Elhízott szegények

Amikor New Yorkban tanultam, az egyetemhez közeli lakásunk mellett volt egy McDonalds. Hónapokon keresztül eszembe sem jutott ott enni, mígnem (már a hazaköltözés előtt) azt gondoltam, nem szabad kihagynom, hogy egyek ott egy hamburgert. Dél körül mentem be, és az első, amivel szembesültem, hogy én vagyok az egyetlen fehér bőrű. Aztán várakozás közben, ahogy körbenéztem, azt is észrevettem, hogy szinte mindenki, aki előttem áll a sorban, brutálisan elhízott.

Amerikában, ahol a szépség és a jómód csakis vékony alakban ölthet testet, rögtön egyértelművé vált, hogy a Harlem és Morningside Heights határán álló McDonalds a harlemi afro-amerikai szegények és alacsony jövedelműek ebédlőhelye. A környéken élő többi ember, aki csak teheti, nem sült krumplit és hamburgert ebédel, hanem valami egészségesebbet.

Groteszk módon a szegénység és az alacsony jövedelem ma (főként a fejlett országokban) nemcsak éhezést okozhat, hanem túlsúlyt is.

Az olcsó, de rossz minőségű, túlcukrozott, magas kalóriatartalmú ételek (klasszikusan a sült krumpli, hamburger, cukrozott üdítős menük) rendszeres fogyasztása komoly kockázati tényező a gyermekkori elhízásban.

Egy túlsúlyos gyerek pedig felnőttként is gyakran küzd a kilókkal.

Ahogy a gyermekkori éhezésnél is mindig kiemeljük, hogy – jelentőségét és következményeit tekintve – sokkal súlyosabb a probléma annál, minthogy valakinek sokat korog a gyomra (hiszen az éhezés fizikai-, érzelmi-, valamint hosszú távon káros egészségügyi hatásokat is kiválthat); úgy a gyermekkori elhízásnál is fontos tisztázni, hogy nem csupán azért veszélyes, mert a has körüli úszógumi nem divatos. A fizikai egészség veszélyeztetésén túl, alacsony önértékelés, étkezési zavarok és depresszió szerepel a gyermekkori túlsúly legkomolyabb következményei között.

Nem csak Amerika...

Az alacsony jövedelem és a rossz minőségű ételek fogyasztása, a kiegyensúlyozatlan táplálkozás miatti elhízás közötti kapcsolatot támasztja alá, hogy a világ legfejlettebb országait tömörítő OECD országok között, egy alig pár hete nyilvánosságra hozott jelentés szerint, a gyermekkori elhízás Chilében és az USA-ban a legsúlyosabb probléma (a gyerekek mintegy 40 százalékát érintve).

Az USA a gyermekjólléti kutatásokban rendre a sor végén szerepel, komoly gondok vannak az oktatási és egészségügyi rendszerükkel, nagymértékű a jövedelmi szegénység. A túlsúly pedig olyan aggasztó probléma, hogy a korábbi elnök felesége, Michelle Obama önálló programot indított a megelőzésére és a hatékonyabb kezelésére.

Ha Magyarországot nézzük, az OECD országok átlagát meghaladva, a kilencedik a sorban a tíz-tizenkét éves korosztály adatai szerint, és ezzel Európában is a negyedik legrosszabb helyezést birtokoljuk.

A gyermekkori elhízás olyan gond, aminek megelőzésére komoly erőfeszítéseket kellene tenni. Az étkezés ugyanis sok tekintetben tanult magatartás – tehát egy szegénységben felnövő gyerekben kialakult rossz táplálkozási minták akkor is megmaradnak, amikor a jövedelmi viszonyok megváltoznak.

Minőségi éhezés

Egyszer egy olyan alapítvány képviselőjével beszélgettem, aki halmozottan hátrányos helyzetű gyerekeknek szervezett nyári programokat. Azt mesélte, hogy a táborok elején, az első pár napban mindig hatalmas gond van abból, hogy a gyerekeket „le kell szedni” a chips- és kólafüggőségükről. Egyrészt hiányzik nekik „a cucc”, másrészt pedig a jó körülményeket azzal azonosítják, ha ezekhez a termékekhez hozzájutnak.

A magyarhoz hasonlóan átlag feletti az elhízás mértéke az Egyesült Királyságban is. Ott tavaly fogadták el a gyermekkori elhízás elleni nemzeti stratégiát. Ennek kapcsán több elemző is kiemelte, hogy nem elegendő az élelmiszercégek önkéntes kötelezettségvállalása ezen a területen. Rá kell venni a gyártókat, hogy egészségesebb összetételű élelmiszereket vigyenek a piacra, és komoly korlátozásokra van szükség az ilyen termékek reklámozásában is.

A történelem során a kövérséget általában a jóléttel azonosították. Amikor a Willendorfi Vénuszról vagy Rubens kerekded nőalakjairól tanultunk az iskolában, a tanárok sosem felejtették el elmesélni, hogy azokban az időkben, amikor sokan éheztek, és gyakori volt az alultápláltság, akkor a teltebb idomok a jómód fokmérői voltak.

Ma azonban, amikor pontosan ismerjük az elhízás egészségügyi kockázatait, és azt is, hogy annak hátterében sokféle tényező állhat, nem szabad figyelmen kívül hagyni a lehetséges okok közül a család jövedelmi viszonyait sem. És nemcsak úgy, hogy a jómódot feltételezzük, hanem úgy is, hogy a jövedelmi szegénységet.

Dr. Gyurkó Szilvia

 Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: iStock by Getty Images/SonjaBK