Szívükből szólnak a dalok: Lakatos Mónika 30 éve őrzi az autentikus cigány zene hangjait

–

Lakatos Mónikáról már az első pillanatban kiderül, hogy valami kivételes tudás birtokában van. Ha dalra fakad, hangjából csak úgy árad az őserő.

Az egész felnőtt életét annak szentelte, hogy ezt a kivételes tudást megőrizze és továbbadja a világnak. A világ pedig – ahogy ezt a sűrű elismerések is jelzik – igencsak hálás neki ezért.

Duplán titkos játékok– Lakatos Mónika első találkozása a nyilvánossággal

Mielőtt Lakatos Mónika 18 évesen kiállt a televízió nyilvánossága elé a Ki mit tud? tehetségkutató színpadára, még a családja felnőtt tagjai sem tudtak arról, hogy micsoda kincs rejtőzik a torkában. Ők is akkor látták-hallották először énekelni a lányukat. Pedig Mónika hat testvérével és az utcabeli gyerekekkel már évek óta táncolt és énekelt, de csak elbújva, titokban, hogy a felnőttek ne hallják őket. Játéknak, szórakozásnak szánták a közös zenélést,

fogalmuk sem volt arról, hogy amikor Rákosszentmihály elhagyatottabb területeit betöltötték a hangjukkal, valójában a saját ősi kultúrájuk hagyományait őrzik és adják át egymásnak.

Egy másik titok vezetett ahhoz, hogy ország-világ megismerhesse Lakatos Mónika és társai művészetét. Malgot István, a Holdvilág Kamaraszínház vezetője nevezte be őket a tudtuk nélkül a Ki mit tud?-ba. Az akkor már nagykamasz Mónika, társaival együtt ingyenes lehetőséget kapott a közös gyakorlásra az egykori Világ Mozi épületében nyílt kulturális intézményben, a rutinos színházi szakember pedig azonnal felismerte, hogy ez jóval több annál, minthogy pár fiatal gitárral, teknővel és kannával felszerelkezve dalol és táncol. Bár volt bennük félsz a fellépés előtt, de annyira a szívükből szóltak a dalok, hogy bátran belevágtak a nem mindennapi kalandba, és a népdal kategória győzteseiként, sok lehetőséget kaptak a verseny után.

Óriási ajándék az élettől

A televízió nyilvánossága rögtön meghozta az első sikereket, fel is léptek néhányszor az Erzsébetligeti Színházban, de Mónika sokkal többet kapott ennél, ugyanis megtalálta élete társát a zenekar egyik tagjának személyében.

Harminc éve elválaszthatatlan Rostás Mihály Mazsitól, aki nemcsak a párja, hanem zenei alkotótársa és menedzsere is egyben.

(Érdemes meghallgatni kivételes párosukat, ahogyan négy éve a Popfilterben beszéltek egymásról és a zenéről Csepelyi Adrienn-nek!)

A fiatalok igen hamar családot alapítottak, Mónika pedig egyetlen pillanatig sem gondolkodott azon, hogy a kezdeti sikereket megtörheti a kislánya érkezése, jó ideig kizárólag az anyaságnak szentelte az életét.

Újrakezdett karrier a családi élet mellett

Azt hiszem, a karrier szó egyáltalán nem szerepel Mónika szótárában. Ő nem a sikereket hajszolja, hanem a küldetését teljesíti az élet minden területén. Elképesztő erő lakozik benne: nem csupán világhírű előadó és zenei gondolkodó, hanem 30 éve folyamatosan egy népes családot is összetart, ő gondoskodik mindenkiről. 41 évesen nagymamává vált, rákospalotai otthonukat pedig ma már az unokák állandó zsivaja tölti be.

Lakatos Mónika főz az egész családra, hozza-viszi az unokákat, játszik velük, és közben otthon is folyamatosan énekel örömében, ahogy bánatában is.

Fontosnak tartja a tradíciókat: soha nem jár nadrágban, és nem hord kivágott ruhákat.

Egyvalamiben viszont eltér a hagyományoktól, ez pedig az autóvezetés. Enélkül nem tudná ma már a család életének minden gondját-baját megoldani. Pedig ő az igazi megoldóember, ami a napi ügyeket illeti, a munkában pedig főleg Mazsié a végső döntés, de ő sem dönt anélkül, hogy megkérdezné Mónikát.

Otthon a mai napig többnyire lovári nyelven beszélnek, azon belül is a cerhári dialektust használják, de

kettős identitásúnak érzi magát Lakatos Mónika: ugyanannyira magyar, amennyire oláh cigány zenész és előadó. Jól megfér benne ez a kettő egyszerre. 

Lakatos Mónika immár öt éve az oláh cigány közösség Cigány Hangok zenei projekt élére állt, a Müpában is fellépnek azok a művészek, akik részt vesznek ebben a szép társulásban.

Romengo, Romanimo, Cigány Hangok – Lakatos Mónika zenei projektjei

Az elmúlt 30 éveben számtalan zenei formációban láthattuk-hallhattuk Mónikát különböző zenésztársakkal együtt, de egyikből sem hiányzott a férje, Mazsi. A zene éppúgy összeköti őket, ahogy a család is. Első saját zenekaruk, a Romengo, Rostás Mihály Mazsi szülőhelyének zenei hagyományait őrzi, a nagyecsedi cigányzene pedig ma már méltán világhírű. Kétháné című, 2011-ben megjelent albumuk után a tradicionális zenei határokat tágították saját szerzeményeikkel, amikor három évvel később megjelent Nagyecsed-Budapest című lemezük.

Az egyik legjelentősebb zenei vállalkozásuk azonban a Romanimo című feledhetetlen első szólóalbuma, amely 2017-ben jelent meg, ezen az úgynevezett „hallgatók” szerepelnek.

Ezek a szívszaggató balladák többnyire a cigányság nehéz és fájdalmas történetét éneklik meg. Hiába nem értjük a szövegeket, Lakatos Mónika valóban zseniális interpretációjában mégis életre kelnek bennünk ezek a dalok.

Ő maga úgy nevezi, hogy ezekben a dalokban jelenik meg a cigányság lelke. Lakatos Mónika nem megőrizni akarja a dalokat, hanem életben tartani. Nem birtokolja őket, hanem továbbadja: hangról hangra, emberről emberre. A WOMEX-életműdíj és a 30 éves pályafutás Müpa-koncerttel kísért ünneplése nem lezárása ennek az útnak, hanem visszhangja annak, ami addig is létezett – közösséget épít és úgy idézi meg a múltat, hogy egyben a jelent is erősíti.

Az egykori kislány pedig, aki még mindig emlékszik arra, milyen volt a lóvásárok hangulata, ahova elkísérte imádott édesapját, az egész letűnt világot megidézi és életben tartja páratlan hangjával. Amikor énekel, egyébként is finom lénye teljesen átszellemül: már pontosan tisztában van azzal, hogy amit csinál, az nem játék és nem szórakozás, hanem az ősök legfontosabb üzenetei az életről.

Both Gabi