Marika torta: nyomozás egy elveszettnek hitt, magyar származású édesség receptje után

–

Csoki csoki hátán

A dublini Grafton Streeten van egy kávézó, a Bewley's Café, melynek az egyik sokak által kedvelt édességét Marika tortának nevezték (avagy Mary cake-nek – ami szigorúan nem Mary’s cake, köti a lelkemre Hazel Carmichael, a kávézó egykori tulajdonosának leszármazottja). A név nem véletlenül hangzik otthonosan, a receptet egy 1956-ban Írországba menekülő magyar férfi, a külhonban Henry Spelter-ré átalakult cukrász hozta magával. 

Spelter gyalog menekült el Budapestről az ’56-os forradalom idején, majd az Ír Vöröskereszt segítségével talált új otthonra Dublinban. Victor Bewley családja szintén menekültként érkezett Írországba, úgyhogy a vállalkozásaikkal mindig is igyekeztek segíteni azokat, akik hozzájuk hasonlóan új élet reményében érkeztek ír földre. Victor Bewley képzést és munkát ajánlott Spelternek, amit nem kellett megbánnia: a magyar férfi az eredeti receptet az ír ízléshez igazítva megalkotta a Mary cake-et. Az édesség alapja egy piskótakorong, belbecse gazdag csokoládétöltelék, melyet egy csokoládéval bevont marcipánlap tesz teljessé.

Az édesség valódi közönségkedvenc volt, ám a recept egy tulajdonosváltás, majd az azt követő felújítás során szőrén-szálán eltűnt. A dubliniak Marika torta nélkül maradtak… egészen a közelmúltig!

Nosztalgikus emlékek

Többen is hiába próbálták emlékezetből megalkotni az ikonikus desszertet, az valahogy mégsem lett ugyanolyan. A nehézséget a csokoládétöltelék adta, amit nem kellett hűteni, mégsem folyt szanaszéjjel. Talán bele is merült volna a múlt mély és sötét kútjába a magyar eredettel bíró finomság, ha a Bewley’s Cafe egykori tulajdonosa, Hazel Carmichael (Victor Bewley unokája, akinek jelenleg London közelében, Rickmansworth-ben van süteményboltja) el nem határozza: ő is kísérletezni kezd a recepttel.

„Gyerekként a Marika tortára úgy emlékszem, mint a Bewley's legfinomabb finomságára” – mesélte el nekem egy online interjúban, milyen emlékeket őriz a desszertről.

„Lehúztam a marcipán tetejét, és egy teáskanállal ettem a csokoládétölteléket, minden egyes falatot kiélvezve. Nem hasonlított semmi máshoz, amit valaha is kóstoltam. Imádom a sima, gazdag, csokoládés ízét. Amikor a férjem először jött megismerkedni a családommal Írországba, megkóstoltattuk vele a Marika tortát is. Ez lett a kedvence.” Ezek után adta magát, hogy amikor összeházasodtak, az esküvői tortájukat is a Bewley's vezető cukrászától rendelték, ami természetesen Mary Cake volt.

Heuréka!

Miközben Hazel bőszen kísérletezett a különféle hozzávalókkal, de csak nem jutott tökéletes eredményre, ezzel párhuzamosan a magyar származású cukrász, a Marika torta megalkotója után is kutatott. Végül kiderítette: Spelter 1965-ben Amerikába emigrált, ám minő balszerencse: szegény Henry épp egy héttel azelőtt hunyt el – 95 éves korában –, hogy Hazel rátalálhatott volna. A gyászjelentés azonban megemlítette, hogy Spelter nagyon is büszke volt arra, hogy a Bewley's-ben dolgozott. Hazel üzenetben fejezte ki részvétét a családnak, a levele pedig nem kerülte el Henry Spelter cukrász unokájának, Carolina Malagon-nak a figyelmét sem, aki felvette vele a kapcsolatot.

Így már ketten nyomozhattak az eredeti összetevők után. A Marika torta Carolinának is nagy kedvence volt, a nagyapja ugyanis tovább folytatta a desszert készítését Amerikában is.

A két unoka végül szerencsésen rátalált a Bewley’s Bakery 1970-es években írt költségkönyvre, mely nagy mennyiségben tüntette fel az összetevőket.

Innen már meg tudták fejteni a titkot: az eredeti magyar tejszínt vajjal helyettesítették, és jó minőségű csokoládét tettek hozzá.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Hazel's Cake Studio (@hazelscakestudio) által megosztott bejegyzés

Jótékony desszert

„Ez a történet a háború, elnyomás elől Írországba menekülőkről szól, akik magukkal hozták képességeiket és örökségüket, és arról, mi történhet, ha ezeket elismerik, és az emberek esélyt kapnak a kibontakozásra” – mondta el Hazel, hozzátéve: „a Marika torta története sokat taníthat nekünk a befogadásról, a tiszteletről és a mindenki számára biztosított lehetőségekről”. Hazel a Marika tortából befolyó bevétel 10 százalékát a Brit Vöröskeresztnek adományozza, a dublini Bewley’s Cafe pedig minden eladott sütemény után egy fontot ad az Ír Vöröskeresztnek. „Ez így helyénvaló, hiszen Henry Spelter családját az Ír Vöröskereszt támogatta, amikor először Írországba jöttek” – mondta el Hazel. 

Victor Bewley unokája azonban nemcsak a Marika-tortát alkotta újra, de Spelter előtt tisztelegve egy új variációt is elkészített. A Henry torta közepén egy kirschbe (azaz cseresznyepárlatba) áztatott fekete cseresznyét bújtatott. Az első sütemény ugyanis, amelyet a Dublinba menekült Henry készített, hogy Hazel nagyapja és Alfred nevű nagybátyja, a Bewley’s üzletvezetője megkóstolhassa, ilyesmit tartalmazott).

A hétfő este Budapesten tartott Szent Patrik napi fogadáson is főszerepet kapott a Marika torta. Hazel ezúttal Pécsi Kingával, a budapesti Arán ír-magyar pékség pékjével és társtulajdonosával dolgozott együtt, hogy elkészítsék a vendégeknek. „Kinga tíz évig élt Dublinban, és ugyanazon a vendéglátóipari főiskolán tanult, mint én” – árulta el Hazel, honnan van a személyes kapcsolódásuk. – „Kingának van egy kislánya, és csodálatos véletlen folytán őt is Marikának hívják!”

Szent Patrik, a migráns

Ragnar Almqvist budapesti ír nagykövetet az Írországban élő magyar, illetve a budapesti ír közösségről faggattam a Szent Patrik napi ünnepség kapcsán. „Amióta Magyarország a 2004-es ír elnökség alatt csatlakozott az EU-hoz, közel 10.000 magyar telepedett le Írországban, nagyban hozzájárulva társadalmunkhoz. A valamivel több mint 1000 főt számláló helyi ír közösség kisebb léptékű ugyan, de nem kevésbé erős.” A budapesti ír közösség Szent Patrik ünnepségén kívül is össze szokott gyűlni, a tavaszt Szent Brigid napján köszöntik együtt, James Joyce Ulysses-ének magyar örökségét az irodalmi Bloomsday-en ünneplik, és természetesen a kelta származású Halloween is kiemelt jelentőségű fesztivál a köreikben. Arra is nagyon büszkék, hogy

„Budapesten vannak a kontinens legjobb ír pubjai” – tette hozzá a nagykövet.

„Szent Patrik, a történelem leghíresebb ír embere maga is bevándorló volt” – hívta fel a figyelmet Ragnar Almqvist. „Miközben Szent Patrik napja a mi nemzeti ünnepünk, ez egyben a diaszpóránk napja is, alkalom arra, hogy elismerjük az írek elképesztő hozzájárulását a világban, így Magyarországon is. És ünnepelni azokat az értékeket – a nyitottságot, a jótékonyságot, a humort és a vendégszeretetet –, amelyek identitásunk szerves részét képezik.”

Fiala Borcsa