Nem tudom, mi volna a megfelelő kezdés ennek az adásnak a felvezetésére. Írjak néhány kulcsszót azok közül, amikről beszélgetünk? 

Menstruációs vér, háztartásvezetés, munkamegosztás, egyenjogúság, kövérség, öregedés, vetélés, mesterséges megtermékenyítés, önkép, éretlen feminizmus, nyál, elszigetelődés, főzés… Igen, csupa-csupa tabutéma, vagy olyasmi, amiről gyakran lábujjhegyen merünk csak beszélni.

Fajgerné Dudás Andrea Júlia művészete épp ennek üzen hadat: az álszemérmességnek, az önutálatnak, a talmi szépségideáloknak, annak, hogy nincs jogunk kifejezni, ha valami nem jó nekünk.

Hogy kinek ajánlom ezt a beszélgetést? Nyilván mindenkinek receptre írnám fel. De elsősorban azoknak, akikben van egy kis nyitottság arra vonatkozóan, hogy valaki kapaszkodót nyújtson nekik a tabudöntögetéshez, az önelfogadáshoz, sőt: az önszeretethez. Azaz: egy boldogabb és elégedettebb élethez.

Nem túlzás ezeket a szavakat használnom. Őszintén úgy gondolom, hogy mindig a művészek azok, akik elsőként mutatnak rá társadalmi, lelki vagy épp párkapcsolati gondokra. Fajgerné Dudás Andrea (akinek már a neve is egy fontos művészeti gesztus, el is mondja, hogyan lehet feminista a férje nevével) pedig úgy közöl, fest és létezik, hogy közben ráébreszt, inspirál, erőt ad – még akkor is, ha akadnak talán, akiket mindez elsőre picit megijeszt.

Nem véletlenül: Fajgerné azzal szembesít bennünket, mennyivel szabadabban is létezhetünk. De ezt sosem az orrunk alá dörgölve teszi, hanem úgy, hogy megmutatja: ez ennyire könnyű is lehetne. 

Nagyon boldog vagyok, hogy ebből kaphatunk némi ízelítőt a Popfilterben. 

Hallgassátok nyitott füllel és még nyitottabb lélekkel – az adásban emlegetett A férjem című kötetről szóló cikkünket pedig itt olvashatjátok.

Fajgerné Dudás Andrea Júlia néhány munkáját a képre kattintva megtekintheted:

Marigold

A Popfilter további epizódjait itt találod: 

Csepelyi Adrienn