–

Ha tudsz olvasni a sorok között, nehezebben vernek át. A magyar oktatáspolitika szétzilálása többek között azt eredményezte, hogy egyre többen képtelenek a sorok között olvasni, és legfeljebb az óriásplakátok leegyszerűsített üzeneteit értik meg.

„(...) Azt látjuk, hogy a magyar gyerekek tanulnak szinte a legtöbbet a környező országokhoz képest – de a legrosszabbul. Azért, mert nagyon rossz stratégiával tanulnak. Miért? Mert nincs idejük gondolkodva tanulni. Nem elég az órák számát emelni, meg kellene nézni azt is, hogy milyen minőségben megy az oktatás. (…)

A PISA 2015 eredményei és tennivalóink  című kiadványból idéztem Lannert Judit oktatáskutató, szociálpedagógus és közgazdász szavait.

A szerző szerint az egyik legfontosabb gond manapság az, hogy: egyértelműen kiderült, a Pygmalion-hatás igenis működik a magyar oktatásban, a pedagógusok előítéletesen értékelnek. Ami nem azt jelenti, hogy rosszat akarnak, csak azt, hogy az elvárásokban differenciálnak, nem a módszerükben.

Egy egészen döbbenetes következtetésre jutottak a felmérések során. Voltak diákok, akik a kompetenciamérésen hatodikban még jól szerepeltek, de hátrányos helyzetükből adódó előítéletek folytán a tanár rosszabb osztályzatot adott nekik – és ennek hatására később tényleg leromlott a teszteredményük, működik tehát az önbeteljesítő prófécia.

Fenyő D. György, a Magyartanárok Egyesületének alelnöke azt írta a fent nevezett kiadványban, hogy a Nemzeti alaptantervvel is gondok vannak.

„Úgy vélem, azt nem lehet olyan gyors munkával, hirtelen ötletekkel, komoly és sok ideig tartó társadalmi és szakmai egyeztetés nélkül létrehozni, ahogy ez a mostani készült. A Nemzeti alaptanterv sok év, sok munka, sok közös gondolkodás, sok vita, nyilvános viták eredményeképpen jöhet csak létre, így tud csak kiforrni valami, ami érvényes.”

Fenyő szerint:

„Ez a túlszabályozott rendszer a tanárokat védekező pozícióba hozza abban is, hogy nem értelmiségiként viselkednek, inkább a – kikövetkeztetett – állami akarat végrehajtóiként.”

Elengedhetetlen lenne a szakértő szerint a központosított tankönyvpiac megszüntetése és a tankönyvpiac újraépítése is, valamint az, hogy egy tanár, miután megszerezte a diplomáját, egész pályája során továbbképezhesse magát, felfrissítve évről évre a tudását. Az olvasással kapcsolatban (is) fontosnak tartaná továbbá, hogy a mennyiség és a gyorsaság eszményítése helyett, amelyet a technikai és információs kultúra is támogat, az elmélyülésen legyen a hangsúly.

„Nem kell nagyon sok szerzőtől nagyon sok művet átvenni, de amit megbeszélnek a magyarórákon, az válhasson élménnyé, azt értsék meg a diákok, annak a tanulságait vonják le, az maradjon meg bennük, az sarkallja őket további kérdésekre, felfedezésekre. Lassan és figyelmesen olvasni, lassan és figyelmesen nézni, hallgatni, befogadni, megérteni – ezt az eszményt tűzném ki a magyar tanárok (köztük a magyartanárok) elé.”

A már említett kiadványban olvastam ezeket a szintén megszívelendő gondolatokat dr. Fűzfa Balázstól, a Savaria Egyetemi Központ Irodalomtudományi Intézetének docensétől: „Pénzt és szabadságot az oktatásba, annak minden szintjén, a tantervek alkotásába, a pedagógusok továbbképzésébe, természetesen a diákok mindennapjaiba is!

„A világban való létezés legfontosabb készsége és képessége az olvasás, a jelek megfejtése, értelmezése!

Mert a világban létező ikonok, képek, jelek megértéséhez, ahhoz, hogy eligazodjunk a világban, hogy jobban értsük azt, és jobban értsük egymást, meg tudjuk különböztetni az igazságot a hazugságtól, ehhez semmi másra nincsen szükség, mint olvasási képességre, annak a tágabb értelmében!”

Dr. Gombos Péter, a kötet szerkesztője, a Kaposvári Egyetem tudományos dékánhelyettese summázta az olvasás tanításának lényegét: 

„A szövegértés tanítása nem ösztönös tevékenység, sőt, kifejezetten komoly tervezést, emellett tudatosságot igényel. Ennek a szakmai hátterét kell megteremtenünk, az ehhez szükséges tudást kell átadnunk a tanítóknak és minden (!) felső tagozatos tanárnak.”

Megkérdeztem két szakértőt arról, milyen lehetőségek vannak arra, hogy változzon a mostani keserves helyzet.

Szekeres Niki kritikus, szerkesztő, a HUBBY (Magyar Gyerekkönyv Fórum) alapító tagja, a KRE Gyermek- és ifjúsági irodalom szakirányú továbbképzési szakának óraadója azt mondja: „kötelezők” helyett „közös olvasmányokra” lenne szükség, de azokra nagyon, mert ha harmincan elolvassák ugyanazt a szöveget, máris tudnak miről beszélgetni a csoportban. Niki úgy véli, hogy vannak olyan szövegek, amelyeket el kellene engednünk, és olyanok is, amelyek tanítását újra kellene gondolnunk.

„A gyerekek szó szerint ki vannak éhezve az új módszerekre, és elképesztően fogékonyak, sőt, óriási a teherbírásuk, nem igaz, hogy lusták, nem igaz, hogy érdektelenek.”

Niki úgy gondolja, hogy a példa sem túl jó, amit a diákok látnak. Sajnos a szülők többsége nem sokat olvas otthon, sőt, túlterheltségükből fakadóan a tanárok sem. Pedig az olvasásra mindenkinek szüksége lenne, hisz a könyvekből nemcsak okulunk, de magunkra ismerhetünk, vagy éppen tőlünk teljesen idegen világokat fedezhetünk fel, és egy kicsit elmenekülhetünk a hétköznapokból.

Pásztor Csörgei Andrea, a Mikkamakka gyerekirodalmi folyóirat főszerkesztője, a Budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium könyvtárostanára kiegészíti ezt azzal, hogy az olvasóvá nevelésben nagyon fontos a közös mesélés, ami igen bensőséges élmény, a felolvasás pedig segít „karban tartani” a fantáziát, pontosabban a képalkotó képességet, ami elengedhetetlen a szövegértéshez. A szöveg megértése ugyanis az agyunkban történő képsorozatok „gyártása” révén jön létre. Szerinte ma már szinte közhely, hogy a sok „készen kapott” kép (filmek, videók, számítógépes játékok, de akár az internetes posztok képhangsúlyossága stb.), sajnos ellustítják agyunknak ezt a képességét. 

Az idén júniustól a TanTrend oktatási portálon online formában megjelenő Mikkamakka folyóiratban szeretnének segíteni a szülőknek, pedagógusoknak, ezért a megjelenő szövegekhez klasszikus, jól ismert játékos szövegértési online feladatokat kínálnak.

Az Alfa generáció szülöttei a tapasztalatok szerint szívesebben ülnek le a számítógép elé, mint, mondjuk, egy munkafüzet elé, és az ilyesfajta feladatok megoldását nem nyűgként élik meg, hanem játékként, kikapcsolódásként.

Andrea szerint bármilyen remek, kreatív feladatot, módszert alkalmazunk, bármilyen sok szöveget olvasunk fel, az egész fabatkát sem ér, ha maga a mű nem kelti fel a gyerekek érdeklődését.

„Mindennél fontosabb, hogy olyan szövegekkel kínáljuk meg a gyerekeket, amelyekben könnyen azonosulnak a főszereplővel, nem küszködnek a nyelvezetével, pergő cselekményű és humoros is.”

Andrea úgy gondolja, hogy természetesen a klasszikus irodalmat sem kell kizárni az oktatásból, de kétségtelen, hogy ezeknek a kritériumoknak sokkal-sokkal több kortárs mű felel meg. Ezért elengedhetetlen, hogy ezek közül kerüljön ki az ajánlott és közös olvasmányok java az 1–12. osztályig egyaránt. Szerencsére ma már bő kínálat van minőségi gyerek és ifjúsági irodalomból is, használjuk hát bátran!

+ 1 baromi jó kampány a gyerekekért, akár te is segíthetsz rajtuk

A #readit kampány a szövegértési nehézséggel küzdő magyar gyerekeket támogatja. Értük kampányol a Balaton Sound támogatásával a Zamárdiban idén fellépő világhírű The Chainsmokers duó is.

A jótékonysági nyereményjátékban résztvevők közül a kisorsolt nyertes és partnere ugyanis a DJ-duó VIP-vendége lesz a Balaton-parti fesztiválon.

Ha vásárolsz egy pólót, esélyed lehet arra, hogy épp te leszel a szerencsés kiválasztott. (A kampány limitált, egyedi sorszámozású pólóit ITT vásárolhatod meg.)

Lehet, hogy épp rád vár Andrew Taggart és Alex Pall a Sound Fesztiválon!

A kampányhoz sok népszerű sztár csatlakozott itthon, velük is készültek rövid videók, ezeket megnézheted a CauseArt Platform YouTube-csatornáján. 

Both Gabi

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/ Halfdark