– 

A méhem...

A nyári uborkaszezont, és a szabadságát töltő parlament hiányában kieső egy híradóra jutó eszetlenségeket úgy tűnik, hogy a magyar közbeszédben (megint) a nők méhe töltötte ki. Olyan témákról folyt (folyik) az eszmecsere, mint: szabad-e egy nőnek lombikbabát szülnie, importáljunk-e abortusztanácsadó központokat Oroszországból, és persze a nagyon színvonalas „a háztartásbeli nők nem fizetnek adót, úgyhogy szavazati jog sem járna nekik”...

A méhhel rendelkező polgártársak életéről hosszú tömött sorokban vitatkoznak egymással a politikai vezetők, közéleti szereplők, egyházi és világi személyek. Férfiak. 

Azok a férfiak, akik a korábbi évek során a méhemből hitelfelvevő eszközt csináltak (CSOK), meg politikai tőkét (népességfogyás megállítása) és bújtatott korrupciós technikát (a családtámogatások rendszerén keresztül szavazatvásárlást). Erre az utóbbi időben ráküldték még, hogy persze a nemzetbiztonság záloga is a méhem lesz (van), merthogy akkor nem kell a bevándorlók által jelentett olcsó munkaerő, ha van elég „saját” gyerek.

Azon túl, hogy a méhem azt gondolja, milyen tehetetlen, gyáva (impotens) bagázs az, aki nem saját maga próbál megoldást találni a problémákra, hanem őt egzecírosztatja újabb és újabb feladatokat adva és elvárásokat megfogalmazva; a méhem azt is gondolja „Ó, milyen ismerős is ez!”

Persze nem ezek az első évek, amikor neki üzengetnek a politikusok. Mondták már, hogy „egy gyerek nem gyerek”, és aki magyar, „testvért is szül”, ahogy a szinglihordázós, meg női princípiumos kijelentésekre is tulajdonképpen már csak alig-alig rezzen össze. 

Kicsit jobban örülne neki, ha békén hagynák, de már hozzászokott. Mondhatni, evolúciós és történelmi tapasztalások hosszú során keresztül megingathatatlan bizonyítékokat szerzett arra, hogy a méh nélküliek mindig jobban tudják, mi a jó neki.

Jó lenne tudni, hogy vajon van-e valahol a teremtésben egy nagy hirdetőtábla, amin hatalmas betűkkel ez szerepel:

 „Ha az XY kromoszómát választod, akkor a feladatod a vezetés és az irányítás lesz. Lehetőséged lesz valamennyi politikai és polgári jog gyakorlására. Ha az XX kromoszómát választod, méhed lesz, és a világ azt fogja gondolni, hogy a feladatod a gyereknevelés, és elvárják tőled, hogy engedelmeskedj azoknak, akik irányítanak.”

... és a szilvás pite

Ez az a pont, ahol a méhem elképzel egy gyönyörű nagy, szaftos, illatos szilvás pitét. Hozzáképzeli, ahogy jönnek a férfiak, és kivesznek belőle egy szeletet. Majszolják, folyik a szájuk szélén a cukros, fahéjas szilvalé. A méh érzékeny a testi örömökre, úgyhogy látva ezt a nagy zabálást, elindul a pite felé. Azonban a férfiak rettegve összezárnak. Nem engedik, hogy tovább fogyjon a pite, és nem engedik, hogy nekik kevesebb jusson azért, mert a méhem is kedvet kap az evéshez.

Persze a pite nem szilvás, hanem mindazokat a lehetőségeket jelképezi, amelyekkel egy ember bírhat (önmegvalósítás, önérvényesítés, jogok, lehetőségek, nyitott életpálya, stb). A férfiak, akik a történelem során mindenkor több jogot gyakoroltak, úgy fogják fel a számukra adott, és mindenkor elérhető jogokat, mint ami „elfogy”, ha ahhoz mások is hozzáférhetnek.

Az uralkodó társadalmi osztály (ami mindig férfiakból áll, általában tehetős, meghatározott bőrszínű...), nem szereti, ha a méhhel rendelkezők, vagy tőlük eltérő etnikai, nemzetiségi háttérrel bírók, vallásúak, bőrszínűek is kérnek a jogokból (pitéből).

Ez a logika rettenetesen kártékony, amibe bele van kódolva a harc és az ellentét. Muszáj elfogadni, hogy a nők egyenlősége nem dönti romba a világot, hiszen a jogok összessége az nem egy pite.

Ráadásul nincs semmiféle biológiai racionalitása annak, hogy a nők kevesebb jogokkal rendelkezzenek, vagy hogy bárki azt érezze, hogy egy nő testével, méhével szabadon rendelkezhet. A legújabb korig a nők nem szavazhattak, nem viselhettek politikai tisztséget, nem örökölhettek... ma mindez adott, és a nap még mindig felkel minden reggel. Ahogy azóta is hosszú utat tettünk meg, hogy egy nő megerőszakolása erőszaknak, és ne csupán „rongálásnak” számítson – és hogy a felelősségre vonás alól nemi erőszak esetén se vonhassa ki magát senki. Még a nő férje sem.

Ha a nők egyenlő elbánást és jogokat kérnek, arra általában az a válasz, hogy az természetellenes, hiszen a nőnek nem ez a szerepe, helye. De lehet-e természetellenesnek tekinteni azt, amire a természet lehetőséget ad? 

A természet ad lehetőséget arra, hogy egy nő ne szüljön gyereket, hogy ne szüljön több gyereket, vagy hogy politikai pályára lépjen, tanuljon, gondolkodjon, fellázadjon az ellen, ha tárgyként kezelik.

Egyetlen nőnek sem robbant még fel a méhe azért, mert beadta a felvételijét az egyetemre, és úgy döntött, hogy amíg tanul, addig nem szül gyereket.

Egy méh persze sok mindent elbír. Rettentő rugalmas. A fogantatástól a születésig helyet ad egy gyereknek, ahogy azt is eltűri, hogy különböző szerepekbe kényszerítsék. Sok mindent kibír, de azért fárad. És a legjobban a szűk látókörű obskurus hülyeség fárasztja.

Dr. Gyurkó Szilvia