetingen, hang a fejemen, fülesben, hozzászólnom épp akkor nem kellett. Egy ideig csak nézett, aztán lelépett. Utána mondtam neki: »Lesz újabb meeting, most is jössz?
– Nem, kösz, anya.
–  Hiányoltak a többiek már tegnap is.
– Miért, hát láttak?
– Persze hogy láttak.
– Juj, ez kellemetlen, anya. Azt hittem, nem látnak, ha le vagy halkítva.«”

15. Idős tanár néniktől az alábbi számot kaptuk támogatás gyanánt 

„Nem írt semmit hozzá, csak kellemes hétvégét kívánt.
Imádom, hogy lehet cinkosnak lenni, ilyen diszkréten is lehet elismerni és támogatni egymást!”

16. Már megszoktam a családot…

„Az ötéves kisfiam fürdés közben azt kérdezte, mikor lesz vége ennek a koronavírusnak. Mondtam, hogy nem tudom, de reméljük, nyáron már lehet jönni-menni, és a nagyszülőkkel bandázni. Erre ő: »Nekem nagyon hiányzik az ovi meg a gyerekek meg az udvar. De Zoomon nézni kellemetlen, mert mindenki más házban van. Tudod, anya, én egészen megszerettem ezt a koronavírust. Szeretem az ovit, meg nagyon hiányzik, de nagyon jó itthon is lenni. Már megszoktam a családot«. ”

17. Mi a jó a karanténban?

Rávághatnánk, hogy semmi. De ha belegondolunk, hogy húsz évvel ezelőtt, amikor még nem volt ennyire fejlett a digitális technika, mennyire elszigetelődtünk volna egymástól, akkor tulajdonképpen be kell látnunk, hogy szerencsések vagyunk. Így eshetett meg például, hogy Maja barátnőm lánya, a tizenegy éves Sári, aki egy alternatív iskolába jár, a közös órára egy pohár kölyökpezsgővel érkezett, és mindenkinek boldogan elújságolhatta, hogy a szülei előző este ünnepelték a tizenötödik házassági évfordulójukat.

Néhány hónapja még azt sem gondoltuk, hogy ilyen üzeneteket kapnak majd a gyerekek a tanítóktól: „Akkor szerda reggel kilenckor jógafelszerelésben várlak titeket a monitorok elé!”

Akárhogy is van, bármeddig is tart, az a lényeg, hogy akkor se veszítsük el a kapcsolatainkat, ha térben most egy ideig el is vagyunk határolva egymástól…

Kitartás mindenkinek, vigyázzatok magatokra, és őrizzétek meg a humorotokat!

Így tett Anna néni is, aki ezt írta a tanítványainak, ez lesz az utolsó kedvenc pillanatunk, kivételesen nem egy gyerek, hanem egy tanár szájából.

Azaz:

+1 Aranyszabály

„Kedves gyerekek!

Kérjétek meg apukátokat, hogy tanítás alatt ne lófráljanak boxer alsóban, sörrel a kezükben a hátatok mögött!”

Both Gabi