Nagy árat fizetünk

Számos kultúrában, így a miénkben is nagy hagyománya van a húsevésnek. Korábban azonban az átlag nem jutott hozzá nap mint nap ilyesféle táplálékhoz – általában néhány tyúk kapirgált a kertjükben, a szerencsésebbnek esetleg volt egy-két malackájuk-tehénkéjük.

Aztán az agrárforradalom révén a földművelés mellett az állattartás is hatékonyabbá vált, először csak a célzottabb tenyésztés révén, amihez aztán további technológiai vívmányok társultak. Ma már – legalábbis a nyugati világban – lényegében korlátlanul áll rendelkezésre a hús, illetve ahhoz kapcsolódóan a tojás és a tejtermékek. A viszonylagos jólétért azonban nagy árat fizetünk.

Erdőirtás, műtrágyázás

Először is: a milliárdos nagyságrendű állatállománynak ennie kell. Ezt csak az iparszerű takarmánytermelés révén lehet biztosítani, ami értelemszerűen helyigényes.

Hely azonban – szabad területek híján – leginkább csak az újabb és újabb erdők kiirtásával nyerhető. A fák elpusztításával felszabaduló szén-dioxid pedig már önmagában fokozza a globális felmelegedés ütemét.

Emellett a rendszer a kőolajat és földgázt használó műtrágyagyártáson alapul – mint tudjuk, egyik energiahordozó sem megújuló forrásból származik, ahogy a környezetre gyakorolt negatív hatásuk is közismert.

Növekvő vízlábnyom

Szükség van továbbá öntözésre, melynek során az úgynevezett „vízlábnyomunk” egyre nő. Talán meglepő, de a rendelkezésünkre álló vizet legnagyobb arányban a mezőgazdaság használja fel. A pontos számot illetően vannak kisebb eltérések a különféle kutatások között, de az ENSZ Környezetvédelmi Programja oldalán megjelent tudományos kutatásban is olvasható, nagyjából 70 százalékról van szó.

Természetesen az agrárium közvetlen emberi fogyasztásra is termel, ám területeinek bő háromnegyed részét az állatok táplálékát biztosító legelők, illetve földek teszik ki.

Vagyis azzal, hogy fürdés helyett tusolunk, és gondosan elzárjuk a csapot fogmosás közben, a legjobb szándékkal sem teszünk túl sokat a föld vízkészletének megőrzéséért, hiszen valójában a hús – és általában az állati eredetű termékek – révén fogyasztjuk el a legtöbb vizet, még ha közvetett módon is.

Metánkibocsátás – sokkal rosszabb a szén-dioxidnál

Ami bemegy, az ki is jön – többek között metán formájában. Ennek a gáznak, mint a Times for Change nevű oldalon látható, a klímára gyakorolt negatív hatása 23-szorosa a szén-dioxidénak. Azaz 100 kilogramm metán az üvegházhatás szempontjából 2300 kilogramm szén-dioxidnak felel meg, amennyi egyébként 1000 liter benzin felhasználásával keletkezik.

Az úgynevezett haszonállatok közül a szarvasmarha bocsátja ki a legtöbb metánt: évente 70–120 kilogrammot.

Jelenleg nagyjából 1,5 milliárd tehén és bika járul hozzá – persze a legkevésbé sem tudatosan – a globális felmelegedéshez, számos más állattal egyetemben.

Egy ugyanitt ismertetett japán tanulmány szerint egy kilogramm bárányhús 14,7, szintén egy kilogramm sertéshús 6,35, ugyanennyi csirkehús pedig 4,57 kilogramm ekvivalens szén-dioxid-kibocsátás árán kerül az asztalunkra.

A trágya sokszor veszélyes hulladék

Az ipari állattartás másik elkerülhetetlen velejárója a trágya, amelynek eredetileg megvan a maga funkciója: ily módon adja vissza a földnek az állat azt, amit táplálék formájában elvett tőle. A manapság termelődő mennyiségben azonban már eleve nincs rá szükség. Ráadásul az állatokat, akiktől a trágya „származik”, a minél magasabb hús-, tej- vagy tojáshozam érdekében antibiotikumokkal és hormonokkal kezelik, amelyek a „végtermékkel” együtt bejutnak a talajba, a vizekbe, és ezzel gyakorlatilag mindenhová.

Nem véletlenül kell – vagy legalábbis kellene – ez a fajta ürüléket veszélyes hulladékként kezelni.

A megoldás: együnk több növényt!

A kép nem teljes – csupán az ipari állattartás néhány főbb negatív következményét emeltük ki. Ám ennyiből is látható, hogy a megoldást az állati eredetű élelmiszerek fogyasztásának mérséklése, esetleg teljes elhagyása jelenthetné.

Ezt támasztja alá többek között a Science magazinban két éve publikált, Reducing food’s environmental impacts through producers and consumers (A táplálék környezeti hatásainak csökkentése a gyártók és a fogyasztók révén) című tanulmány is, mely 119 ország 40 ezer gazdaságának adatait vette alapul, lefedve az emberi táplálkozás 90 százalékát kitevő 40 leggyakrabban fogyasztott terméket.

A szakértők megállapították, hogy a növényi étrend révén a mezőgazdaság által használt területek aránya több mint 75 százalékkal csökkenthető lenne, ennek megfelelően pedig jelentősen mérséklődnének annak környezeti hatásai is.

Ez utóbbiak körébe tartozik a felsoroltakon túl például a globális savasodás – az elnyelt szén-dioxid miatt megváltozik az óceánok pH-értéke, ami felborítja az élőviláguk táplálékláncát – vagy az eutrofizáció – a túl nagy mennyiségben vízbe kerülő foszfor és nitrogén miatti elalgásodás – is.

Megállhatna a fajok tömeges kihalása, nem beszélve arról, hogy a Föld teljes lakosságát el lehetne látni kellő mennyiségű és minőségű élelemmel.

Magunknak is ártunk a sok hússal

Ám nem csak a bolygónknak, magunknak is ártunk, ha az állati eredetű termékek meghatározó szerepet kapnak étkezéseinkben. T. Colin Campbell és Thomas M. Campbell II. A Kína-tanulmány című művükben – amely a világ egyik legalaposabb táplálkozástudományi felmérésén alapul – részletesen leírják, miként vezet az ilyen étrend – ezzel pedig a túlzott fehérjebevitel – az olyan, tömegeket érintő civilizációs betegségek kialakulásához, mint a szív- és érrendszeri betegségek, a daganatos megbetegedések vagy a diabétesz, nem beszélve az elhízásról, ami szintén általános jelenség a jóléti társadalmakban.

Növényekből is felvehetjük a szükséges mennyiséget

A fehérje természetesen létfontosságú az emberi szervezet számára, csak jóval kisebb mennyiségben – a szakértők általában napi 0,8 gramm bevitelét tartják optimálisnak, ami például egy 60 kilós ember esetében 48 gramm.

Teljes értékű forrásának valóban a húst tekintik, mivel az valamennyi esszenciális aminosavat tartalmazza. Ám ez utóbbi vegyületek fellelhetők a különféle növényekben is, még ha általában nem is egyszerre. Egy részük inkább a gabonafélékben, más részük inkább a hüvelyesekben van jelen – a kettő kombinálásával pedig máris megkaphatjuk a szükséges összetételt.

Az egyes növények fehérjetartalmát illetően szintén viszonylagos konszenzus van. Ahogy többek között EBBŐL a jól áttekinthető táblázatból is kitűnik, a szükséges mennyiség akár tisztán növényi ételféleségekkel is minden további nélkül biztosítható. A körültekintéssel összeállított vegán étrend pedig nemhogy nem káros, hanem egyenes jótékony hatású az emberi szervezetre, olyannyira, hogy jó néhány versenysportoló is így él. Közülük az egyik legismertebb Scott Jurek amerikai ultrafutó, aki számos nemzetközi versenyen állhatott a dobogó csúcsára – és főiskolás kora óta nem vett magához állati eredetű táplálékot. Egyre több híresség is csatlakozik a vegánok táborához, Emily Deschaneltől Michelle Obamáig, Joaquin Phoenixtől James Cameronig – úgy tűnik, a környezet- és az egészségtudatosság mostanra divat lett.

És még menő is

Természetesen mindenki maga dönt arról, hogy mit eszik. Mégis érdemes lehet elgondolkodnunk, hogy valóban szükségünk van-e a „mindennapi” húsra, vagy az kiváltható esetenként például valamilyen hüvelyessel.

Már ennyi áldozathozatallal is érdemben tehetünk az éghajlatváltozás ellen, miközben életerősebbek és energikusabbak lehetünk. Ráadásul menők is.

Mezei M. Katalin