Hugh Grant: Öreg, csúnya és kövér vagyok. Így már kevésbé utálom magam

–

Hugh Grant Londonban született, és bár kisgyerekkorában focista karrierről álmodott, 1979-ben ösztöndíjjal nyert felvételt a nagy múltú Oxfordi Egyetemre, ahol angol irodalmat tanult. Miután csatlakozott az egyetem drámaköréhez, az Oxford Egyetem Filmalap által támogatott 1982-es Privileged című filmben megkapta első filmes szerepét is. Később ajánlatot kapott a Londoni Egyetemhez tartozó Courtauld Művészeti Intézettől, ahol művészettörténeti PhD-diplomát szerezhetett volna, ezt azonban végül visszautasította, mert nem kapott volna ösztöndíjat.

Hősszerelmesként indult, és az is maradt jó sokáig

Grant karrierje nem kezdődött fényesen. Egészen 1994-ig csak mellékszerepekben vergődött, míg végül több mint hetven színész meghallgatása után Richard Curtis forgatókönyvíró meglátott benne valamit, és szerepet kapott a Négy esküvő és egy temetésben, Andie MacDowell partnereként. Nagy szüksége is volt erre a lehetőségre, ugyanis akkoriban már olyannyira nem élt meg a színészetből, hogy azzal kereste a kenyerét, hogy Juliette Binoche francia színésznőt tanította angol akcentusra. „Készpénzben fizettek érte, mint egy vízvezeték-szerelőnek.

A Négy esküvő és egy temetés tényleg az utolsó dobásom volt”

– mondta egy interjúban a Guardiannek.

Bár a színiiskolában – ahova csak fiúkkal járt együtt – mindig női szerepeket játszott, 1994 után övé lett az ügyeletes brit szépfiú szerepe, és mindenki a filmben látott kedves, visszafogott és ártatlan angollal azonosította, noha már 34 éves volt.

1995-ben Grantet letartóztatták Los Angelesben, amikor orális szex közben rajtakapták egy szexmunkással (akkoriban komoly kapcsolatban élt Liz Hurley színésznővel),

így a rajongók kedvencéből hirtelen botrányhős lett.

Amikor a CBS Sunday Morning műsorában arról kérdezték, ez nem okozott-e törést a karrierjében, azt felelte, hogy nem különösebben, mert a hollywoodi szabályokat az határozza meg, hogy az ember mennyire jövedelmező befektetés, az ő filmjei pedig nagyot mentek.

Richard Curtis a Négy esküvő és egy temetés után a legnagyobb kultromkomokban adott szerepet Grantnek. 1999-ben Julia Roberts mellett a Sztárom a páromban, ami akkoriban a legsikeresebb brit film volt az Államokban, majd 2001-ben Renée Zellwegerrel és Colin Firthszel szerepelt a Bridget Jones naplójában, 2004-ben pedig az Igazából szerelem miniszterelnökeként láthattuk, ami nélkül ma már olyannyira elképzelhetetlenek a karácsonyi filmmaratonok, mint a Reszkessetek, betörők! nélkül. A több szálon futó történetből nem véletlenül emelkedett ki Grant karaktere, híres tánca és csípőmozgása máig kitörölhetetlen a filmes kollektív tudatból, olyannyira, hogy még Gyurcsány Ferenc is rekonstruálta néhány évvel ezelőtt. Erre, mondjuk, Grant nem biztos, hogy büszke lenne.

Ahogy egyébként romantikus vígjátékaira sem kifejezetten az. 

Richard Curtis után Mark Lawrence amerikai filmrendező is meglátta a potenciált Grant sármjában, így kapott szerepet a Sandra Bullockkal közös vígjátékban, a Két hét múlva örökkében, Drew Barrymore-ral a Zene és szövegben, Sarah Jessica Parker mellett a Hova lettek Morganék?-ben, majd Marisa Tomei mellett a Hogyan írjunk szerelmetben.

Amikor arról kérdezték, hogy vissza szokta-e nézni korábbi munkáit, elővette a már jól ismert brit szarkazmusát, és azt felelte: csak részeg pillanataiban, de mindig elborzad. Ugyanakkor az több interjújából is kiviláglik, hogy valóban

bánja, hogy beleragadt egy olyan szerepbe, ami nagyon kényelmes volt, de valódi kihívásokat egyáltalán nem tartogatott. 

„Szörnyű színész vagyok – mondta a Vanity Fairnek 2016-ban. – Még mindig tanulok. Bárcsak tudtam volna a pályám elején, hogyan bízzam jobban magamban. Akkoriban rettenetes pánikban voltam állandóan. Mindent elpróbáltam előre, majd ezt a begyakorolt előadásmódot vittem be a forgatásokra. Most tanulom, hogy hagyjam, hogy egy pillanat megszülethessen. Az amerikai színészek ebben sokkal jobbak, mint a britek. Ha tudtam volna, hogyan bízzam magamban, sokkal fesztelenebb lettem volna. Talán nem őszültem volna meg ennyire.

Mindig akartam még egy filmet csinálni, hogy bebizonyítsam, nem vagyok olyan rossz. Végül 35 évbe telt”

– nyilatkozta ugyanebben az évben a W Magazine-nak. 

A Hollywod Reporter kerekasztal-beszélgetésén 2019-ben kérdezték arról, hogy valóban állandó kisebbrendűségi komplexusa van-e, amiért ő „csak a srác a romantikus vígjátékokból”. Nevetve felelt: 

„Igen, bár most már kevésbé jellemző, hiszen öreg, csúnya és kövér vagyok. Végre csinálhatok egészen más dolgokat, így már kevésbé utálom magam.

De egyáltalán nincs okom panaszra. Egy halom pénzt kerestem, nagyon szerencsés voltam. A legtöbb munkámat fel tudom vállalni, oké, van egy-kettő igazán megdöbbentő, de összességében nincs mit szégyellnem, és az emberek szeretik a filmjeimet. És őszintén hiszem, hogy a mi munkánk a szórakoztatás. Nem az, hogy valami furcsa, kvázi vallásos élményt tapasztaljunk meg. Az kicsit inkább olyan, mintha maszturbálnánk.”

Grant azt is elmondta, hogy már fiatalabb korában is sokkal közelebb álltak hozzá a rosszfiús szerepek, mint amilyen Daniel Clever figurája is volt a Bridget Jonesban. „Minden színész inkább a sötétebb karakterekhez vonzódik. Biztos vagyok benne, hogy Shakespeare idejében is mindenki inkább Tybaltot akart játszani, nem pedig Rómeót. A Négy esküvő és egy temetés után a világ a lábaim előtt hevert, és sokkal érdekesebb, más típusú munkákat kellett volna vállalnom. Ehelyett folyamatosan önmagamat ismételtem körülbelül tizenhét alkalommal egyhuzamban.”

Megcsömörlött a romantikától, a politika felé fordult, majd főnixmadárként tért vissza az iparba

A 2010-es évek első felében Grant nagyobb szünetet tartott a színészetben, és nemcsak a politikába kóstolt bele, de ötszörös apává is vált. Érdekesség, hogy öt gyereke két anyától van, méghozzá meglepő sorrendben. Első lánya, Tinglan Hongtól született 2011 szeptemberében, második gyereke rá egy évvel jött világra Anne Eberstein televíziós producertől, harmadik gyereke rá három hónapra született ismét Tinglan Hongtól, majd Eberstein adott életet 2015 decemberében és 2018 januárjában Grant negyedik és ötödik gyerekének. Ugyanebben az évben Grant feleségül is vette Ebersteint, holott 2007-ben még azt nyilatkozta: „Láttam már életemben néhány jó házasságot. De tényleg csak néhányat. A többiek mind nagyon boldogtalannak tűntek. Nem hiszem, hogy ez lenne a recept a boldogsághoz.”

Az apaság mellett jelentős szerepet vállalt az évtized egyik legnagyobb brit sajtóetikai botrányában is,

amikor 2011-ben kipattant a hír, hogy az azóta megszűnt News of the World bulvárlap munkatársai több híresség – a színész mellett például Sienna Miller és J. K. Rowling – telefonbeszélgetéseit is lehallgatták. Emellett a The Sun lapot is bíróság előtt vádolta, amiért 2011-ben betörtek a lakásába, és személyes információkat publikáltak róla, ezt megelőzően pedig magánnyomozókkal figyeltették. Az ügyek apropóján „az etikátlan újságírói gyakorlat elleni harc egyik fontos szereplője és arca lett, elindította a Hacked Off nevű lobbiszervezetet, amely segített kidolgozni a brit média átfogó vizsgálatát és egy szigorító törvénymódosítást” – írta korábban a HVG.

Szép lassan aztán mégiscsak visszakanyarodott a színészethez, és az utóbbi években már sokkal izgalmasabb, összetettebb karaktereket formál meg,

mozikban és televíziós produkciókban egyaránt. Nagy sikert aratott 2016-os visszatérése Meryl Streep mellett a Florence – A tökéletlen hang című filmben, majd az Egy nagyon angolos botrány tévésorozatban ő keltette életre Jeremy Thorpe-ot, a brit Liberális Párt meghatározó alakját, akit bíróság elé állítottak gyilkosságra való felbujtásért, majd a Tudhattad volna sorozatban egy erőszakos haláleset első számú gyanúsítottjává vált Nicole Kidman férjeként.

Legutóbb az idei Oscar-gála apropóján került reflektorfénybe, amikor Ashely Graham kérdéseire a tőle megszokott fekete humorral reagált. Míg mondandója sokak szerint kifejezetten udvariatlan volt, mások éppen azt üdvözítették, hogy a színész végre őszinte válaszokat adott egy ilyen túlértékelt puccos eseményen, és harminc év show-bizniszben eltöltött idő után sem veszi magát komolyabban a kelleténél. 

Az kétségkívül vitathatatlan, hogy Hugh Grant igazi színfolt a sztárok között, én nagyon bírtam szépfiúként is, most pedig üdítő látni, hogy idősebb korára szakmailag is mer kockázatot vállalni. Isten éltesse még nagyon sokáig!

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Emma McIntyre / WireImage

Krajnyik Cintia