Lassan két éve viszonylag rendszeresen járok mozogni hazánk első akadálymentes, integratív edzőtermébe, melyet a SUHANJ! Alapítvány álmodott és valósított meg. ITT már korábban is áradoztam arról, mennyire jó ez nekem. Rengeteget jelent számomra ez a befogadó közeg, ahol valóban nem az számít, hogy ki milyen: lehet sérült, idős, vagy akár túlsúlyos is, mint én. Itt biztos, hogy segíteni fognak, és elfogadnak úgy, ahogy vagy. Természetesen, miután megismertem ezt a kivételes támogatóprogramot,  úgy döntöttem, hogy én is beszállok a Százasok Klubjába, napi száz, azaz havi háromezer forintot simán megér az, hogy a sérült embertársaimon segíthetek.

Hétköznapi hősök

Mindig nagy tiszteletet éreztem, amikor sportolás közben láttam a különböző fogyatékossággal élőket. Szívesen megkérdeztem volna őket arról, hogy mit jelent számukra ez a lehetőség, és most szerencsére alkalmam is adódott rá e cikk miatt. Ismerjétek meg Esztert, aki látássérült, Tündét, aki végtaghiányos, és Borit, aki központi idegrendszer sérülése miatt csak két bottal tud közlekedni. Rajtuk kívül még egy lelkes hetedikes iskoláscsoportot is bemutatunk, akik enyhe fokú értelmi sérültek. Ők is idejárnak, a gyógypedagógusukkal, Nagy Katával beszélgettem.

Napi száz forinttal te is segíthetsz a küzdelemben – Fotó: Pozsonyi Janka/WMN
Napi száz forinttal te is segíthetsz a küzdelemben – Fotó: Pozsonyi Janka/WMN

Természetes?

Számomra tök természetes, hogy reggel fölébredek, kinyitom a szemem, látok, elbattyogok a mosdóba, aztán megmosom az arcom a két kezemmel. Mindez Eszternek, Tündének és Borinak nem adatik meg. Rengeteg nehézséggel kell megküzdeniük a fogyatékosságuk miatt, például egy ilyen teljesen mindennapos, hétköznapi helyzet is kihívást jelent számukra, amit az előbb leírtam. Ám ők olyan lefegyverző természetességgel meséltek az állapotukról, és annyi pozitív energiát kaptam tőlük a beszélgetés után, hogy tényleg úgy éreztem, suhanok a latyakos budapesti utcákon, miután kijöttem a SUHANJ! Fitness edzőterméből.

Eszter

Geszti Eszter huszonkilenc éves, hároméves koráig látott, utána veszítette el a szeme világát. Vannak még emlékei a színekről és a formákról, fel is tudja idézni őket. Egy étteremben dolgozik, otthonról tudja végezni a munkáját. Telefonos információt ad a hozzá fordulóknak, segít az asztalfoglalásban, kapcsolja a hívott felet, és nagyon türelmesen, kedvesen eligazítja a leendő vendégeket.

Hihetetlenül pozitív egyéniség, azt vallja, hogy mindennek a jó oldalát kell keresni, és úgy tűnik, ő meg is találta.

Mindig nagyon fontos volt az életében a mozgás, korábban jégkorcsolyázott, karatézott, és a kung-fu női ágát is kipróbálta. Az edzője nagyon rugalmas volt, soha nem érezte, hogy hátrányos megkülönböztetés érte volna. Ám akadt olyan hely is, ahonnan eltanácsolták, mondván, „nem tudják vállalni a felelősséget, nem tudnak vigyázni rá”. Eszter kiválóan vigyáz magára. Ha egyszer megmutatják neki a helyet, utána simán eligazodik. A hangok alapján tájékozódik. A Noppa Design pro bono tervező- és arculati munkájának köszönhetően, a korábbi bankfiókból edzőteremmé váló akadálymentes létesítmény (néhol kicsit zegzugos) tereiben sem okoz neki gondot a közlekedés. A havat is imádja, hiába nyeli el a hangokat és szünteti meg a támpontok többségét.

Igazi élmény volt Eszterrel találkozni! (Fotó: Pozsonyi Janka/WMN)
Igazi élmény volt Eszterrel találkozni! (Fotó: Pozsonyi Janka/WMN)

Bátor, vagány, belevaló lány, öröm vele minden pillanat

Életeleme a mozgás, tandemezik a barátaival, ha jó az idő, és tavaly kétszer is lefutotta a suhanj!-os önkéntesek segítségével a félmaratont. Egy cipőfűzővel van összekötve a futótársával, így nem akadályozzák egymást a mozgásban, felveszik a másik ritmusát. Legutóbb Keszthelyi Mónikával, az alapítvány egyik munkatársával teljesítették a távot.

„Mindenkit magához képest segítenek, hagyják, hogy önállóan jöjjön-menjen, csinálja a dolgát, és amennyire szüksége van, annyi támogatást kap” – talán ez a SUHANJ!  Fitness egyik kulcsmondata, amit Eszter fogalmazott meg.

Hetente kétszer személyi edzésre jár, ahol az állóképességét és a törzsizomzatát fejleszti Gábor, a szigorú, de igazságos és következetes edző, méghozzá nagyon jó hangulatban. Gábor egyébként maga is látássérült, és kifejezetten azt kérte, hogy a hozzá hasonló gondokkal küzdőknek segíthessen edzeni, így a saját fejlődésének, fejlesztésének tapasztalatait is átadhatja. Eszter ezen kívül a futópadot is gyakran használja, és néha spinningre is jár.

Amikor arról kérdeztem, mit is jelent számára ez a lehetőség, ezt mondta:

„A SUHANJ! hivatalosan integratív helynek számít, de én inkább az inkluzív szót használnám, ami azt jelenti, hogy a közösség része vagy, ami nélküled más lenne. Ez jóval több, mint az integráció. És meg is valósul.”

Eszter minden helyzetben segítséget kap, és a közösség is nagyon motiválja, hiszen egy olyan helyre járhat, ahol természetesen viselkednek, megadják neki a teret ahhoz, hogy tudjon jönni-menni, beszélgetni. Ismerősöket, barátokat talált, és ehhez még jön az igazi bónusz, a mozgás felszabadító öröme. Van olyan is, akivel itt ismerkedett meg, és tovább mélyült a kapcsolatuk.

Jó volt a hangulat, Tünde és Eszter is felszabadult – Fotó: Pozsonyi Janka/WMN
Jó volt a hangulat, Tünde és Eszter is felszabadult – Fotó: Pozsonyi Janka/WMN

Eszter azt mondja, itt olyan partnereket talált, akik nem csupán neki segítenek önzetlenül, hanem közben önmagukra is figyelnek, hogy nekik is jó legyen a közös mozgás. „Ettől jó az egész” – nevet.

Tünde

Korsós Tünde 35 éves, négyéves korában egy orvosi műhiba miatt veszítette el a jobb karjának egy részét. Művégtagot hord, aminek semmilyen funkciója nincs, csupán esztétikai szerepe van. Gyerekként felmentése volt tornából, és csak felnőttként kezdett el sportolni. Jogi asszisztens egy biztosítónál.

Ezt mondja:

„Alig várom, hogy a munka után jöhessek edzeni, heti öt órára járok négy alkalommal.”

Funkcionális köredzésre és core-trainingre jár, ami a törzsizmok megerősítésére szolgál. Nagyon pozitív élményei vannak az edzőteremmel kapcsolatban, úgy gondolja, a vendégkörre ugyanúgy jellemző az emberségesség, ahogy az edzőkre, ráadásul ők szakmailag is igen felkészültek és nyitottak.

Fotó: Pozsonyi Janka/WMN
Fotó: Pozsonyi Janka/WMN

„Felmérik a lehetőségeidet, de nem engednek ebbe beletespedni, feszegetik a határaidat” – mondja nevetve Tünde.

Tünde járt ugyan korábban más edzőtermekben is, ahol nem volt semmiféle elutasításban része, de nem volt mindennapos számukra, és így nem is lehettek felkészülve arra, hogy egy végtaghiányos embernek milyen speciális szempontok szerint kell mozognia. Itt sokkal nagyobb a nyitottság és a rálátás az edzők részről.

Tünde – a sok évnyi tornából való felmentés után – sosem gondolta volna, hogy örömét leli a mozgásban. Egyszerűen sokkal jobban érzi magát, mióta mozog, és itt minden körülmény adott ehhez.

Azt mondja, hogy a jobb karján, a válla körül soha nem volt semmiféle izom, de az itteni húzódzkodó gyakorlatoknak köszönhetően már van rajta valami. Sok mindent kipróbált az edzők miatt, akik azt mondják neki, hogy „gyere ide, próbáld ki, és ha nem megy, akkor sincs semmi baj”. Amikor pedig mégis sikerül átlépnie a saját határait, nagyon büszke rá. „Mindig nagyon jó hangulatú az edzés, és a végén úgy érzem, hogy tettem magamért valamit” – mondja Tünde búcsúzóul.

Bori

Harcsa Bori nem tudott eljönni személyesen az interjúra, mert épp esett a hó, ezért telefonon beszélgettem vele. Bori 32 éves, központi idegrendszeri sérülés miatt rossz az egyensúlyérzéke, nem tud megállni önállóan, és kötöttek az izmai, két bottal tud csak járni. Nővére, a jól ismert énekes, Harcsa Veronika, sokszor vele együtt jár a SUHANJ! Fitness termébe sportolni. Kicsi kora óta figyelt rá a család, hogy mozogjon: a Pető Intézetbe járt, később a Gézengúz Alapítványhoz, úszik, gyógytornázik, de a rendszerességet a SUHANJ! adja, hiszen ahogy Bori mondja: „Segít leküzdeni azt, hogy ne csináljam, hiszen olyan jó a hangulat a SUHANJ!- Fitnessben, igazán inspiráló odamenni.”

Bori egyensúlygyakorlat közben
Bori egyensúlygyakorlat közben

Személyi edzésre jár Grétihez, aki valóban személyre szabott feladatokat ad neki. Az első órán felmérte az állapotát, és rengeteg egyensúlyfejlesztő gyakorlatot ad neki.

Bori a munkája miatt sokat ül, ezért nagyon nagy szüksége van arra, hogy a hátát, vállát kimozgassa.

Könyvet szerkeszt és fordít, egyébként a Nem adom fel! Alapítványnál történelmi tanulmányokat, esszéket ír, olyan történelmi személyiségekkel foglalkozik, akik valamilyen nehézséggel küzdöttek, de ennek ellenére mégis nagyon sokra vitték.

„Amikor kijövök az edzőteremből, úgy érzem, valósággal megnövök, repülök és ellazulok” – meséli Bori nevetve.

Nagyon jól érzi magát a különleges edzőteremben, mindig vidáman fogadják, az is tetszik neki, hogy ez valóban kutyabarát hely. Szívesen megy, mert felszabadító érzés számára.

„Remélem, még sokáig fogok ide járni, és nagyon sok embernek segít még rajtam kívül is a SUHANJ!” – így búcsúzik a telefonban.

Neked mennyit jelent napi 100 forint?

Bori azt reméli, hogy még nagyon sokáig járhat a SUHANJ! Fitnessbe, én pedig azt, hogy közületek is lesznek olyanok, akik úgy érzik majd, hogy jobb adni, mint kapni, és naponta száz forinttal tudjátok segíteni a SUHANJ! Alapítvány munkáját. Biztosak lehettek benne, hogy minden fillér jó helyre kerül. ITT csatlakozhattok a Százasok Klubjához.

Szeretnek tekerni a gyerekek –  Fotó: Sublight Creative Agency – Mundy Márton
Szeretnek tekerni a gyerekek – Fotó: Sublight Creative Agency – Mundy Márton

Jelenleg 140 támogató van, a cél az lenne, hogy 365 legyen, vagyis az év minden egyes napjára jusson egy-egy támogató, akinek segítségével megvalósulhat, hogy a sérültek nagyon jelentős kedvezménnyel vehessenek részt a mozgásfejlesztő gyakorlatokon.

Sérült iskolások is suhannak!

Nagy Kata gyógypedagógus már egy korábbi iskolából is ide hozta hetente egyszer sportolni az osztályát. Az új iskolájából a Zuglói Benedek Elek EGYMI-ből jönnek minden pénteken. Az enyhe fokú értelmi sérült hetedikesek között vannak autizmussal élők is. Többnyire nyolc gyerekkel jár a terembe. Kedvencük a spinning, de nagyon szeretik a krankinget, a futógépet, az elliptikus trénert és az erősítő gépeket is. Többnyire köredzésben, váltakozva használják az eszközöket.

Kata ezt mondta:

„Fantasztikusan imádják a SUHANJ! Fitnesst a gyerekek. Olyanokról beszélünk, akiknek többnyire testsúlygondjaik vannak, lustikák, és egyébként csak a kütyüiket nyomkodnák, de itt simán teljesítik a futógépen a megadott időt és távot, és már kedden azt kérdezik, hogy, ugye, megint mehetnek pénteken az edzőterembe.”

Kata úgy látja, itt soha nincsenek fegyelmezési gondok. Fejlődött a gyerekek mozgáskoordinációja, ezen kívül igen jól hat a mozgás a kitartásukra és a tanulásukra is. Mindenre nagyon jó hatással van ez a heti egy óra. A suliban is van tornaóra, de ott persze nincsenek ilyen klassz eszközök.

A gyerekek nagyon örülnek ennek a lehetőségnek, hiszen sokan még kedvezményes áron sem tudnák igénybe venni a SUHANJ! szolgáltatásait, itt pedig teljesen ingyen használhatják őket. Egyébként nem volna rá lehetőségük.

A nagy kedTomi, a nagy kedvenc, és Kata egyik tanítványa – Fotó: Sublight Creative Agency – Mundy Márton
Tomi, a nagy kedvenc, és Kata egyik tanítványa – Fotó: Sublight Creative Agency – Mundy Márton

Az edzők közül Tomi a kedvencük. (Amúgy nekem is ő az egyik kedvencem, hozzá járok tekerni.) A kamaszok számára igazi jó példa, kérhetnek tőle zenéket, Tomi egyszerre példakép és a haver. Nagyon szeretik.

Kata elmesélte, hogy a régi iskolájából egy 17 éves,  középsúlyos értelmi sérült lány, már teljesen egyedül jár oda, mert annyira megtetszett neki a lehetőség, ez lett az egyik szívügye. És van olyan régi tanítványa is, aki az anyukájával jár sportolni a SUHANJ! Fitnessbe.

Kata együtt futott a gyerekekkel – ő napszemüvegben látható a fotón
Kata együtt futott a gyerekekkel – ő napszemüvegben látható a fotón

Kata önkéntesként is segíti a SUHANJ! Alapítvány munkáját, hogy visszaadjon valamit abból, amit ott kapott. Egyébként ő maga is mindig mozog a gyerekkel. „Mindent együtt csinálunk, mert különben nincs értelme” – mondja. És igaza van.

Both Gabi