–

Kezdjük az alapoknál: mi is a mediáció?

A mediáció legfontosabb feladata, hogy elakadt élethelyzetben segítsen a kapcsolatban lévő feleknek továbbmozdulni, megoldani a problémát, alapvetően egyfajta jó irányú kommunikáció elindulása az elsődleges cél.

Az eddigi tapasztalatok alapján, a mediáció közösségi formája óriási segítséget nyújthat abban, hogy települések egy adott, de mindenkit érintő ügyében elérjék azt a célt, amit kitűztek maguk elé.

Nem feltétlenül kell kritikus alaphelyzetnek lennie, elég egy téma, egy felvetés kiindulópontnak, ami sok embert érint.

A közösségi mediációt leginkább falvak, községek, kisebb városok vagy akár városrészek alkalmazzák egyre sikeresebben, bár sajnos még mindig nem eléggé elterjedt formája a problémamegoldásnak, a döntéshozatal előkészítésének.

Tegyük fel, hogy egy faluban nyitni akarnak egy bányát. A terv valamilyen módon el is jut a lakossághoz, lehozzák a közlönyben, beszélnek róla az emberek, terjed el a hír, és biztosak lehetünk benne, hogy ha csak százfős a falu, akkor is mindenki másképp fog viszonyulni a kérdéshez, és egymásnak feszülnek az érvek. Ami persze természetes, de fikarcnyit sem építi a közösség jövőjét.

Elvész a szó, elvesznek a vélemények.

Aztán történik valami, és egyetlen lakos sem érzi úgy, hogy igazán számít a véleménye, annak ellenére, hogy az ő életét is befolyásolja a döntés.

De hogy ez az egész mediációs gyakorlat milyen is élesben?

Először is a település jövőjének tervezésénél szükség van egy olyan polgármesterre, aki hisz abban, hogy nem elég egy tervet a kötelező hivatalos úton megmutatni az érintetteknek, illetve nem elég az asztala mögül egyetlen tollvonással elintézni a jövőt.

A mediáció egy hosszabb, alaposabb előkészítő-folyamat. A mediátorok segítségével általában három-négy találkozón hozzák meg a végleges döntéseket a bevont felekkel.

Így volt, és van ez folyamatosan – a máig egyik legsikeresebb programban,– Tihany esetében is, ahol Tósoki Imre, a község polgármestere már két körben is mediációs segítséggel készített elő- és valósított meg később különböző rendezési terveket. Először még 2007-ben a helyi civil szervezetek, nagyobb intézmények vezetőivel és vállalkozók bevonásával készült a tervezet, de 2012-ben, a második körben már meghallgatták a helyi üdülőtulajdonosokat és a lakosságot is.

Nem ritka, hogy olyan civileket is felkérnek a mediációs folyamatban való részvételre, akiknek egyszerűen csak tekintélyük van a településen, az emberek megosztják velük a véleményüket, kérdéseiket, gondjaikat. A cél abszolút közös, mivel „csupán” a település jövőképét, és ezzel együtt a saját jövőjüket dolgozzák ki a résztvevők.

A folyamat előtt mindenki megismerheti alaposan a tervet

Akár meg is oszthatja a saját közösségével, így a kezdéskor már egyfajta véleménnyel indul neki a beszélgetésnek, egyeztetésnek.

Itt érdemes megjegyezni, hogy a polgármesternek nem csupán együttműködőnek, hanem elég „tökösnek” is kell ahhoz lennie, hogy részt vegyen a folyamatban, hiszen ebben a közegben ő nem vezető, csupán egy lesz a résztvevők közül.

Nincs kiemelt szerepe senkinek, mindenki egyenrangú a tervezés és a vita során. Minden érv és vélemény ugyanolyan súllyal bír. Ezért is az a közösségi mediáció alapelve, hogy mindenki ugyanolyan széken ül egy körben, a közös platform pedig az azonos cél.

Tihany esetében az alapkérdés az volt, hogy milyen irányban induljanak el a fejlesztések, úgyhogy elég tág körből kellett egyre koncentrikusabb körökben fókuszálni a valós, időszerű feladatok kitalálására.

Az első fórum előtt már kérdőíveket küldtek ki a lakosoknak, ezekben felmérték a lakosság igényeit. Jöttek is a kitöltött kérdőívek szép számban, így már az első mediációs foglakozáson sem kellett teljesen sötétben tapogatózni. Az üléseket mindig úgy indítják, hogy mindenki bemutatkozik, elmondja, mit és kiket képvisel, amitől jellemzően már kialakul egyfajta biztonságos légkör.

A mediációs nyelvezet része – és egyik alappillére – a tiszteletadás, más vélemények elfogadása, de ugyanakkor biztosítani kell a résztvevőket arról, hogy simán lehet mindenkinek eltérő véleménye.

Sőt! Néha kifejezetten kell is. Előfordul, hogy olyan csoportot alakítanak ki, amelynek tagjai ellenérveket sorakoztatnak fel. Csakhogy ezt, ugye, érvekkel, valós kommunikációval, nem pedig indulatokkal kell alátámasztani.

A jelszó: céltudatosság

A mediációs üléseken így lassan, de biztosan alakult ki az a fajta kommunikáció, aminek két előnye is van: egyszerűen lehet haladni a feladat megvalósítása felé, másrészt a szereplők valóban fontosnak tartják a jelenlétüket és az ülésekre szánt időt. Mindeközben a mediátor nem dönt, nem ad tanácsot, nem ítélkezik, hanem a folyamatot segíti.

Érdekes megfigyelés a mediátorok részéről, hogy ebben az elfogadóbb légkörben hányszor csodálkoznak rá az addig egymásnak feszülő emberek, hogy „jé, mennyire értelmes”, vagy „egész jó fej” a másik fél, akit előtte szimplán ellenségnek tekintettek, így a kommunikáció közöttük is megindulhat, az álláspontjaik közeledhetnek.

A bemutatkozások után kisebb csoportokra oszlottak a jelenlévők egy-egy kérdés megvitatásában, ahol szintén külön mediátor segítette őket, hogy aztán a csoportok véleményét lehessen egyeztetni. Ha mindez határozott mederben folyik, akkor meglepően gyorsan és nyugodtan lehet döntéseket vagy kompromisszumokat elérni, méghozzá valamiféle pozitív jövőképpel társítva.

Tihanyban például a fórumok végén egy igen bő változtatandó és fejlesztendő lista végül olyan célokra „egyszerűsödött”, amiket abban a pillanatban a legfontosabbaknak tartottak a résztvevők, így a nagy turistainvázió miatt egyes utak lezárására, parkolók létrehozására és parkolókapuk építésére fókuszáltak, illetve a hajóállomás fejlesztése is tervbe került.

Szintén a turizmushoz kapcsolódik a szolgáltatások fejlesztése az aktív programok, a szálláshelyek, a vendéglátás, valamint a kiskereskedelem terén. De a lakosok számára kijelölt célok között szerepelt a sport fejlesztése, a tömegsportokra alkalmas helyek, futóutak, stb. kialakítása, ugyanakkor a helyi közösség összehozása új terekkel, szemlélettel, oktatással, a közösségi ház megújuló funkcióival is. A jelenlévők fontosnak látták még azt is, hogy egységes arculatot kapjon a településmarketing, de az épített környezet is, azaz: hogy a Tihanyról kialakult első benyomás ne egyfajta kusza, átláthatatlanságot sugalljon a látogatókban. Nem utolsósorban pedig, távlati célnak is kitűztek: egy újabb megbeszélést arról, hogy a kötelezettségek, de az előnyök ismeretében egyáltalán érdemes-e indulni a világörökség címért?

A siker sikert hoz

Olyannyira sikeres volt ez a második mediációs tervezés, hogy ekkor alakult meg a Műhely Tihany Jövőjéért, amely a későbbiekben végig segítette, segíti a településfejlesztési koncepció elkészítését.

Annyira összecsiszolódott például ez a csapat, hogy akadt olyan, aki annyira belejött a tervezésbe és az együttműködésbe, hogy szívesen részt vett volna még további fórumokon is.

Itt megvalósult a mediáció egyik fő célja: mire megszületik a végleges verzió, addigra már mindenki úgy álljon fel a körből, hogy magáénak érzi az ügyet, és a saját mikroközösségében is el tudja mondani, pontosan mi fog történni és miért.

Végül a kész célokkal már elkezdődhetett egy valós munkafolyamat a városfejlesztési részéről is, és mindeközben a lakosok nem kapdosták a fejüket, hogy mi miért történik, tudták, nekik is részük volt a döntésben. És hogy megvalósult-e bármi is? Hát, csak el kell oda látogatni, elég szembetűnő a fejlődés. Nem véletlen az sem, hogy mindezek után a község 2014-ben elnyerte az Európai Falumegújítási pályázat fődíját, ami 1990 óta magyar településnek még nem sikerült. 

Ez azért méltán nevezhető „win-win” szituációnak, ugye? Azt az aspektust is figyelembe véve, hogy az esetek tanúsága szerint a lakosság nemcsak egyetlen ügybe vonódik be ilyen módon, hanem hosszú távon is fontosnak tartja a saját környezetét, magáénak érzi a helyi problémákat, és szívesen szánja rá a jövőben is a szabadidejének egy részét egy-egy mediációs ülésre. Csak azért, mert érzi, hogy számít a véleménye, a jelenléte. Ez pedig mindenkinek fontos, bármiről legyen is szó.

Főleg, ha a jövőjéről…

 Marossy Kriszta

Köszönöm a segítséget Vajna Virág mediátornak és Ferik Tünde vezető településtervezőnek!