–

A hülyének is megéri!

A harmadik gyerek születése Magyarországon az anyagi gondokkal való leszámolás egy biztos módját jelentheti azok szemében, akik a fönti, címben szereplő mondatot „megoldásként” javasolják. Hiszen óriásira emelkedik a családi pótlék összege, tovább nőtt a három gyerek után érvényesíthető családi adókedvezmény mértéke, a legendás tízmilliós otthonteremtési támogatásról nem is beszélve.

Ezzel a logikával egy újabb, harmadik gyerek olyan befektetés, ami pénzügyi szinten csakis tényleg megtérülést mutathat.

Ha tehát adott egy középosztálybeli értelmiségi család, amely – ugyancsak a jelen Magyarországán – anyagi zsákutcába jutott, és nehezen tud egyről a kettőre jutni, nos, nekik egyértelműen a „lehető legegyszerűbb” megoldást jelentheti anyagi problémáikra, ha gyarapszik a családjuk. Egy ilyen „manőverrel” máris biztosítják maguknak a stabilitást. Ha apuka dolgozik, és igénybe veheti a családi adókedvezményt, akkor a háztartás havonta alsó hangon 147.000 forinttal gyarapodhat. (Az érvényesíthető adókedvezmény három gyerek után 3x33.000, a családi pótlék három gyerek esetén 3x16.000 forint.)

Vajon ki lenne olyan bolond, hogy eldobja magától ezt a lehetőséget? Szeretkezni jó, várandósnak lenni kész eufória, a babák cukik. Főnyeremény!

Nehezen jöttök ki hó végén? Csináljatok még egy gyereket! Szeretnétek saját otthonba költözni albérlet helyett? Csináljatok még egy gyereket! Minden anyagi problémára megoldás: a harmadik gyerek.

Csakhogy...

A fenti „megoldás” a következőket tekinti magától értetődőnek:

Minden nő heteroszexuális, házassággal szentesített párkapcsolatban akar élni.
Minden nő anya akar lenni.
Minden nő fizikailag, lelkileg, szellemileg, társadalmilag képes is arra, hogy anya legyen.
Mivel nő, ezért magától értetődő, hogy termékeny, fogamzóképes, legfőbb létoka és célja pedig érvényesíteni ezt a képességét, amennyiszer csak lehetséges.
Aki kettőt szült, annak ez már meg sem kottyan.
Aki kettőt nevel, annál már a harmadik is elfér.

Ugye, megvan a tételmondat, amit legalább egyszer kétgyerekesként mindannyian hallottunk már?

„Most miért aggódsz? Azt mondják, hogy a legnagyobb különbség az egy és a két gyerek nevelése között van – utána már sokkal könnyebb! Négy vagy öt – az már tök mindegy.” 

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én eddig ezt csak férfiaktól hallottam. Jellemzően olyanoktól, akik büszke kakasként utaltak az otthon kotló szuperanya feleségükre.

A harmadik gyerek, mint kézenfekvő megoldás – elvileg – a következőket is jelenti:

Magától értetődik, hogy a családok, amelyekben már van két gyerek, teljesen stabilak.
Akkora bennük a lelki-szellemi-érzelmi összhang, hogy gyarapodásuk nem okoz különösebb változást.
Egyértelmű az is, hogy aki már két gyereket szült ugyanannak a férfinak, az még egy harmadikat is szívesen kihord és megszül ugyancsak „neki”.
Végezetül, de egyáltalán nem utoljára – magától értetődik az is, hogy egy nő, aki anya lett, nem szeretne szakemberként boldogulni, hiszen ha már anya lett, akkor az is marad élete végéig, nem kell neki a kis fejecskéjét mindenféle bonyolult dolgokon törnie. Kap az államtól egy összeget, ami majdnem eléri a minimálbért, hogy nevelje a gyerekeit és gondoskodjon a családjáról.

Ez a dolga, és ez így van rendben. Magától értetődik, hogy egy magyar családban csakis a férfi dolgozhat házon kívül, fizetett pozícióban. Sőt! Magától értetődik, hogy a férfi a legfőbb kenyérkereső – ő hozza haza a több pénzt. Mindenkor. Így helyes.

Tényleg?

Pontosan ezek az odaértett igazságok azok, amelyek kiütik nálam a biztosítékot, amikor a harmadik gyereket valaki szóba hozza. Neki, aki tapasztalataim szerint tényleg általában férfi, vagy valamilyen társas formában elnyomott nő, a következőket szeretném elmondani:

1.
Nem szülök pénzért.

2.
Nem szeretkezem pénzért vagy más előnyökért – házasságon belül sem. Az pontosan ugyanazt jelentené, amit a házasságon kívül is jelent.

3.
Egy állam ne prostituálja az anyáit.

4.
A családom tökéletesen kerek egész, de sérülékeny az egyensúlya, amiért minden egyes napon mind a négyünknek meg kell dolgoznunk. Egy újabb ember belépése csak akkor lehetséges, ha a mi közös egyensúlyunk ezt megengedni, és mind a négyen, közösen döntünk úgy, hogy mindannyiunk számára vállalható és vágyott változást jelent.

5.
A gyermekeink nem pénzforrásokként jöttek a világra, és nem haszonszerzési céllal tagjai a családunknak.

6.
Ilyenformán: nem szeretnénk, ha a családunk pénzszerzési céllal gyarapodna. Ezt a gondolkodást méltatlannak tartjuk a családról alkotott elképzeléseinkhez.

7.
Endometriózissal élő, meddő anya vagyok, aki három és fél éven és négy beültetésen dolgozta át magát, hogy anya lehessen. Megdolgoztam érte, de szerencsém is volt. Sok sorstársamnak nálam sokkal többet kell küzdenie, és talán sohasem lehet gyermeke. Nem! Nem tudunk szülni csak azért, mert nők vagyunk. Vagy, mert már kettőt szültünk.

8.
Szakemberként a munkám és a karrierem nagyon fontos része az életemnek. Addig tanultam, addig haladtam előre szakmailag, ameddig az üvegplafon engedett, hogy miután újra és újra visszapattanok, felálljak, és előre menjek. Ez idő és energiaigényes feladat, de nem adom fel a céljaimat. Van két csodálatos gyermekem, akik szintén nagyon fontosak nekem, és van egy párkapcsolatom, ami örömet okoz. Nem vagyok hajlandó választani az anyaságom, a szerelmem és a pályám között, ezért nagyon fontos a lehető legmegfelelőbben gazdálkodni az időmmel, hogy egyik helyzetben sem érezhessek megbánást, amikor épp a másiktól vagyok távol. Ez ma Magyarországon egy bizonyos anyagi, társadalmi státusz alatt szinte teljesen lehetetlen vállalkozás, mégis több ezer sorstársammal küzdünk nap mint nap a lelkiismeret-furdalás és a szorongás ellen. Ebben a helyzetben egy harmadik gyermek nekem a csalódást, a sikertelenséget és a depressziót hozná el. Az igazolását annak, hogy nem sikerülhet a szakmai és a személyes egyensúly megteremtése, mert az egyiknek szükségszerűen túl kell csordulnia. Nem akarok ekkora teherrel a világra hozni még egy embert.

9.
Még azzal az összeggel is, amivel az állam lízingelné tőlem a harmadik gyermekemet, kevesebb lenne a családunk bevétele, ha kiesnék aktív keresőként. A férjemet ugyancsak nem pénzügyi alapon választottam, ami életem legjobb döntése volt. Arról nem is beszélve, hogy a negyvenes éveim közepén, amikor vissza szeretnék majd kapaszkodni, itthon már nem alkalmaznak majd, mert túl sok terhet jelentek munkavállalóként.

10.
A magyar oktatási, szociális és egészségügyi rendszer összeomlott. Így, ha valamilyen szempontból nem ép a harmadik gyermekünk, és nem rendelkezünk stabil anyagi háttérrel,  a gyermekeink mindegyike szükségszerűen jelentős hátrányokat fog elszenvedni. Ha bármelyik gyermekünk, vagy akár mi magunk megbetegszünk, ugyancsak magunkra vagyunk utalva. Ha pedig a gyermekeinknek a jelen kor kihívásaira megfelelő közoktatást szeretnénk biztosítani, el kell hagynunk az országot.

A harmadik gyerek, mint megoldás nem csak nekem megalázó.

Megszégyenít és pénzzel zsarol minden olyan embert, aki hisz a saját életével, testével, reprodukciós jogaival kapcsolatos döntéseinek szabadságában. Előír és behatárol. Korlátoz, keretek közé szorít és kizár.

Azt állítja, hogy a harmadik gyerek megszülése olyan érdem, amihez egy vagy kettő gyerek születésével nem „kereshet meg” a magyar nő. Azt állítja, hogy az első és/vagy a második gyermek nem olyan „értékes”, amilyen a harmadik. Azt állítja, hogy ha meddő vagy, illetve meleg, akkor te sem lehetsz értékes. Azt állítja, hogy szakemberként sohasem válhatsz annyira értékessé, mint háromszor szülő anyaként.

És te, kedves olvasó? Szültél már ma?

Zanin Éva

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: iStock by Getty Images/monkeybusinessimages