Kurucz Adrienn/WMN: Nem lehet ma nem ezzel kezdeni: sikeres vállalkozóként hogyan érintett a járványhelyzet?

Tomán Szabina: Sokkolt, ahogy nagyon sok vállalkozót Magyarországon. Mivel egyedüli tulajdonos vagyok, nekem kellett meghoznom a döntéseket, nem osztozhattam senkivel a felelősségben. Harminckét üzletről beszélünk immár, és közel hetven ember sorsáról, és arról is, hogy meg kell őrizni a vendégeink bizalmát is.

A mi generációnk gazdasági válsággal már találkozott, de erre a helyzetre nem lehetett felkészülni, gondolok itt a korlátozásokra, bezárásokra. Eleinte napról napra kellett változtatni a játékszabályokon. Mivel kifejezetten emberközpontú szolgáltatást nyújtunk (hiszen a diéta olyan dolog, amit nem lehet és nem is érdemes egyedül csinálni, véleményem szerint), hirtelen kellett változtatnom az egész rendszeren, a saját magam által lerakott alapköveket kellett átrakosgatnom, amely az egész franchise-hálózatot érinti.

A partnereim sincsenek könnyű helyzetben, bérleményeket kell fenntartaniuk. Az egyik szalonunk most nyitott március közepén… A megnyitó után pár nappal be is kellett zárni. Tűzoltás folyik tehát, ott kell állnom mindenki mellett.

K. A./WMN: Az alkalmazottakat meg tudják tartani a szalonok?

T. Sz.: Általában a franchise-tulajdonosok egyben okleveles konzulensek is, ők szolgálják ki a vendégeket. Ahol akkora a forgalom, hogy szükség van alkalmazottra, ott a munkajoggal összhangban mindent megtettünk annak érdekében, hogy a lehető legfájdalommentesebben vészeljük át a krízist. Sajnos volt pár alkalmazott, akitől mégis meg kellett válni, nekem ez volt az egyik legnagyobb szívfájdalmam. A két budapesti szalon a sajátom. Az alkalmazottaimmal napi kapcsolatban vagyok, családias a hangulat. Az volt végig a fókuszban, hogy senkit se veszítsünk el. Persze kellett új szabályokat hozni, például csökkentett óraszámban foglalkoztatni embereket, de mindenki fegyelmezetten, belátón fogadta a helyzetet. Most mindenkinek kell kompromisszumokat kötnie, nekem is, nekik is, ez egy ilyen helyzet. De az emberközpontúság nem csorbulhat.         

K. A./WMN: Online forgalmazásra tértetek át?

T. Sz.: Mivel élelmiszereket forgalmazunk, hozzánk be lehet jönni, szigorú feltételek mellett, például egyszerre csak egy vendéget fogadunk a boltban, és folyamatosan fertőtlenítünk, vannak maszkok, kesztyűk bőven. Van olyan boltunk, amelyik három óráig nyitva van naponta, van, ahol teljesen az online értékesítésre álltak át.

K. A./WMN: Hogy reagálsz a válságra? Mennyire vagy rugalmas, derűlátó nehéz helyzetekben?

T. Sz.: Teher alatt nő a pálma típus vagyok. Nem pánikolok, a feladatok megoldására koncentrálok jellemzően.

Most az emberi tényezők miatt megviselt a helyzet, sok a kérdőjel, a beláthatatlan dolog, amire nem lehet felkészülni.

Voltak gyors döntések, amiket aztán néhány napon belül korrigálni kellett, ahogy a napról napra változó új helyzet igényelte, illetve megtapasztaltuk, hogy miként reagál rá a piac. Az egyik legfontosabb dolog most a rugalmasság, a gyors alkalmazkodás képessége.

K. A./WMN: 2015-ben alakult a céged. Akkor hány emberrel indultál?

T. Sz.: Kettővel. Az első felvett munkavállalóm egy gazdaságis kolléganő volt, aki a mai napig mellettem van, aztán konzulensekkel bővült a csapat, marketingessel, termékfejlesztővel, grafikussal…

K. A./WMN: Kereskedelmi végzettséged van, ezt tudom. Meg azt is sejtem, hogy ez azért korántsem elég az üzleti sikerhez. Mi vagy ki segített abban, hogy egy jónak bizonyuló ötletből kezdő vállalkozóként sikeresen építkezz?

T. Sz.: Igénybe vettem és veszem a mai napig szakemberek segítségét azokon a területeken, amelyeken úgy érzem, fejlődnöm kell. Ha az ember vállalkozni kezd, szüksége van üzleti vénára, de én azt vallom, jó mentorokra is, akikre felnézhet, és akik rendelkeznek azzal a tudással, hogy segíteni tudjanak az előrelépésben.

Nem kell szemérmeskedni, játszani a profit, nincs hülye kérdés, illetve kérdések nélkül nincs fejlődés. A mai napig hetente egyszer-kétszer biztos beszélgetek olyan emberekkel, akiktől tanulok. Üzletemberekkel, marketingesekkel. Folyamatosan fejlesztem magam. Nem lehet leállni.

K. A./WMN: Hogyan választasz mentort?

T. Sz.: Példaképeket választok. Amióta vállalkozni kezdtem, figyelem a gazdasági lapokat, a nagyobb cégek vezetőinek lépéseit, interjúkat olvasok, formálódik bennem, merre szeretném fejleszteni a vállalkozásomat, és ehhez mintákat, inspirációt keresek. Vedd körül magadat okos, hiteles emberekkel, és kérdezz! Ez alapelv.

K. A./WMN: Mikor jött el az a pillanat az elmúlt években, amikor érezted, nagyon jó ötlet volt belevágni a vállalkozásba?

T. Sz.: Nagyon sok kérdőjel volt bennem mindig. De a Google a kezdő vállalkozó jó barátja, amikor öt éve beírtam a „diet” szót, és több mint egymilliárd találatot dobott ki, azt gondoltam, ekkora területen igenis van lehetőség. Mondjuk, a konkurencia is nagy, de attól még aranybánya lehet.       

K. A./WMN: Olvastam, hogy egy pozsonyi termék nyomán alkottad meg a saját fehérjediétádat. Az értékesítési szisztémát is átvetted, hasonló a te szalonjaidéhoz?

T. Sz.: A koncepció negyven-ötven éves, nem újdonság, ahogy a fehérjediéta sem. Az egyik barátnőm lánya fogyott huszonöt kilót Pozsonyban, és azt láttam rajta, elkezdte érteni ezt az egész „fogyásdolgot”, a hogyanját. Modell voltam, állandóan figyelnem kellett a súlyomra, de így is egy csomó dolgot nem tudtam. Ha koplalsz, fogysz, nagyjából ennyi volt a fejemben, de hogy ezt okosabban, önsanyargatás és jojóeffektus nélkül is meg lehet csinálni, azt nem gondoltam. Elkezdtem kutatni a módszert, a Toman Dietbe, később pedig az egészséges életmódról szóló Toman Lifestyle programba azokat a plusz dolgokat tettem be, ami hiányzott nekem a szisztémából. És megkerestem azt a laboratóriumot, illetve gyárat, amelyikkel a mai napig is dolgozom. Így kezdődött.

K. A./WMN: Pár év alatt építettél a semmiből egy sikeres, közel egymilliárd forintot érő vállalatot. Ehhez képest a kommentszekcióban időnként az arcodba vágják, hogy könnyű neked, mert szép vagy, híres vagy, biztos megnyílnak előtted az ajtók. Bántanak ezek a megjegyzések, amelyeket nagy valószínűséggel nem kapnál meg, ha férfi lennél, akárki legyen is a feleséged?

T. Sz.: Megedzett a modellkedés alatti, illetve az első házasságommal kapcsolatos kommentek olvasgatása (Szabina első férje Árpa Attila színész-producer volt – a szerk.). Akik ezeket írják, azt gondolják, képben vannak, de valójában gőzük sincs arról, ki vagyok, milyen vagyok. Volt egy időszak, amikor felvettem a pajzsot, és bizonygattam, hogy márpedig az én szekeremet nem tolták sem a szüleim, sem az exférjem.

Aztán rájöttem, hogy senkit sem kell meggyőznöm. Ha valaki azt akarja gondolni, hogy nekem könnyű, hogy biztos nyomják belém a milliókat, hát gondolja azt.

Valószínű csak azt látja, hogy címlapokon mosolygok, és közben nem sejti, hogy modellként mennyit dolgoztam, ahogy azt sem, hogy itt kellett hagynom a családomat kamaszfejjel, és olykor nem tudtam, melyik városban ébredek fel éppen, mert éjjel még fotóztam Stockholmban, de aztán át kellett ugranom gyorsan Athénba egy másik forgatásra. Tinédzser korom óta magam döntök a sorsom felett. Megálltam a helyem tizenhat évesen a nagyvilágban. Aki végigcsinált hasonlót, az sosem kritizál.

K. A./WMN: Megváltoztatott az elmúlt öt év?

T. Sz.: Igen, nagyon sokat kellett fejlődnöm, még azokon a területeken is, amelyeken otthonosan mozogtam. Vegyünk például egy fotózást vagy egy fontos eseményen való megjelenést! Régebben mások termékeit segítettem ilyenkor. A termék típusának megfelelően zajlott a fotózás, ha dögösen kellett nézni, úgy néztem, ha kedves anyukát kellett alakítani, úgy mosolyogtam. Most azonban, ha elmegyek valahova, akkor nem modellként érkezem, hanem Tomán Szabinaként.

Nem bújhatok egy termék pajzsa mögé. Saját magamat képviselem a nyilvánosság előtt. Nem kulloghatok szégyenlősen a sikeres márkám után, hanem ki kell tudni húzni magamat, és elhinni, hogy igen, ezt én hoztam össze, erre tessék büszkének lenni.

Nem kell senkinek megfelelni, elég vagyok…

K. A./WMN: Vissza kellett venned a tempóból valamelyest, miután két éve megszületett a kisbabád?

T. Sz.: Amikor a céget alapítottam, már külön éltünk az exférjemmel, és volt egy űr az életemben, amit a munka töltött ki. Aztán találkoztam a mostani párommal, és megszületett a második kislányom. És meg kellett találnom egy újfajta egyensúlyt magamban, hogy ne legyen állandó bűntudatom: hogyha elmegyek dolgozni, a gyerekek miatt, ha meg otthon vagyok, akkor az elhanyagolt munkámért. Praktikusan készültem már az átszervezésre a terhesség alatt, és vettük az akadályt a csapatommal és a családommal is, azt látom, senki sem sérült. Hozzáteszem, nem ment volna biztonságos otthoni háttér nélkül.

K. A./WMN: Cápák között című üzleti show-műsor új évadában te vagy az egyetlen női befektető. Milyen volt a forgatás? Megtaláltad magadban a cápát?

T. Sz.: Képzeld el, voltak olyan vállalkozók, akik kihozták belőlem a ragadozót! A felvétel minden percét imádtam. Azt főleg, hogy ilyen cápákkal lehettem együtt, és hogy bizalmat szavaztak nekem a műsor alkotói. Az életemhez tökéletesen passzol most ez az üzleti show-műsor. Egy újabb fázisba léptem ugyanis vállalkozóként, most jön a mentorálás, a befektetés ideje, a nyitottságé az olyan új ötletekre, amelyekre eddig esetleg nem volt kapacitásom.

Szenzációs emberekkel találkoztam a forgatások kapcsán, és gyakran megfogalmazódott bennem, hogy sokkal gyakrabban kellene teret adnunk nekünk, nőknek, a bennünk lévő vállalkozó szellemnek. Remélem, sokaknak ad a műsor ihletet, ötletet, bátorságot arra, hogy megmutassák magukat.

Cápák között nem csak egy tévéműsor. Segítünk, tanítjuk az embereket, ha van egy jó ötletük, hogyan lehet megvalósítani. Erre bátorítjuk a nézőket is, hogy merjenek álmodni, merjenek vállalkozni. Olyan kérdések jönnek szembe, amelyekkel én nem találkoztam vállalkozóként kezdetben, csak évekkel később, pedig nagyon hasznos lett volna rögtön feltenni ezeket.

K.A./WMN: Tudom, hogy ez a mentori, tanácsadói szerep nem volt idegen számodra, ha úgy tetszik tavaly már megtartottad a „főpróbát”, amikor zsűritagja és mentora voltál a Hiventures StartupHer programjának, amely a női vállalkozók felkarolását tűzte ki célul. (Az idei pályázatra még lehet jelentkezni, részletek ITT - a szerk.) Mik a legfontosabb tanácsaid a kezdő vállalkozóknak? És van olyan, hogy lebeszélsz valakit egy ötlet megvalósításáról?

T. Sz.: Persze! Elvakíthat egy jónak tűnő ötlet bárkit. Kell a külső szem. Akkor tud jól működni egy vállalkozás, ha nem egy feneketlen kút, amibe dobáljuk a pénzt.

A vállalkozást úgy kell felépíteni, működtetni, hogy a befektetett munkát pénzzé vagy örömmé fordítsa, de semmiképpen sem problémává.

Beszéltem már le nagyobb befektetést igénylő vállalkozásról valakit, mert az alapok hiányoztak. Vagy fordítva, nagyon kevés pénz volt, de hatalmas álmok, esetleg az ötlettel már megpróbálkoztak mások is, de zátonyra futottak.

K. A./WMN: Ha az ember nézegeti a honlapodat, feltűnik neki, hogy rengetegféle termékkel, szolgáltatással bővült a portfóliód az elmúlt években. Úgy tűnik, az innovációban, a folyamatos fejlesztés szükségességében nagyon hiszel.

T. Sz.: Igen, folyamatosan keresem az új lehetőségeket. Hogy valamelyikből üzlet legyen, az persze sok munka. Van egy csomó ötletem, amiken már dolgoztam, de egyelőre visszatettem őket a polcra, mert több pénzt vagy időt igényeltek volna, mint amennyi éppen a rendelkezésemre állt. És egy alkotói folyamat nem csak ötlet és pénz kérdése. Fel kell mérni a terepet. Figyelem az aktuális lehetőségeket, ha beérik egy ötlet, ha integrálhatóvá válik, akkor nem késlekedem. Van most is vagy tizenöt tervem talonban. Mint egy mozaikot, folyamatosan rakosgatom a darabkákat. 

K. A./WMN: Nem merült fel soha benned, hogy egy franchise-zal a hátad mögött abbahagyod a munkát, és élsz abból, amit eddig felépítettél?

T. Sz.: Valószínűleg eltartana, igen, hátradőlhetnék, de az nem én lennék, én nagyon szeretek dolgozni. A családom mellett ez éltet, átlépni a határaimat újra meg újra. Ne érts félre, nagyon boldog vagyok azzal, amit elértem, nem a telhetetlenség hajt, hanem a kihívásokat keresem. Minden fronton így működöm, mindig többet és többet akarok kihozni a helyzetekből. Magamból, a családomból, hogy a mi kis csapatunk hogyan lehetne még ütősebb, és hogyan lehetne még elégedettebb benne mindenki.   

K. A./WMN: Volt a vállalkozásod során nagy kudarcélményed? És ha igen, mit tanultál belőle?

T. Sz.: Igen, egy két évvel ezelőtti projektemet el kellett engedni. Hittem benne, de igazából már lefutott dolog volt a piacon. Buktam időt, pénzt, energiát, de jól döntöttem, hogy leállítottam azt az üzletágat. Megviselt persze. Ez volt az első, és ez idáig utolsó ilyen kudarcom. Amit megtanultam belőle, az az, hogy nem kell félni nemet mondani – ez nekem mindig nehézséget jelentett amúgy. Fontos a jó csapat, de nem minden. Van, akinek igenis nemet kell mondani, bele kell állni a konfliktusba.

K. A./WMN: Amit üzletasszonyként megtanulsz, tudod használni a magánéletben is?

T. Sz.: (nevet) Nem. A családomban nem vagyok ilyen határozott. A családom a menedékem. Magunkra csukjuk az ajtót, és ott én vagyok a klán egyik tagja, és egészen másként működöm, mint az üzletben. Nem vagyok főnök.

K. A./WMN: Kenyérre kennek?

T. Sz.: Így jártam, képzeld el! Még a kutya is levesz a lábamról.

Kurucz Adrienn