„Ez mind a nyuszi fenekéből jött ki?”
A húsvéti ajándék és a szemfüles alfa generáció
Valahogy olyan érzésem van, hogy a mi generációnk (Y) küszködik az ünnepi hagyományok átörökítésével, sok mindent megváltoztatunk, sokan bizonyos dolgokban kissé talajvesztettek vagyunk. Számomra nem volt kérdés, hogy a gyerekkori karácsonyokból, születésnapokból mit mentek át a gyerekeimnek is, de a húsvéton nem találtam olyan könnyen fogást. Mire nagyjából kialakult a saját hagyományrendszerünk, a nagyobb lányunk (a saját élményeimhez képest borzasztó korán) elkezdett keresztkérdésekkel bombázni bennünket a nyuszi-ügyletekkel kapcsolatban. Igyekszünk felelni, de szerintem hamarosan eljön a pillanat, amikor már nem állnak meg a magyarázataink. Tóth Flóra készül a húsvétra.
–
„De honnan van pénze a nyuszinak?”
Villámgyorsan világosodik meg egyre több dologban az ötéves „nagylányunk”.
Karácsonykor még azt a jó tanácsot adta nekünk, hogy ha új autót szeretnénk, de nincs rá pénzünk, akkor mindenképpen kérjünk egyet a Jézuskától, és akkor nem kell rá pénz. Most, amióta várjuk a nyuszit és a húsvétot, már eltűnt ez a naivitás, és tőlünk kérdezgeti, hogy „mégis, hogyan vesz ajándékot a nyuszi?”.
Nehéz ügy ez, mert tényleg nem szoktunk hazudni, de közben meg olyan jó lenne még megtartani a varázslatot.
Ezért igyekszem ködösíteni, elmondani, hogy a nyuszinak sok dologban segítenek a felnőttek. Ez persze aztán nem hagyta nyugodni, és színt kellett valljak, hogy akkor én most szoktam-e beszélgetni a nyúllal… vagy nem. Miután elmondtam, nem úgy van, hogy a nyuszi ideugrál, és elcsacsogunk a kislányok ajándékairól, hanem kicsit másképp megy a kommunikáció kettőnk között, még nagyobb lavinát indítottam el. A következő kérdéssel találtam szembe magam: „De mama, ha a nyuszi kommunikál veled, és te utálod a Barbie-t, akkor hogy lehet, hogy a nagypapi nyuszija mégis Barbie-t hozott?” Kis gondolkodás után végül sikerült felelnem a trükkös kérdésre: a nagypapi nyuszija nyilván a nagypapival egyeztetett az ajándékról, aki láthatóan nem utálja a Barbie-t. Huh.
És ez még csak az előhúsvét volt. Az, hogy miért dugja el a nyuszi az ajándékokat, és miért van az, hogy másoknak csokit hoz, nekik meg inkább játékot, szerintem még felmerül idén. Az „ajándékot tojó nyuszi” pedig tavaly óta porondon van.
„Ideugrál az erkélyre, és kikakilja?”
Nálunk a nyúl nem az édességvonalra kattant rá, inkább kevesebb, de hasznos ajándékot hoz – egyszerűen azért, mert igyekszem a gyerekek édességfogyasztását minimalizálni. Amikor a szerkesztőségben elmeséltem, hogy a lányaim időnként ehetnek gumicukrot vacsi után – maximum három, de gyakran csak kettő gumimacit, akkor többen nagyon sajnálták őket. Ezzel a hozzáállással nehéz elfogyasztani egy fészeknyi édességet, úgyhogy most már a tágabb család is megszokta, hogy inkább apró kézműveskedős dolgokkal vagy kinti játékokkal készüljenek. A tojáskeresés sem játszik nálunk, a tojást együtt festjük és a locsolóknak adjuk. Az ajándékokat viszont elrejti a nyuszi. Vagy valaki más.
Így esett, hogy tavaly fagyis homokozószettet találtunk az erkélyen – elég nagyméretű elemekkel. A lányaim láttak már nyuszit, szóval tudják, mekkora, így már akkor is felmerült a címben idézett kérdés, hogy „Ez mind a nyuszi fenekéből jött ki? Hogyan? Mint a kaki? De hát ez nagy!” Mivel már akkor nagyon erősen jelen voltak az életünkben az altesti gyerekpoénok, ezen órákat röhögtek.
Aztán felmerült az is, hogy ha ugyanott jön ki, mint ahol a kaki, akkor kakis lesz az ajándék.
Újabb poén. Ez, mondjuk, logikus is. Plusz, ugye, extra kérdés, hogy a sártenger miatt tavaly az erkélyen pottyantotta le a szajrét a nyúl, szóval vajon hogyan jött fel? Összefoglalva: nálunk járt egy hatalmas vérnyúl, aki fel tud ugrani a harmadikra, sosem szarik, viszont egy óriási homokozóvödör is kifér a segglyukán. Aha. A gyerekeknek azért nem ezt a verziót mondtam, gondolom, sejtitek.
Jézus, feltámadás, nyúl, hervadó nők és sonkafőzés
Szőts-Rajkó Kinga cikke a húsvéti hagyományok eredetéről az én fejemben sok mindent rendbe tett, de gyerekszemmel nézve ez az ünnep még mindig egy katyvasz. A lányaim nem járnak templomba, de ismerik a Biblia gyerekverzióját, és szoktunk beszélgetni vallási témákról. Ennek ellenére az, hogy a feltámadás hogyan kapcsolódik a tojásfestéshez, a locsoláshoz meg a sonkazabáláshoz, és hogy jön a képbe az ajándékokat kakiló nyúl – hát, nekem sem tiszta teljesen, bár Kinga cikkéből kiderült, hogy félreértésen is alapulhat ez a nyúlsztori. Szóval igyekszem úgy magyarázni, hogy van az ünnepnek egy vallási meg egy családi része. A családi rész mindenkinél kicsit más, pont úgy, mint a karácsonynál.
Ott tavaly azt beszéltük át elég alaposan, hogy van, akiknek a Jézuska hozza a fát is, van, akiknél az angyalkák, nálunk meg mi díszítjük.
Aztán a cipősdoboz-akció kapcsán felmerült, hogy azok a gyerekek, akiknek a szüleik nem tudnak ajándékot venni év közben, miért nem kapnak nagyon sokat a Jézuskától. Erre nehéz mit mondani.
De kell tartani a varázslatot minden áron?
Nekem az ünnepek úgy is varázslatosak, hogy már évtizedek óta tudom: ha Jézus létezik, létezett is, nem ő rohangál decemberben, mint a mérgezett egér, hogy mindenkinek csodás meglepetés jusson a fa alá, és a kertben sem egy nyuszi nyomja ki a fenekéből a cuccokat (idén hozzánk mini kosárpalánkot hoz, jól megszívta volna). Szóval amióta fel-felbukkannak az ünnepekkel kapcsolatos keresztkérdések, azóta igyekszem ezt mantrázni magamban.
Mert úgy sejtem, hogy nálunk nemsokára színt kell vallani. Utána az az időszak jön, amikor a „nagylánnyal” közösen őrizzük még a titkot egy ideig, aztán gondolom a „kicsi” is hamar felzárkózik.
De abban meg az lesz a jó, hogy lehet együtt készülni, végre nem csak születésnapokon kerülnek elő a kézzel készített ajándékok.
Ti hogy vagytok ezzel? Mennyire ragaszkodtok a Jézuskás-nyuszis-varázslatos ünnephez? Nálatok is vannak keresztkérdések nyúlügyben?
Tóth Flóra
A kiemelt kép a szerző tulajdonában van
