–

Pár hete egy harmincéves fiatal nő ült velem szemben, a párjával négy éve vannak együtt, első közös lakásukat vették meg. Ez a mai budapesti piacon önmagába véve hatalmas teljesítmény, így arról is beszélgettünk, hogy kicsit meg kellene állni a folyton alakuló, rohanó életben, és örülni picit. Aztán bejött az anyós a képbe:

„És? Mikor szülöd tele a lakást?”

Amikor ezt elmesélték, nem tudtam palástolni a döbbenetemet. Nekem így biztosan nem lenne kedvem gyereket vállalni. A páciensem is bizonytalan. Nem azt mondja, hogy nem akar gyereket, csak még nem érzi úgy, hogy itt lenne az ideje. De mi van akkor, ha sohasem akar gyereket?

Erre szinte gondolni sem lehet, mert akkora tabu. Pedig ahhoz, hogy egy nő tisztába kerüljön vele, valóban szeretne-e gyereket, ezt meg kellene engednie magának. Ez pedig nem könnyű. Nem csak az anyósok miatt. Ma egy harmincas éveiben járó gyermektelen nőnek rendszeresen el kell magyaráznia a rokonságának, az ismerőseinek, de néha idegeneknek is, hogy miért nincs még gyereke. Ám azt soha senki nem kérdezi meg egy nőtől, hogy „miért vállalt gyereket”. A gyermektelen párok „rengeteg bánatot okoznak a szüleiknek, mivel megfosztják őket a nagyszülőségtől”; a barátaik értetlenségével is találkoznak, hiszen ők élnek „normálisan” (bármit is jelentsen ez a szó), és társadalmi szinten is elítélik őket. Nézzük, milyen állításokat fogalmaznak meg a bírálók. 

1. „Baj van vele, ha még nem akar gyereket” 

Ha valaki ki meri fejezni ebbéli döntését, a többség furcsán néz rá, és azonnal győzködni próbálja. Pedig a gyermekvállalás alapvető feltétele az, hogy valaki akarja-e ezt az egészet. Ha „csak” a társadalmi életprogram okán vállal gyermeket, akkor vagy megszereti az új életszakaszt, vagy nem. Utóbbi életút sem a szülőnek, sem a gyereknek nem lesz ideális. Így van ez akkor is, ha az egyik fél nem szeretne gyereket, mégis bővül a család. Persze ez esetben is alakulhatnak jól a dolgok, de ha nem, az senkinek sem jó! A párok közötti feszültség nagyon sokszor az ilyen „bővülés” után éleződik ki, és sajnos válás lesz a vége.

2. „Beteg. Biztos van valami baja az anyjával vagy a saját nőiességével”

Könnyen lehet. Az is előfordulhat, hogy némi önismeret, illetve bármilyen neki tetsző módszer segítségével megoldja problémáit, aztán rájön, hogy gyereket akar. Miért nem engedheti meg magának, hogy eljusson ide?

Akinek gyereke születik, annak biztos, hogy automatikusan rendben van az élete?

3. „Felelőtlenek”

„Felelőtlenség túl korán szülni, felelőtlenség túl későn szülni, felelőtlenség egy rossz kapcsolatba szülni”… nehéz megfelelni mindenféle okos szempontnak. Miért felelőtlen, ha valaki tudja, mit szeretne, és azt is, hogy mit NEM? Ha valaki úgy érzi, hogy ő nem erre született, akkor miért ne tehetné meg, hogy eszerint éljen?

4. „Önzők, karrieristák”

Bizonyos szempontból minden ember önző: boldogan akar élni. Az, hogy kinek mit jelent ez, teljesen egyéni lehet. Sok ember, aki nem vállal gyereket, a tudományos munkájában, a művészetekben, vagy valamilyen társadalmi munkában teljesedik ki. Vagy csak úgy érzi, hogy neki nem való ez az életforma. A gyermekvállalás lehet, hogy egy csoda, de hatalmas felelősség is, egy másik ember életéért és jövőjéért.

Ne felejtsük el, hogy gyereket vállalni is lehet önző módon.

Mindenki éljen úgy, ahogy az jó neki!

Napjainkban a gyermekvállalás egy élethosszig tartó, lemondásokkal teli, jelenlétet és áldozatokat követelő, örömteli feladat. Sokak fejében ez az élet egyetlen értelme. És ez így van jól! De azért engedjük meg azt, hogy minden fejben más lehessen a válasz az élet értelmére. Fogadjuk el azt is, hogy egyszerűen nem mindenki akar gyereket. Ugyanúgy, ahogy nem akar mindenki élsportoló vagy orvos lenni. Nem gondolom, hogy szégyenkezni vagy magyarázkodni kellene emiatt…

Sebők Franciska 



Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/TierneyMJ