Túlterhelt segítők, elhallgatott könnyek – Így fest ma a lelkisegély-szolgálatok világa Magyarországon

–

Nincsenek lelkileg jól a mai tizenévesek

„Bátor dolog segítséget kérni” – hangsúlyozta Reményiné Csekeő Borbála, a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány szakmai vezetője. A Kék Vonalat kifejezetten gyerekvédelemben dolgozó szakemberek hívták életre 1993-ban, hogy támogatást nyújtsanak azoknak, akik nem feltétlenül tudnak közvetlenül segítséget kérni. Hiszen rengeteg olyan gyerek van, akinek a családja egyáltalán nem támogató, és az iskolában, illetve a szélesebb közegében sincsen olyan felnőtt körülötte, aki iránt bizalommal tudna lenni. 

Számukra megkönnyebülés találni egy olyan fórumot, ahol az ő nézőpontjuk van középpontban. 

A hivatalos eljárás menete is riasztó lehet a gyerekek számára, hiszen sok helyen a szülő aláírása, jelenléte kell ahhoz, hogy a fiatalkorú panaszt tehessen vagy segítséget kérhessen. Ez azonban bizonyos helyzetekben okozhat problémát, és akadályt jelenthet.  

Reményiné Csekeő Borbála elmondta: nem csak a családban bántalmazott, elhanyagolt gyerekeknek van arra szüksége, hogy valaki kívülről, anonim módon segítsen nekik. A Kék Vonalhoz forduló fiatalok életkora széles skálán mozog, vannak 10-11 éves ügyfeleik is, és egészen 24 éves korig fogadnak hívásokat. De a gyerekeken kívül fordulnak hozzájuk szülők, hozzátartozók, szakemberek is. A telefonálók azonban leginkább a 14–18 közötti korosztályból kerülnek ki, ennek az is az oka, magyarázza Reményiné Csekeő, hogy ebben a korban életkori feladata is a gyereknek eltávolodni a szülőjétől, ezért ösztönösen nem őket keresik fel, hanem inkább egy külső személyt. 

A Kék Vonal munkatársainak napi tapasztalata, hogy nagyon nincsenek lelkileg jól a mai tizenévesek. Egy riasztó adat:

az elmúlt egy évben 2000 olyan jelzés jött gyerekektől, ami szuicid gondolatokra utalt. A helyzet drámaiságát fokozza, hogy úgy tűnik, azok a felnőttek sincsenek kiegyensúlyozott állapotban, akiknek feladata lenne érzelmi támaszt nyújtani a gyerekeknek.

A Kék Vonalat nem csak hívni lehet a 116-111 számon, de működik csetszobájuk is mindennap 13:00 és 21:00 között, ami egyre népszerűbb. Ez azért is van, mert a gyerekeknek könnyebb írásban beszélni a legstigmatizáltabb problémáikról, ahol van idő átgondolni, megfogalmazni a gondjukat, és nem kell pironkodniuk amiatt esetleg, ha netán elsírják magukat beszélgetés közben.

Mint sok más szervezet, sajnos a Kék Vonal is számos nehézséggel küzd, így a jelen körülmények között sokszor a legtöbb, amit adni tudnak, az az ítélkezésmentes, támogató tér.  

A ki nem mondott érzelmek szobra

Egészen más korosztállyal foglalkozik a LESZ, árulta el Dudás Erika, a Magyar Lelki Elsősegély Szolgálatok szövetségének elnöke. Őket javarészt 40–60 év közöttiek keresik, bár olykor 25 éven alattiak is telefonálnak. Ami meglepő: az utóbbi időben a segítségért hozzájuk fordulók férfi-nő aránya kiegyenlítődött, korábban jóval több volt a nő.

A LESZ 1970-ben alakult öngyilkosság-megelőzési, krízisintervenciós, mentálhigiénés támogatási, és gondozóvonal működtetési céllal. Nem tud mindenre megoldást nyújtani, de irányító funkciót is betöltenek, a hívóikat eligazítják azokhoz a szervezetekhez, ahol hatékony segítséget kaphatnak. 

Igen fontos az Elfojtott könnyek című kampányuk, mely a férfiakat célozza meg. Ők ugyanis sokkal nehezebben beszélnek a problémáikról, nehezebben nyílnak meg. A kampány részeként szobrot állítottak a Duna-parton, a Szabadság híd budai hídfőjénél – „épp ott, ahol sokan végleg csendben maradtak”. A köztéri szobor a ki nem mondott érzelmeknek állít emléket. „Ez egy emlékeztető arra, hová vezet az elfojtás.

A férfiak közel 80 százaléka inkább elfojtja a szorongás érzését ahelyett, hogy megélné vagy megpróbálná feldolgozni azt. Sokan napi szinten szoronganak, vagy érzik magukat letörtnek. Mégis kevesen mutatják ki érzelmeiket, hiszen a társadalom egy része még mindig elvárja, hogy »erősek legyenek«, ne mutassanak gyengeséget.

A férfiak több, mint 92 százalékkal kevesebbet sírnak, mint a nők. Pedig az elfojtás stresszhez, szorongáshoz és depresszióhoz is vezethet. Az érzelmek megélése, a könnyek kiengedése bizonyítottan jó hatással van a testre és a mentális egészségre, ezért is olyan fontos, hogy minél több férfi fel merje vállalni az érzéseit” – áll a közleményükben.

Azok között, akik a LESZ-hez fordulnak, jópár olyan ember akad, aki azután magányosodott el, hogy elveszítette a társát, és úgy érzi, menne utána. A legtöbben a magány, az izoláció érzésével kapcsolatban keresnek segítséget. Nemcsak olyanok, akik özvegységre jutottak, de azok is, akik párkapcsolatban élnek ugyan, vagy közösséghez tartoznak, de így is egyedül érzik magukat.

Több tízezer emberkereskedelem áldozat

Kloppné Molnár Andrea az Ökumenikus Segélyszervezet / Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat (OKIT) vezetője elmondta, az ő célcsoportjuk a kapcsolati erőszak és az emberkereskedelem áldozatai. Olyan emberek fordulhatnak hozzájuk, akiket párkapcsolatban, élettársi kapcsolatban, házasságban bántalmaztak. Rajtuk kívül családtag által bántalmazott gyerekek, illetve olyanok, akiket házasságra, koldulásra, házkörüli rabszolgaságra kényszerítettek, illetve akiket szexuálisan- és munkacéllal kizsákmányoltak.

Döbbenetes szám: Magyarországon évente több tízezer ember esik áldozatául emberkereskedelemnek. Az érintettek ingyenesen hívhatják a nap 24 órájában a 0680205520 számot, vagy írhatnak levelet a okit@segélyszervezet.hu címre, a hozzájuk fordulóknak anonimitást biztosítanak. 

Magára maradt nők és kisebbségi csoportok

Magánnyal, párkapcsolati problémákkal őket is egyre gyakrabban keresik – mondta el Jáki Fruzsina, a Háttér Információs és Lelkisegély Szolgálat koordinátora, hozzátéve: a bántalmazás témája is egyre gyakrabban kerül elő. Az 1995-ben alakult szervezet célja az LMBTQI-emberek egyenlőségének és jóllétének elősegítése, illetve támogató szolgáltatások nyújtása.  

A Gólyahír Egyesület, melyet Mócsa Nikoletta elnökségi tag képviselt, 2000-ben alakult, abban az évben, amikor rémisztően sok híradás szólt csecsemőgyilkosságokról. A céljuk az volt, hogy segélyvonalat hozzanak létre krízisben lévő várandós anyák számára. Nagyon erős a stigmatizálása azoknak az anyáknak, akik valami okból kifolyólag nem tudnak gondoskodni a gyerekükről, mondta el Mócsa.

„Ha megöli a gyerekét, akkor azt vágják a fejéhez, hogy miért nem adta inkább örökbe. De ha örökbe adja, akkor meg azért bélyegzik meg.”

A Gólyahír önkénteseitől a krízisben lévő anyák ahhoz kapnak segítséget, hogy fel tudják nevelni a gyereküket.

Jogi kérdések

„Mi kifejezetten nem lelkisegély-szolgálat vagyunk, ha ebbe az irányba megy el a beszélgetés, akkor áttereljük a hívó felet a megfelelő szervezetekhez” – mondta el Spronz Júlia, a Patent Egyesület jogsegély-vonalának munkatársa, aki a munkájukat leginkább egy labirintushoz tudja hasonlítani. Ők kizárólag nők elleni erőszak áldozataival foglalkoznak. „Mi egy igen depresszív szolgálat vagyunk, a legtöbben zokogva távoznak tőlünk, de jobb, ha kendőzetlenül megmutatjuk, hogy mire számíthatnak.”

Az ügytípusok 90 százaléka családjog, amiben van nők elleni, családon belüli erőszak ugyanúgy, mint incesztus, vagy gyerek sérelmére elkövetett szexuális erőszak, bontóper, szülői felügyelettel kapcsolatos ügyek. Elérhetőek a 0680808081 számon szerdán 16-18, csütörtökön 10-12 között, vagy emailen: [email protected]

Merj beszélni az igazságról!

Az 1994 óta létező NANE önkéntese, Szabó Zsanna elmondta, az egyik legfontosabb feladatuk megerősíteni a hozzájuk fordulókat abban, hogy ami velük történik, az nagyon nincsen rendben.

„Aki bántalmazott élethelyzetben van, egy idő után megkérdőjelezi saját magát is.”

Ebben fontos validáló szerepük van azzal, hogy megnyugtatják: nem ő az őrült; ami vele történt, az valóban méltatlan és méltánytalan. Az áldozat ráadásul gyakran elveszíti a bántalmazón kívül minden kapcsolódását, amitől még sérülékenyebb helyzetbe kerül – mondta el Szabó.

A ma már ötgyerekes Fazakas Pálma, az EMMA Vonal szakmai vezetője elmesélte, mi volt az, ami életre hívta az EMMA-t: amikor anya lett, meglepődve észlelte, hogy körülötte mindenki milyen rózsaszínben látja a szülői örömöket. Amikor elkezdte megosztani a saját, nem feltétlenül idilli tapasztalatait, mintha egy gátat szakított volna át: mások is el merték mondani a valódi érzéseiket.  

Az EMMA célja azóta egy olyan tér megteremtése, ahol lehet beszélni a nehézségekről, kudarcokról, ahol elismerik a nők által megélt valóságot – ami felszabadító erejű azok számára, akik először tapasztalhatják meg az értő figyelmet, és azt, hogy a vonal másik végén ülő személy nem kérdőjelezi meg, ahogy magukat érzik. Azaz: anyaként is lehet nem jól lenni, nem örömöt találni minden egyes percben.

Ki segít a segítőkön?

A kerekasztal-beszélgetésből az is kiderült, milyen nehézségekkel néznek szembe ezek a szervezetek. Az egyik ilyen a szupervízió hiánya, illetve a kapacitásprobléma is: nem tudnak annyi embert ellátni, ahányan hozzájuk fordulnának. Reményiné Csekeő Borbála kiemelte: az is nagyon frusztráló, hogy nincs mögöttük hátország, úgy kénytelenek működni, „mint egy háziorvos, aki nem tudja a beteget hová beutalni”. Szupportív kísérést tudnak legfeljebb nyújtani, hogy a hozzájuk forduló ne maradjon légüres térben addig, amíg nem talál valamiféle megoldást. Elkeserítő, hogy gyakran hiába tesznek gyermekvédelmi jelzést egy-egy ügy kapcsán, előfordul, hogy akár egy évig nem kapnak rá választ.

„Meddig hiteles az a mondat, hogy nem oké, ami veled történt, jogod van a biztonsághoz, ha nem látja a gyerek a másik oldalról, hogy mindenki körömszakadtáig teper érte? Hogy éli meg, hogy segítséget kér, majd nem kap érdemben semmit?”

De más jellegű problémáik is adódnak. Vannak afféle segélyvonal-szédelgők, aki vonalról vonalra, szervezetről szervezetre járnak a figyelem reményében, akik nem gyakorlati segítségre vágynak, csak egy fülre, ami meghallgatja a gondolataikat. Ők időnként már a zaklatást súrolják, állítják a szakemberek, ami nagyon igénybe veszi a segítőket, és mások elől is elveszik ezzel a lehetőséget, hogy megoldást találjanak a problémáikra. Ugyanakkor az ő esetükben felmerül a kérdés – hívja fel a figyelmet Fazakas Pálma –, vajon milyen lelki állapotban van az, aki csak azért vesz még egy SIM kártyát, hogy a napi 10 órányi limit után is tudjon még a segélyvonalakkal tovább beszélgetni?

A félnapos rendezvényből én végül ezt az elkeserítő következtetést szűrtem le: rettentően rossz mentális állapotban van az ország, mára gyakorlatilag minden téren, és jóval szélesebb körű segítségre lenne szükségünk annál a párszáz önkéntesnél, akik erőn felül, a szabadidejük beáldozásával is küzdenek értünk, gyakran mindenféle támogatás nélkül, évtizedek óta.

Fiala Borcsa