–

Sportolni jó, sportolni öröm. És minél fiatalabb életkorban kezdi valaki, annál nagyobb az esélye annak, hogy ez élethosszig tartó szokássá, a mindennapok részévé válik.

A felnőttek tehát (általában) azt akarják, hogy a gyerekek sportoljanak, ami azért is szuper, mert a gyerekek önmaguktól is sokat mozognak.

Sőt, mozognának ők többet is, ha a XXI. századi, döntően városi lét nem korlátozná őket, és venné el a szabad játék meg a szabadban töltött játék- és mozgásidő egy jó részét.

Ma már tényként kezeljük, hogy folyamatosan nő a képernyő előtt töltött idő, sok a kötöttség a mozgásban (játékban, sportban), emellett egyre többet utazunk autóval és más közlekedési eszközökkel, és keveset sétálunk.

A túlsúly minden negyedik magyar gyereket érinti, amiben persze nemcsak a mozgás hiánya, hanem a táplálkozási szokások is közrehatnak. De persze attól, hogy egy gyerek nem túlsúlyos, még nem biztos, hogy egészségesen él és eleget mozog. 

És az is igaz, hogy sok esetben éppen a gyerekkori sport okoz problémát.

A nem megfelelő terhelés, az adott gyerek egyéni fizikai adottságainak figyelmen kívül hagyása miatti sérülések, a megalázás és megszégyenítés mint „motiváló eszköz” – a fizikai bántalmazásról, érzelmi zsarolásról vagy a szexuális visszaélésekről nem is beszélve – sajnos mind részei lehetnek a gyermekkori sportnak.

Hazai és világbotrányok szólnak utánpótlásedzőként dolgozó szexuális predátorokról, gyerekeket fizikailag bántalmazó  segédedzőkről, durva beavatási szertartásokról, edzőtáborokról, ahol nem ritkák a kortársak és a felnőttek által elkövetett erőszakesetek.

És nem csak az erőszakkal van gond.

Miközben fontos lenne, hogy a lehető legtöbb gyerek sportoljon (mozogjon), és megtapasztalja azokat az értékeket, amiket a csapatjáték, az egyéni teljesítőképesség határainak feszegetése vagy éppen a mozgással felszabadított boldogsághormonok jelentenek, mégis, sokszor látjuk – és maguk a gyerekek arról számolnak be –, hogy a sport örömfaktorai háttérbe szorulnak a teljesítményért folytatott harcban. Ez az a pont, amikor is muszáj megemlíteni a szülőket, és a szülői elvárásokat is.

A sport klasszikusan az a terület, amelyen kimagasló a kockázata annak, hogy a szülő „rátelepszik” a gyerekre, és rajta keresztül a saját vágyait, álmait, reményeit próbálja elérni és megvalósítani.

Ebből a pár bekezdésből is látszik, hogy a gyerekek és a sport kapcsolata komplex, és alapos körültekintést és figyelmet igényel annak megteremtése, hogy a gyerek számára a sport tényleg élethosszig tartó pozitív és jó élmény legyen.

Ezért is kérdés, hogy a sport miért olyan terület, amelyen azok is foglalkozhatnak a gyerekekkel, akik nincsenek erre speciálisan felkészítve. Akik bár értenek a sporthoz, de nem értenek a gyerekekhez, s így akár akaratlanul is viselkedhetnek úgy, hogy veszélyeztethetik a gyerekeket. Bár ezen a téren az elmúlt években elindult egy pozitív folyamat, nagyon sok tennivaló van még.

Az, hogy a gyerekeket a sportban is védeni kell (és nem csak az izmaikat, ízületeiket), az elmúlt években került igazán reflektorfénybe. A szexuálisvisszaélés-ügyek a futballtól a tornán át az úszásig számos sportágat megrengettek, és joggal gondolhatjuk, hogy a valóságban annak többszöröse történt és történik meg, mint ahány ügy nyilvánosságra került.

De nem csak a bántalmazástól és az erőszaktól, vagy a sportoló gyerekekkel szembeni szexuális visszaélésektől kell védeni a gyerekeket. A jogaik ennél sokrétűbbek és tartalmasabbak. Mert alapvetően mindegy, hogy a gyerek hímzőszakkörbe jár, ornitológiakurzusra, vagy kézilabdaklubba. A jogai ugyanazok.

De melyek is azok a gyermekjogok, amelyekre különösen oda kell figyelni, ha sportról van szó?

1. Biztonság

Minden gyereknek joga van arra, hogy biztonságos környezetben gyakorolhasson. Ez egyrészt azt jelenti, hogy mindent meg kell tenniük a gyerekért felelős felnőtteknek, hogy elkerüljék a sérüléseket és baleseteket. De idetartozik a gyerekek védelme a szükségtelen érzelminyomás-gyakorlástól és erőszaktól, fizikai bántalmazástól, szexuális visszaélésektől és kizsákmányolástól.

A gyerekekkel kapcsolatba kerülő személyeket különös körültekintéssel kell kiválasztaniuk a kluboknak, sportköröknek, ezzel meggátolva, hogy tovább dolgozhassanak azok, akiket korábbi munkahelyükről azért küldtek el, mert a gyerekekkel meg nem engedhető módon viselkedtek.

2. A sport elsősorban a barátságról és az örömről szóljon

A gyerekeknek joguk van arra, hogy olyan edzéseken és versenyeken vegyenek részt, amelyek támogatják a szolidaritás és fair play szellemének megerősödését, és amelyek lehetővé teszik, hogy a sportolás közben a gyerekek között érzelmi kapcsolatok, barátságok jöhessenek létre.

Nagy öröm, ha egy gyerekből olimpiai bajnok lesz, de Magyarországon egymillió-nyolcszázezer gyerek él, s közülük négyévente csak kb. hatan állhatnak fel a dobogó legfelső fokára.

A gyerekek többsége a társaságért, a közös időtöltés öröméért sportol. Meg kell teremteni ennek a lehetőségét is.

3. Képességfejlesztés

A gyerekeknek joguk van arra, hogy megtapasztalják a saját képességeiket és készségeiket a lehető legváltozatosabb módon. Lehetőséget kell adni a gyerekek számára, hogy különféle sportágakban és mozgásformákban is kipróbálják magukat.

4. Véleménynyilvánítás

A gyerekeknek joguk van arra, hogy kifejezzék a véleményüket, és azt az értük felelős felnőttek meghallgassák és megfelelő módon figyelembe vegyék.

 5. A választás szabadsága

A gyerekeknek joguk van arra, hogy kifejezzék, mely sportot (vagy sportokat) akarják kipróbálni, űzni.

6. A versengés szabadsága

Ha egy gyerek versenyezni szeretne, támogatni kell abban, hogy a sportszerű versenyzés szabályait megismerje, és azokat szem előtt tartva vegyen részt versenyeken.

A gyerekeknek joguk van ahhoz, hogy olyan módon sportoljanak, aminek nem része a versenyeken való részvétel vagy versengés.

7. Megfelelő terhelés

A gyerekeknek joguk van ahhoz, hogy életkoruknak, fizikai fejlettségüknek és érettségüknek megfelelő edzési programban vegyenek részt.

Szülőként oda kell figyelnünk arra, hogy a fenti jogokat tiszteletben tartja-e az a közösség, amelyben sportol a gyerekünk. És edzőként is meg kell látnunk, ha a szülő vagy a gyerek kortársai sértik meg valamelyik gyerekjogot.

A sport egyszerre hat a testre és a lélekre. Az edzők is egyszerre hatnak testre és lélekre. Nem hagyhatjuk tovább figyelmen kívül, hogy a gyerekek elsősorban gyerekek akkor is, amikor sportolnak. És joggal gyerekek – pontosabban gyerekek, jogokkal.

Dr. Gyurkó Szilvia