Az asszony, aki a férje helyett lett miniszter – Rendkívüli nők az európai politikában

–

Egyesülve a sokféleségben

Ezzel a jelmondattal a jelenleg 28 tagállamot foglal magában az Európai Unió. Kialakítását tárgyalva ritkán beszélünk az „alapító anyákról”, pedig korlátozottabb lehetőségeik ellenére legalább ugyanolyan elhivatottsággal küzdöttek az integrációért, mint az „atyák”.

Az első és a második világháború borzalmai kitörölhetetlen nyomot hagytak a kortársakban, így a berlini születésű Ursula Hirschmannban (1913–1991) is, aki fiatal korától kezdve aktívan politizált. A náci ideológia és hatalom előretörése miatt a zsidó származású Ursula menekülni kényszerült hazájából, 1933-ban Párizsba emigrált, ekkorra datálható elköteleződése az európai föderáció ügye iránt is. Első férjével, a szocialista Eugenio Colornival együtt az olasz antifasiszta ellenállás tagjai voltak, amiért egy börtönszigetre kerültek száműzetésbe. Az ott-tartózkodásuk alatt köttetett ismeretségek – többek között Ursula későbbi férjével, Altiero Spinellivel – vezettek az európai föderalizmus alapdokumentumának számító Ventotenei nyilatkozat a szabad és egységes Európáért című kiáltvány 1941-es megszületését is.

A titokban, cigarettapapírokra írt nyilatkozatot Hirschmann nemcsak átcsempészte a kontinentális Olaszországba, hanem a terjesztésében is hatékonyan közreműködött.

Miután férjét a fasiszták 1944-ben megölték, Ursula feleségül ment Spinellihez, akivel később megalapították az Európai Föderalista Mozgalmat, és 1945-ben Hirschmann is az első párizsi föderációs kongresszus szervezői között volt. Később Brüsszelben megalapította a Nők Európáért (Association Femmes pour l’Europe) nevű szervezetet, amely mind a feminista, mind a politikai körök női képviselőit tömörítette, és célja a nemek közötti egyenlőség előmozdítása volt.

A föderációs tervek 1951-ben az Európai Szén- és Acélközösség megalapításával öltöttek testet először. Hat alapító tagállam: Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Németország és Olaszország ezzel elkötelezte magát az együttműködés mellett.

Az EU alapja a jogállamiság. Tevékenysége minden esetben a tagállamai által önkéntes alapon és demokratikusan elfogadott szerződéseken alapul. 1957-ben írták alá a római szerződést is, amelynek 119-es cikkében rendelkeznek arról, hogy egyenlő munkáért egyenlő fizetésnek kell járnia, attól függetlenül, hogy a dolgozó férfi vagy nő.

Háború a háború ellen

Louise Weiss (1893–1983) Párizsban és Oxfordban tanult irodalmat, de az első világháborúban ápolónőként átélt szörnyűségek teljesen megváltoztatták az életét, a béke élharcosává tették.

Ha ebben az időben nők is részt vehettek volna a francia politikai életben, valószínűleg nem az újságírás lesz Weiss eszköze, hogy „háborút indítson a háború ellen” és a nők szavazati jogáért küzdjön.

Szerinte egyébként a második világháború, amely alatt zsidó gyerekek ezreit mentette meg, megakadályozható lett volna, ha a nők is szavazhattak volna.

A háború után az európai integráció elkötelezett híveként vezető francia lapokban publikált a nyugat-európai országok jelentőségéről a demokratikus értékek terjesztésében és a két hidegháborús nagyhatalom kiegyensúlyozásában. 1979-ben, 86 évesen választották európai parlamenti képviselőnek, beiktatási beszédében is hangsúlyozta, hogy az összefogás alapja inkább a közös kultúra legyen, mintsem a gazdasági érdek. Weiss volt a legidősebb képviselő, egészen 90 éves korában bekövetkezett haláláig viselte a parlamenti képviselői tisztséget; róla nevezték el az Európai Parlament strasbourgi főépületét. Életének célja, a béke előmozdítása az unió egyik legfontosabb célkitűzése is, példája minden bizonnyal hozzájárult az egyik leglényegesebb európai értékhez, az emberi méltóság sérthetetlenségéhez.

„Csak hallgassuk meg a nőket”

Az Európai Parlamentet már az 1951-ben aláírt első szerződés létrehozta Parlamenti Közgyűlés néven, csak később keresztelték át. Ma az uniós döntések és viták egyik legfontosabb fóruma, a Tanáccsal együtt jogalkotási javaslatokat fogadhat el, dönthet az uniós költségvetésről, és együttműködik az uniós tagállamok nemzeti parlamentjeivel.

Eleinte, amíg a tagállamok a nemzeti kormányokból delegálták a képviselőiket, a nők jelenléte nem volt túl számottevő az Európai Parlamentben. 1979-ben nemcsak az első közvetlen választás zajlott le, hanem először lett nő a parlament elnöke, a feminista Simone Veil személyében. A jogász végzettségű Veil életét alapjaiban határozta meg, hogy megjárta az auschwitz–birkenaui koncentrációs tábort. Holokauszttúlélőként egyik legfontosabb célja a második világháborúban elpusztított zsidók emlékének megőrzése volt. Egy anekdota szerint

a francia köztársasági elnök eredetileg Veil férjét szerette volna alakuló kormányába kinevezni, de otthonukba érve meggondolta magát, és inkább Simone-nak ajánlotta fel az egészségügyi miniszteri széket.

Veil nevéhez fűződik egyebek között az abortusz legalizálása is. „Egyik nő sem veti alá magát boldogan az abortusznak. Csak hallgassuk meg a nőket. Az abortusz mindig tragédia volt, és tragédia is marad.” Törvényjavaslata a valós tények alapján fogalmazódott meg, és bár elfogadta az abortusz lehetőségét, a végső célja az volt, hogy az eljárás szabályozott legyen, és lehetőség szerint beszéljék le róla a nőket. Veil munkásságát az egyik kiemelkedő európai érték, az egyenlőség eszméje határozta meg.

Színésznőből lett politikus

1973-ban kerül sor az első csatlakozásokra, Görögország 1981-es csatlakozásával pedig tízre bővült a tagországok száma. Az ország Melína Merkúrit emelte az európai integrációt meghatározó nők sorába. Merkúri ünnepelt színésznőből vált képviselővé, a hazájában 1967-ben hatalomra jutó fasiszta junta ellen küzdve edződött politikussá.

Amikor megfosztották görög állampolgárságától, elhíresült válasza ez volt: „Görögnek születtem, és görögként fogok meghalni is. Patakósz fasisztának született, és fasisztaként fog meghalni is.”

Merkúri a görögországi demokrácia helyreállítása után az ország leghosszabb ideig hivatalban lévő kultuszminisztere lett. Európai parlamenti képviselőként a kultúra népszerűsítésében számos eredményt ért el, amelyek közül az egyik az Európa Kulturális Fővárosa kezdeményezés volt. Merkúri életútjából is látszik, hogy a demokrácia mennyire fontos európai érték.

A közép- és kelet-európai kommunista rendszerek bukásával Európa népei közelebb kerültek egymáshoz, 1993-ra megvalósult az egységes piac és a négy szabadság: az áruk, a szolgáltatások, a személyek és a tőke szabad áramlása.

„Az értékben való osztozásnak nincs más alternatívája”

Nicole Fontaine (1942–2018) szintén jogász végzettségű volt, de pedagógusként is dolgozott. Tanított a világ legrégebbi üzleti iskolájában és egyetemen is. 1999-ben választották meg az Európai Parlament második női elnökének. Az unió megerősítését elengedhetetlennek tartotta, és az éppen véget érő XX. század tragikus történéseinek megelőzésében. Az oktatás fejlesztése és a nemek egyenjogúsága sarokkövei voltak munkásságának. Nevéhez fűződik az euró bevezetésének elindítása, és az alapvető jogokról szóló uniós charta kidolgozásának szorgalmazása is. 2000-ben ő írta alá az alapjogi chartát, amely rögzíti az alapvető emberi jogokat, a nemen vagy nemi identitáson, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmát, a személyes adatok védelméhez és az igazságszolgáltatáshoz való jogot is. Az unión belüli szabad mozgás és tartózkodás is fontos tétele a dokumentumnak, ez a szabadság az EU összes polgárát megilleti. Fontaine elkötelezett híve volt az európai összetartozásnak, még 2016-ban, a brit referendum előtt írt egy kötetet az Európai Unió problémáiról és azok lehetséges megoldásairól.

„Ezért továbbra is harcolnunk kell”

Az EU folyamatosan bővült az 1990-es és 2000-es években. Horvátország 2013-as csatlakozásával a tagállamok száma elérte a 28-at, de Európa politikai megosztottsága közel sem a múlté. A klímaváltozás, a biztonságpolitikai kérdések, a bevándorlás, a terrortámadások, a fokozódó euroszkepticizmus, a brexit – csak hogy néhány dolgot említsek – folyamatos kihívások elé állítják nemcsak az európai, hanem az egész világ közös gondolkodását. Az alapítók által előirányzott, mára pontosan meghatározott európai értékek körül is egyre élesedő viták folynak.

Ami a nemek közötti egyenjogúságot illeti, mint láttuk, történt előrelépés. „A nők fontos szerepet játszanak a kormányzásban és a döntéshozatalban. Ezért továbbra is harcolnunk kell” – állapította meg Vilija Blinkevičiūtė litván képviselő, az EP nőjogi szakbizottságának jelenlegi elnöke. 2019 januárjában az Európai Parlament olyan állásfoglalást fogadott el, amely hangsúlyozza, milyen fontos az alulreprezentáltabb nem jelenlétének növelése a választási listákon.

Az Európai Parlament 751 képviselőjének jelenleg 36 százaléka nő. Ez az arány átmenetnek tekinthető aközött, hogy kezdetben többnyire férfiak alkották a testületet, és aközött, hogy a népességnek körülbelül a fele nő.

Hogy ez az arány csökkenni vagy növekedni fog, és hogy a kisebbségek is egyre nagyobb számban képviseltethetik-e magukat, csak rajtunk múlik, az egész európai társadalmon.

Szőts-Rajkó Kinga

Bővebb információk az Európai Parlament hivatalos oldalán: itt, és az Európai Unió honlapján: itt.