A végzet asszonyától a „ribanc császárnőn” át a nimfomániával vádolt cárnőig: A történelem híres férfifalói

–

Kleopátra, a végzet asszonya?

Egy gyönyörű nő, aki nem tudott ellenállni a férfiaknak – és férfiak se őneki.

Ilyesféle kép maradt fenn Egyiptom királynőjéről, köszönhetően leginkább az újkori filmeknek. Igaz, a történetírás is emlegeti „a világ legszebb asszonyaként”, azaz egészen pontosan egy görög történetíró, Cassius Dio, ám ő háromszáz évvel később élt, mint Kleopátra, tehát saját szemével sose látta a nagyasszonyt.

Mindenesetre a legendát megalapozta, és hiába látható a fáraónő valós, egészen e világi arca az érméken és korabeli ábrázolásokon, Kleopátra neve összefonódott a kivételes szépség és démoni vonzerő fogalmával.

Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a királynő, akár földöntúli szépség volt, akár nem, a korszak két nagyágyúját is magába bolondította azon túl, hogy rendszeresen fogyasztotta az alattvalóit, akik nem nagyon merészelték megtagadni tőle, amire vágyott.

A szintén történetíró Plutarkhosz szerint nem női bája, hanem a személyisége volt ellenállhatatlan, legalábbis Julius Caesar és Marcus Antonius számára, akikhez politikai érdek is kapcsolta, nem csak a libidó.

A legendák szerint Kleopátra igen játékos kedvű szerető volt, Caesarhoz például először egy szőnyegbe csavarva vitette magát titokban, Antoniushoz pedig egy aranybárkán érkezett, mint ha ő lenne Aphrodité.

Halálának története sem volt kevésbé ütős a legendaépítés szempontjából, bár korántsem biztos, hogy csak az Antonius iránti lángoló szerelme, illetve az elvesztése miatti fájdalom vezetett a kígyós öngyilkossághoz, hanem közrejátszhatott az is, hogy az actiumi csatát követően – amelybe beleroppant a Római Köztársaság – nem volt kétséges, milyen kegyetlen bosszú vár rá, ha a győztes Octavius kezére kerül.

Messalina, a „ribanc császárnő”

Juvenalis nevezte így szatírájában Claudius (harmadik) feleségét, aki az I. században élt, és hírhedt nőszemélyként maradt fenn neve nemcsak az irodalomban, hanem a történetírás nyomán a kollektív emlékezetben is.

Szexuális falánksága mellett cselszövései és gyilkosságai is nevezetesek – a férje ellen szőtt összeesküvés miatt végül ki is végezték.

Juvenalis tudatta azt is a világgal, hogy Messalina hobbikéjnőként tevékenykedett Lysisca művésznéven, szőke parókában egy bordélyban, egy szexmaratonon pedig 25 férfit gyűrt maga alá, és ezzel legyőzte a kor leghíresebb kurtizánját.

Az ókori történetírók szerint szerelemben nem ismert tréfát. Nem viselte jól, fogalmazzunk így, a visszautasítást, és az életével játszott az, akiben nem lelhette örömét. A környezetében lévő nők sem voltak tőle biztonságban, pláne, ha nem lelkesedtek az ötleteiért, nem akartak például prostituáltat játszani.

Aztán a fagyi visszanyalt: bukását egyik szeretője okozta, egy Gaius Silius nevű szenátor, aki akkoriban állítólag Róma legszebb férfija volt. Messalina annyira belehabarodott, hogy kitalálta, öljék meg Claudiust, aki úgyis csak útban van, és uralkodjanak édes kettesben. Az összeesküvés terve kiszivárgott, és a császári tanácsadó, amúgy szintén Messalina-szerető, feltüzelte a császárt, hogy ezt azért mégsem kellene annyiban hagyni.

Bérgyilkosok karjaiban ért véget a harmincéves Messalina élete.   

Lucrezia Borgia, a rossz hírű hercegnő

Gyönyörű, feslett, méregkeverő: íme, a leggyakoribb jelzői az épp ötszáz éve halott asszonynak, VI. Sándor pápa lányának. Aki amúgy nemcsak szépsége okán volt a reneszánsz kor eszményi gyermeke, hanem azért is, mert nagyon művelt volt, hat nyelven beszélt.

Hogy feslett nőként vonult be a történetírásba, annak az apja ágyazott meg, aki saját terveinek megfelelően adta-vette a hercegnőt. Először 13 évesen kellett férjhez mennie a milánói hercegi család egyik rokonához. De mert apja nem volt elégedett a vejével, a férj impotenciájára hivatkozva érvényteleníttette lánya első házasságát. Csakhogy Lucrezia éppen a válóper alatt esett teherbe, ami a válás indoklása miatt igen kellemetlen fejlemény volt.

Hiába szült a hercegnő titokban, pletykahadjárat indult ellene, összeboronálták például a fivérével, a zsoldosvezér Cesare Borgiával, ami ugye egyben vérfertőzés vádja is. (A sztorit állítólag a volt férj dobta be a köztudatba.)

Hogy volt-e valóságalapja a szóbeszédnek?

Bizonyíték nincs rá, a szoros testvéri köteléket ki így, ki úgy magyarázta. Lucrezia mindenesetre a nápolyi uralkodó 17 éves törvénytelen fiának, a csinos Aragóniai Alfonznak lett a felesége, állítólag nagy örömmel, ám a férjét vatikáni tartózkodása idején feltételezhetően Cesare emberei meggyilkolták. Hogy szerelemféltésből-e? Valószínűleg inkább azért, mert a Nápoly ellen a franciákkal szövetkező pápának ismét kényelmetlen lett a rokonság.

Az özvegy Lucreziát az apja ezután a ferrarai herceghez adta. A pápa halála után nyugodtabb időszak köszöntött rá, a nép szerette, hat gyermeke született. Csodás udvarában alkotott Tiziano és Pietro Bembo költő, aki a hercegnő szeretője lett. Lucrezia Borgia nemcsak a tudósokat és a művészeket, de az egyházat is pátyolgatta: kolostort alapított, támogatta a szerzeteseket. Ennek ellenére családi viszonylatai és ellenségei intrikái nyomán egészen a XX. századig egy ledér, intrikus, gonosz asszony képe élt róla a köztudatban, olyané, aki orgiákon vett részt, millió szeretője volt, és többek közt saját bátyjával és apjával is intim viszonya volt. Alakja izgatta az utókor művészeit, regényekben, filmekben bukkan fel, Victor Hugo drámája és Donizetti operája is a sötét narrációt erősíti. A kutatók csak a közelmúltban tették helyre valamelyest a reputációt, árnyalva a képet, rávilágítva, hogy miben túloztak vele kapcsolatban a krónikások.   

I. Erzsébet: szeretők hada és titkos házasság

Nagy Péter lánya, Erzsébet rendesen ellátta sztorikkal az udvari pletykálkodókat. Feltűnő jelenség volt, magas és szép, szerette a táncot és a mulatságot, és nem tojt be az intrikától. Sőt, még kapóra is jött neki, hogy kibeszélték, így legalább a szerelmi életével foglalkoztak, nem azzal, hogy el kellene tenni láb alól biztos, ami biztos.

Ellenfelei ugyanis cár atyja akaratával ellenkezően először az unokaöcsöt (II. Péter) segítették trónra Erzsébet helyett, majd halála után Annát, akit a fia követett. Erzsébet tehát csak három uralkodóval és 16 igen zűrös évvel az apja halála után, 1741-ben lett cárnő. És nem is akármilyen! Kora egyik legjelentősebb uralkodójaként tartják számon. Felvirágzott regnálása alatt az Orosz Birodalom, jelentős támogatásban részesült a tudomány és a művészet. Megalapították a Moszkvai Állami Egyetemet, csodás paloták épültek. Amíg Erzsébet hatalmon volt, egyetlenegy személyt sem végeztek ki, és betiltották a 17 év alattiak kínzását, valamint a nők arccsonkítását büntetés gyanánt.

Felvilágosult és nagyon népszerű uralkodó volt szerelmi életének botrányai ellenére is. A krónikások szerint falta a férfiakat, különös tekintettel a katonákra, apródokra, orvosokra és nagykövetekre, de nem voltak előítéletei a parasztokkal szemben sem, őket is ágyába engedte, ha úgy tartotta kedve. Még hercegnősége idején szeretett bele Alekszej Razumovszkijba, a templomi kórus egyik tagjába. Nem volt titkos a viszony, kézen fogva jártak, csókolóztak a szerelmesek, a férfi grófi rangot és palotákat kapott ajándékba. Erzsébet viszont nemet mondott az egyház kérésére, hogy tegye hivatalossá kapcsolatukat. (Feltételezik a történészek, hogy a házasságkötés mégis megtörtént titokban.) Erzsébet Razumovszkij mellett sem hagyott fel az élet habzsolásával, volt, hogy egyszerre nyíltan négy szeretőt is tartott. A férfi azonban 30 éven át, Erzsébet haláláig kitartott a cárnő mellett.
 
Nagy Katalin, akire nem esett rá a ló (de azért sokféle kalandban volt része)

A XVIII. század másik fontos uralkodónője Nagy Katalin, aki amúgy Zsófia néven született, és egy német hercegi családból származott. Róla is rengeteget pletykáltak – nem mindig alaptalanul.

Szeretőit külön lakosztályba zsuppolta, címekkel és birtokokkal kényeztette. A férje, a gyermeteg lelkű III. Péter útjában volt, ezért palotaforradalmat szervezett ellene.

Nem házasodott újra, nehogy megint osztozni kelljen a trónon, inkább maga köré gyűjtötte azokat a nemeseket és katonákat, akikre bizton számíthatott. Közülük kerültek ki a kegyencei is. Miközben élénk szerelmi életén hápogott az udvar, ő széles látókörű, művelt európai uralkodóvá vált, Voltaire-rel és Diderot-val levelezett, modernizálta az orosz jogrendszert, átalakította az oktatást és támogatta a kultúrát.

1774-ben került az udvarhoz Grigorij Alekszandrovics Patyomkin, aki Katalin kedvenc szeretője volt. Patyomkint a pletykák szerint hatalmas szerszámmal áldotta meg az ég, de nemcsak a szex kötötte össze őket, hanem a politika iránti rajongás is. Két éven át elválaszthatatlanok voltak, és rengeteget civakodtak. Végül a cárnő kitette a férfit az ágyából, de jó viszonyban maradtak egész életükben.

A legdurvább pletykák Katalinról egyébként francia földön születtek a forradalom alatt. Ahogy tették ezt Marie Antoinette esetében is, nimfomán, leszbikus, züllött nőként írták le az akkoriban hatvan felett járó uralkodónőt. Az angol sajtóban is megjelentek Katalint ábrázoló gúnyrajzok. Például egy olyan, amely szerint a halálát az okozta, hogy egy lóval közösült, és az állat ráesett. A valóság sokkal prózaibb, a cárnő agyvérzés miatt halt meg 1796-ban.

Kurucz Adrienn

Források: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT