-

Egyszerűen csodás – mondja Márti, a Kuckó projekt egyik önkéntese, ős-gyermekotthonos szakember, amikor megkérdezem, mit gondol a gyermekotthonokat és a lakóikat támogató, négy évvel ezelőtt indult kezdeményezésről. És tényleg csodás: ő is, az önkéntesek is, a gyerekek nevelői is. Meg persze a gyerekek.

Április 16-án a kuckósok adománygyűjtő napot szerveztek a Hűvösvölgyi gyermekotthonba. A cél az volt, hogy a Békés megyében található dévaványai gyermekotthon be tudjon rendezni egy sportszobát, legyen elég írószer, takaró, jó minőségű gyerekruha, focilabda, tányér, gáztűzhely. Mert ezek erősen fogyó, és nehezen pótolható eszközök a vidéki gyerekotthonokban. A fővárosi intézmények valamivel jobb helyzetben vannak, nagyobb figyelmet kapnak, de egy kis településen vagy egy zsákfaluban lévő otthonhoz sokkal nehezebben jutnak el az adományozók és önkéntesek – ha egyáltalán tudnak róluk.

A

Az április kuckónap reggeltől késő délutánig tartó programokkal fogadta hét – fővárosi és vidéki – gyermekotthon lakóit a „Hüviben” – ahogy ott hívják. Voltak arcfestők, fodrászok, zenészek, szerveztek sorversenyt (ahol minden csapat saját nevet választhatott, olyat például, mint a Kopasz répa és a Kecskejaj), volt isteni gulyás és csodás sütemények. És persze ide várták azokat az adományokat is, amelyeket most a dévaványaiak kaptak, és amelyek folyamatosan érkeztek is, hozták ismerősök és ismeretlenek vagy éppen a rendészeti kar hallgatói. Mindeközben pedig egy kicsikkel és kamaszokkal teli gyerekhad zsezsegett, focizott, fényképezkedett, kutyázott, evett-ivott, kérdezett, mesélt, büszkélkedett.

B

A segítségre és figyelemre nemcsak Dévaványán, de mindenhol szükség lenne, folyamatosan nő a gyermekotthonba kerülők száma. Az alapvető szükségletek kielégítéséhez fontos dolgokon túl, van, ahol a számítógépek, máshol egy busz hiányzik ahhoz, hogy kicsit kerekebb legyen a világ. Ami pedig a tárgyaknál is fontosabb hiánycikk a családból kiszakadt és ettől traumatizálódott gyerekek életében, az a rájuk irányuló figyelem, a hozzájuk érkezők személyes jelenléte. Vannak keresztszülő programok, van, aki mentorál egy-egy fiatalt, és vannak olyanok is – mint az egyik vidéki intézménybe hat éve visszajáró motoros baráti kör – akik rendszeresen ellátogatnak egy otthonba, és foglalkoznak a gyerekekkel. Mindezek mellett persze nem szabad megfeledkezni azokról a nevelőkről sem, akik tudásukat és a szabadidejüket arra fordítják, hogy élményekkel és tapasztalatokkal töltsék meg az otthonban élők mindennapjait – nekik köszönhetően van már gospelkórus és főzőtanfolyam is.

C

Ezzel a lelkesedéssel kezdte önkéntes életét a Kuckó nap szervezője, Strényi Vera is, aki egy barátjával együtt indította a Kuckó projektet négy évvel ezelőtt. Először táncot meg angolt tanítottak a Hűvösvölgyi gyerekotthonban, aztán cirkuszjegyet szereztek vagy éppen belépőt a koripályára. Idővel köré gyűltek azok, akik hozzá hasonló energiával tudnak, akarnak dolgozni azon, hogy az otthonokban élő gyerekek élete színesebb és ígéretesebb lehessen. Egy évvel ezelőtt elindítottak egy fodrászprogramot: önkéntes fodrászok igazítják a gyerekek haját. Van olyan szórakozóhely-étterem is, ami az ő közbenjárására ma már havonta egyszer fogad gyermekotthonos csoportot egy DJ-vel kísért ebédre. „Biciklis-szervizelős projekten is dolgozunk” – ezt már Julcsi mondja, aki két éve dolgozik Verával. Éppen babát vár – nagy pocakkal ül, és sorszámot osztogat a fodrászhoz –, de amikor napi tizenkét órában, egy harmincfős csapat vezetőjeként dolgozott, akkor is rendszeresen vitte a hozzá tartozó kuckós programokat. Gabi kétgyerekes anyuka, és általában lenyűgöző sütikkel készül a Kuckós eseményekre, amikor pedig nem süt, akkor a projekt grafikusa. A cikkünk elején idézett Márti sem aprózza el, amolyan őspörgő. Egy pedagógus-leépítés után került a Hűvösvölgyi gyermekotthonba. „Amikor beléptem ide, úgy éreztem, mintha hazaértem volna” – meséli. A Kuckót a kezdetektől segíti szakmai tudásával, tapasztalatával is. Ma már a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság munkatársa, és közelről látja a gyermekotthonok és szociális otthonok többnyire nagyon nehéz helyzetét – országszerte. A szó legjobb értelmében nyughatatlan: a Kuckó nap előtti délutánon egy vidéki, fogyatékkal élők számára fenntartott otthonában volt pingpongozni, ám nem csupán ő, a férje is aktív segítő, hétvégente otthonban élő gyerekeknek tart fociedzést.

E

„Szeretnék majd egy kis kávézót, ahol az otthonból kikerülő fiatalok fél évig dolgoznának, szakmai tapasztalatot szereznének, angolt tanulnának” – mondja a Kuckót alapító Vera a terveiről. Arról is mesél, hisz abban, hogy a jó példa ragadós, hiszen a fővárosi mellett már van olyan vidéki étterem is, amelyik gyerekeket ebédeltet. A Kuckó-napra is csak jelképes összeget kellett költenie, mert mindenki segített valamivel: jöttek az önkéntes arcfestők, fodrászok, zenészek, megcsinálták a hangosítást, hoztak édességet, kinyomtatták a köszönő-matricákat, és érkeztek persze az adományok is. Vera azonban nem szeretne itt megállni: tervben van egy „példaképprogram", amiben olyan fiatalokat mutatnának meg a kisebbeknek, akik gyermekotthonosként a felsőoktatásba kerültek, és jó lenne egy olyan projekt is, amivel a gyerekekkel foglalkozó nevelőket jutalmaznák. Szeretné például a Hűvösvölgyi igazgatójának, Bozsoki Róbertnek – aki az adománygyűjtő napon arcáról letörölhetetlen mosollyal, kezében hol egy labdával, hol egy kisbabával cikázott – megköszönni, hogy befogadó volt a Kuckóval szemben.

Ha tudsz, és szeretnél nekik segíteni, követheted őket ITT, de akár kereshetsz a közeledben egy gyerekotthont (vagy bármilyen más szociális intézményt), ahol egész biztosan örülnének az anyagi vagy személyes segítségnek.

Kovács Andrea

Képek: Cser Dániel/Kuckó projekt