–

Szóval (nem) kedves Farokdörzsölő Fickó – továbbiakban eFeF –, most jól nyisd ki a füled, ha már a sliccedet olyan nagyvonalúan sikerült. Amióta Budapesten élek, számtalanszor kerültem hasonló helyzetbe. Megesett, hogy az éjszakai buszon valaki az arcomba lógatta a farkát (én ültem, ő pedig mellém állva jó poénnak gondolta ezt), de menekültem már be éjjel-nappaliba olyan elől is, aki a buszmegállóban mellém araszolva csak annyit kért, hadd nézzen, amíg kielégíti magát. És sajnos mindig azoknak a nőknek a népes táborába tartoztam, akik ilyenkor mukkanni sem mernek.

Tudod, (nem) kedves eFeF, ha nem saját magáról van szó, mindenki nagyon okos. Sokszor megkaptam már, hogy miért nem szólok valakinek, miért nem üvöltöm le az illető fejét, egyáltalán: miért az az egyetlen reakcióm, hogy jéggé dermedek? Most közlöm veled az okát: mert ilyenkor én szégyellem magam. Nem tudom, miért van ez, talán olyan mélyen sértenek ezek a helyzetek női és emberi méltóságomban, hogy valami kicsavart módon azt hiszem, akaratlanul is én provokáltam ki őket a külsőmmel, a mozgásommal vagy a pillantásommal - tehát nyilván köze van a XXI. század Magyarországának megrögzött áldozathibáztató attitűdjéhez is.

Azért nem szólok, mert a hely, ahol élnem kell a világban, nem azt táplálta belém, hogy hasonló helyzetben bármit is érne a szavam.

Ha kiabálni kezdenék, talán kinevetnének, nem hinnének nekem. De az biztos, hogy sok ember abból indulna ki, én tettem valamit, amivel kiérdemeltem, hogy hozzám dörzsöld magad, ki tudja, talán még akartam is. Amúgy meg valószínűleg tévedtem, mondhatnád te, zsúfolt volt a busz, mindenki egymáshoz préselődött, hogy képzelem, hogy te bármi rosszat akarnál. Elhiheted: ezt egy nő tudja.

Igen, tudja minden nő, akivel valaha előfordult ilyesmi (tegye fel a kezét az a mázlista, akivel nem). Akivel valaha megesett, hogy a testét puszta tárgynak tekintették – mert mi más is lennék, ha a pillanatnyi kielégülésedhez használsz? –, hogy nem vették emberszámba, hogy izgatónak találták, ha mások előtt megalázhatják? Mert ez izgat leginkább, ugye, (nem) kedves eFeF? Hogy egy busznyi ember előtt megalázol, ami mindenképp boldoggá tesz téged, ha észreveszem, ha nem. De inkább vegyem csak észre.

Tudom, valószínűleg nincs feleséged, nincs családod, vagy ha igen, utálnak. Valószínűleg senki nem viseli el az érintésedet, mert szerencsétlen és/vagy rossz ember vagy, ebből fakadóan pedig magányos. És hidd el, nagyon sajnállak, amiért annyi (érzelmi) intelligenciád sincs, hogy legalább egy élettelen gumibabával éld ki a perverzióidat, helyette gyanútlanul utazó nőknek okozol szégyent és frusztrációt.

Sajnállak, de nem bocsátom meg neked, hogy miattad az eset után még napokig mocskosnak kellett éreznem magam, és bár ruhán keresztül értél hozzám, a zuhany alatt még sokáig sikáltam a farkad helyét a fenekemen.

A szakértők szerint az első és legfontosabb, amit egy gyereknek meg kell(ene) tanítani a szexuális nevelése során, hogy a teste az övé. Senki nem nyúlhat hozzá az ő engedélye nélkül, ha pedig mégis, akkor joga van ezt számon kérni. Te arra a pár percre, ameddig észre nem vettem, mit művelsz, elvetted tőlem a testemhez való jogomat, kisajátítottad és a saját céljaidra használtad azt. Arra a pár percre megfosztottál a legalapvetőbb jogaim egyikétől, az emberi mivoltom egyik pillérétől. A tetteddel azt üzented nekem, hogy nem vagyok ember. A gumibabád vagyok... vagy még annál is kevesebb.

De jobb, ha tudod: bár most még lefagyok egy ilyen helyzetben, nem lesz ez mindig így. Küzdeni fogok azért, hogy ki merjem nyitni a szám, nem fogok engedni a félelemnek, és az sem érdekel majd, ha esetleg tévedek. Tudod, mit? Inkább ne adj esélyt arra, hogy tévedjek, húzódj arrébb legalább két centit, ezt a legzsúfoltabb járművön is megteheted. És bízz abban, hogy nem találkozunk újra, mert még egyszer már nem félemlítesz meg. Remélem, másokat sem.

Kalapos Éva Veronika

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/Heiko Kueverling