Ön egy nagyon tehetséges ember, látszik, hogy érti a dolgát. Ritka az ilyen. Nagy tisztelettel és ámulattal figyelem a dolgait.
Mióta ön filmbiztos – vagy mi – Magyarországon, két Oscart is nyert magyar film. Ez rendkívül nagy eredmény, örömteli.
Azt is látom, hogy más területeken is óriási sikereket ér el.
Ön az internet szerint az ötödik legbefolyásosabb ember Magyarországon.
Sok területre elér a keze.
Most olvastam, hogy valószínűleg megváltoztatják a gyermekvédelmi törvényt, mert önnek szüksége van a filmekhez gyermekszereplőkre.
Éljen. Ez kell.
Gyorsaság, hatékonyság.
Bár mostanában van valamiféle még újabb terv a gyermekvédelmi törvény egészének megváltoztatására, de ahogy hallom, mégsem egészen erre vártak a területen élők, dolgozók.
Viszont én most lelkes lettem.

Látom, hogy önnek ez milyen egyszerű, milyen könnyen ment, ripsz-ropsz elérte, hogy módosítsák a gyermekvédelmi törvényt.
Ezért fordulok most önhöz, kedves Andy Vajna.
Kérem, segítsen, ne álljon meg.

Ön üzletember, én tudom, és azt is, hogy ezen a területen nem sok pénz van, illetve igen, de azok mínuszba mennek. Látható profit nincs.
Látható.
(Amúgy lenne, de ezt majd négyszemközt.)
Viszont, tudja, olyan ez, mint a tanulás, csak később térül meg, de nem is akarok az oktatás témájába belemenni, bár ott is tehetne valamicskét.

Szóval: pénzt kellene az államnak befektetni, hogy aztán ne a börtönellátást kelljen hosszú éveken át fizetni, meg egyéb szociális ellátást biztosítani, ami hát, tudjuk, végképp nem hoz nyereséget.

Ezért is írok most önnek, Vajna úr.
Kérem, szóljon már, hogy rendezzék a nem diplomás gyermekfelügyelők bérét egy kicsit, hogy jobban tudjanak lelkesedni! Jó, tudom, akkor már az ápolókét is rendeznie kellene, de még sincs az rendben, hogy kilencvenezreket keresnek azok, akik szinte ugyanazt a munkát végzik, mint diplomás társaik.
Nem is nagyon találna jelentkezőket, Vajna úr az állásra!
Ha mégis, azok hamar elmenekülnek.
Pedig ezeknek a gyerekeknek biztonság kell, meg valamiféle állandóság. Mint egy családban. Ebbe most nem megyek bele jobban.
Kedves Vajna úr!
Ön bizonyára nem tudja, de egy gyermekotthonos csoportban ma öt ember dolgozik összesen, a két éjszakással együtt.
12 gyermekre ez marha kevés. Annyira, hogy ezek az emberek így nem nagyon tudnak eredmény elérni, ha mégis, azt csak úgy, hogy olyanok, mint ön, munkamániás, nagy teherbírású, elkötelezett dolgozók.
Ugyanakkor, ha nem olyanok, mint a fent említettek, akkor kiábrándult, elkeseredett vagy közönyös, nyugdíjazást váró emberek.
Aztán ott vannak még a nem megfelelő nevelőszülőkhöz került gyermekek ügyei, vagy azok, akik nem kellenek senkinek. És aztán a szigorú örökbefogadási feltételekkel is kezdhetne valami értelmeset.
Meg a rendszer lassúsága, a bürokrácia kafkai labirintusa, ami bedarálhatja egy (sok) gyermek életét.
Sorolhatnám a gondokat, annyiszor elsoroltam már... jó, nem önnek, de akkor is.
Jaj, nem akarom én fárasztani.
Vajna úr, ön most belenézett a gyermekvédelembe, kérem, ne álljon itt meg! Rengeteg sebből vérzik ez a terület, tudom, sok más is, de nekem ez a szívügyem, és azt látom, hogy nincs remény, és ez szörnyű.
Kérem, ahogy a pénzügyi területeken szokta, csak úgy járjon el.
Ez kell ide, ez a hatékonyság!
(Higgye el, van ebben pénz. Raknék kacsintós szmájlit ide a végére, de inkább nem.)

Tisztelettel,

 

Zebegényi Péter

Dr. Gyurkó Szilvia gyerekjogi szakember írását a téma kapcsán ITT OLVASHATOD EL.

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/Kitreel