Hogyan legyünk hererákosak? – A sufni-urológia négy pontja

2016. szeptember 5. | KöÁ

Sokféleképpen próbáltam felvezetni ezt az írást... de szerintem semmi nem olyan jó, mint a körítésmentes valóság. Hát, tessék! Ákos 48 éves pedagógus. Két kislány és egy nagylány apukája. Idén nyáron rák miatt eltávolították az egyik heréjét. Már tavaly télen érezte, hogy nincs rendben valami, de hosszú hónapokig nem ment orvoshoz. Egy régi műtét utóhatására fogta. Legyintett, hárított, nem akarta elhinni. Elvégre „az nem lehet, hogy én rákos legyek"... Amikor kiderült, hogy de, sajnos lehet, akkor írni kezdett mindarról, ami vele történik. Röviden és hosszabban, dialógust, listát és cikket, tele öniróniával és humorral, csak úgy, saját magának. Egy közös barátunk olvasta az írásait, és azonnal ránk gondolt. Hogy ezek ide valók, hozzánk, mert a mi olvasóink értékelni fogják, hogy valaki ennyire viccesen ír egy ekkora taburól. Egyetértettünk. Ezért megbeszéltük Ákossal, hogy néhány írását mi is közöljük. Ő pedig úgy döntött, hogy nem választ magának „szerzői álnevet", hanem jelenjen meg minden úgy, ahogy van, a saját nevén. Maximális respect neki ezért... is. Én D. Tóth Kriszta voltam, ez pedig Kökéndy Ákos első írása.

Sokan sokféle módszert kínálnak a hererák kialakítására, de ha ezeket a pontokat figyelembe veszed, neked lesz a legmenőbb hererákod, méghozzá garantáltan!

Az egyik legfontosabb hozzávaló a hatalmas önbizalom. Döntő, hogy tisztában legyünk vele: mi mindig, mindenkinél, mindent jobban tudunk. És mivel az urológia is a világmindenség részét képezi, mi is mindenkinél jobban értsünk hozzá!

Az én herémet

én ismerem,

jól ismerem

(becsukódik

már a semen)...

azaz:

nehogy már más hozzápiszkáljon az én kézműves tesztoszteron-műhelyemhez!

Röviden: legyünk önképzett sufni-urológusok! Élethosszig tartó tanulás a menő, nem? Még akkor is, ha rövid is lesz az az élethossz...

Ne higgyünk a szemünknek! Tudjuk jobban, hogy az, ami ott növekszik, nem lehet rák, csak valami ártalmatlan dolog, ami majd elmúlik. Mi ugyanis biztosan nem lehetünk rákosak!

Ne legyünk nyápicok, tűrjük a fájdalmat! Nem is férfi az olyan, aki a kicsit – vagy már eléggé – fájó heréjével azonnal orvoshoz rohan! Minket nem ilyen fából faragtak!

Ne hallgassunk a társunkra, aki esetleg szépen kér, hogy menjünk már el orvoshoz! Sőt legyünk rá mérgesek, amiért nem ért meg minket!

Helyezzük a munkát a legelső helyre! Ha az orvos munkaidőben rendel, várjuk meg a nyári szabadságunkat, és csak akkor menjünk el először, amikor már késő!

Ugye, milyen egyszerű? És ezzel új távlatok nyílnak! Végre nemcsak fecsegni fogsz az egészségügyről, hanem a bőrödön (meg valamivel alatta) érzed majd a nyomást! A leleteidet jobban fogod várni, mint a BL-döntőt!

És amikor kezedbe kapod őket, végre nekiláthatsz a garázs-onkológiának is!

Kökéndy Ákos

Neked ajánljuk