New York-i divathét: sokszínűség, fenntarthatóság és bátorság a kifutókon

–

Régóta élek New Yorkban, a világ divatfővárosában, de idén először jártam a híres Fashion Week-en. Gyerekkoromban modell voltam, majd huszonévesen többször is megfordultam a párizsi divatvilágban újságíróként, Wimmer Éva oldalán. Mindig is élveztem a nagy divatházak különleges, kifinomult világát. A divatbemutatók rendkívül exkluzív hangulatát, az extravagáns haute couture luxus ruhaköltemények csodálatos szabását a szupermodelleken.

Persze arra is emlékszem a mai napig, hogy hazamentem, és hosszasan ismételgettem a pozitív megerősítéseket a tükör előtt, hogy ne érezzem magam annyira borzalmasan a saját bőrömben. A Bodyshop telt Barbie-t ábrázoló képeslapjából merítettem erőt, ami a tükrömön lógott azzal a felirattal: „3 milliárd nő van a világon, aki nem úgy néz ki, mint egy szupermodell, és csak 8 van, aki igen.”

Mégis nehezen viselem, hogy méretes melleim és egyre szélesedő csípőm miatt már évek óta nem hívnak a kifutóra, de már bókokat sem nagyon kapok. Rendszeresen elmondom magamnak, hogy szép vagyok akkor is, ha nem felelek meg a szépségideáloknak. Amikor ezt nem hiszem el saját magamnak, akkor azzal bíztatom magam, hogy legalább egészséges vagyok, és ez a fontos.

Irigylem a lányom korosztályát, mert ők már megszokták a „no body talk”-ot, tehát se jót se rosszat nem mondanak egymás kinézetéről, a belső értékekre próbálnak fókuszálni. Ennél felszabadítóbb megközelítést elképzelni sem tudok. Új szelek járnak Amerikában, és kíváncsian vártam, hogy a divatvilág hogyan reagál a társadalmi változásokra.

A Kate Moss-féle modellek ideje leáldozóban? 

Arról hallottam, hogy várandós modellek már a kilencvenes évek óta megjelentek a kifutókon, és a divathéten is büszkén mutogatták domborodó pocakjukat. Még nagyobb örömmel és meglepetéssel láttam, hogy sok modell ma a New York-i kifutókon már nem Kate Mossra, hanem inkább egy átlagamerikaira hasonlít: plus size méretű, rezgő combú, és dús keblű hölgy.

„Egyáltalán nem látni gyakran ilyen kinézetű modelleket” – mondta az egyik fotós kolléga a bemutatón. A közönség óriási tapssal és éljenzéssel fogadta a hagyományostól eltérő külsejű modelleket, az effajta kifakadás pedig teljesen szokatlan a divatbemutatók világában.

Éljen a sokféleség!

Transz férfiak csakúgy megfordultak a kifutón, mint fiús lányok, lányos fiúk – gyakran meg sem tudtam állapítani a modellek nemét, de ez egyre kevésbé volt fontos amúgy is.

Ahogy egyre több cégnél már nincs férfi és női kollekció, hanem uniszex ruhákat gyártanak, úgy a divathéten is új idők járnak, a közönség pedig rendívül pozitívan fogadta a sokféle testet, mely végre megjelenhetett a kifutókon.

Az egyedi cipőket tervező Sapphire Kulture különböző idézeteket karcolt a lábbelikbe, hogy emlékeztesse az ezeket viselő nőket, mennyi erő lakik bennük. A cég célja a női egyenjogúság elősegítése, valamint a nők ösztönzése az egymás közötti együttműködésre a siker érdekében. Nem meglepő tehát, hogy pont ez a cég alkalmazott egy ősz hajú, hatvanon bőven túl járó hölgyet térdig érő csizmája bemutatására. Jó volt látni, hogy a nyugdíjas modell mennyire élvezte a rivaldafényt és az őt állva tapsoló közönséget.

Fókuszban a fenntarthatóság

A Council of Fashion Designers of America szervezésében a szakma legnagyobb nevei prezentáltak kora februárban hatvan divatbemutató és showroom bemutató keretében: Brandon Maxwell, Christian Siriano, Sergio Hudson, és Thom Browne voltak az igazán nagy húzónevek, ám a divathét legérdekesebb részét számomra a kisebb divatbemutatók jelentették, ahol nemcsak a szépségideálok átformálására, hanem az iparág káros hatásainak kiegyenlítésére is hangsúlyt helyeztek.

A divathéten nagy szerepet kaptak a fenntartható és környezetbarát kreációk is, melyek etikus előállítási módszerekkel készültek. „A divat jövője a szoros együttműködésben, a tudás megosztásában, valamint az országhatárokon, kategóriákon, kultúrákon, és biológiai nemeken átívelő megközelítésben rejlik” – mondta Sofie Dolva, a koppenhágai nemzetközi divatvásár igazgatója, a fenntartható showroom főszervezője.

További újításnak számít, hogy számos tervező használt, vintage anyagokból készített, újrahasznosított ruhadarabokat. Némelyik ruhán ahány zseb, annyi toldás volt. 

Mások a kötés, horgolás technikáját vagy a textíliák előállítását helyi közösségekkel együttműködésben dolgozták ki. Míg korábban nem verték volna nagy dobra, ha nem egy csillogó szalonban készült egy-egy ruhaköltemény, mára eljutott oda a divatszakma is, hogy kimondottan büszke a perui, mexikói, indiai dolgozókra, akik helyi műhelyükben hozzájárultak a kreációk készítéséhez.

Népi motívumok és utcai viselet a kifutókon

Közép- és Latin-Amerika számít divat szempontjából a legalulreprezentáltabb térségnek, ezért az sem véletlen, hogy idén Mexikó volt a divathét díszvendége.

Maga María Fernanda Beltrán, aki a Miss Universe-en Mexikót képviselte, is különleges meghívottként népszerűsítette országának tervezőit a kifutón. A népi motívumok domináltak a divattervezők alkotásain: a cowboyok viselete csakúgy megjelent, mint többek közt a Día de los Muertos, azaz a halottak napja motívumai.

A tavaszi divathét a korzettekről szólt: fűzött tréningfelsőtől kezdve az esküvői ruhán át a bőr bomberdzsekiig, minden hátul vagy elől fonott volt.

Az haute couture – egyedi, luxuskategóriás, különleges alkalmakra, általában megrendelésre megalkotott, művészeti alkotásnak is beillő – darabok helyett a New York-i divathéten a prêt-à-porter, azaz hétköznapi utcai viseletek domináltak.

A tervezők sok motívumot átvettek a nagy divatcégektől: például a nagyon széles csípővonalat, az irtó rövid miniszoknyákat és shortokat, a csúcsos válltöméseket, emellett pedig a sárga színt minden mennyiségben. Ám nemcsak egyszerűsítették és kényelmesebbé tették a fentről jövő trendeket – az utcai viseletet beemelték a divatvilágba.

A szegénynegyed divatja

A Noerand Claire divatcég tervezőjének luxus utcai viseletkollekciója New York egyik legszegényebb környéke, a Manhattanville projekt előtt tisztelgett, ahonnan a tervező származik. Arról írt honlapján, hogy bár a legtöbben észre sem veszik ezt a lepukkant, szociális bérlakásokból álló lakótelepet, számára Manhattanville az ellenállóképesség, a kreativitás és a szeretet jelképe. „Ez a kollekció nem csupán ruházat – ez egy történet. Az én történetem kezdete.” A tetovált modellek lyukas harisnyában, baseball sapkával a fejükön, rakott bőrszoknyákban, fűzős tréningfelsőkben vonultak óriási sikerrel a kifutón.

Ez a bemutató az „Impact” részeként jöhetett létre: a divathéten 2021 óta a Black Lives Matter-mozgalom jegyében egy altagozat nyújt lehetőséget a különböző kisebbségekbe tartozó kreatívok bemutatkozására, kapcsolatépítésére és támogatására. A kezdeményezés azzal a céllal jött létre, hogy segítsen felszámolni az évtizedek óta tartó diszkriminációt az iparágban, remélve, hogy ezzel példát is nyújt más iparágaknak.

Végül arról se feledkezzünk meg, hogy a divathetet az aktivisták és influenszerek a társadalmi igazságosság és felelősségvállalás eszméinek platformjaként használják. Számos izgalmas és fontos témát népszerűsítettek ezúttal is: a szklerózis multiplex áldozatainak több mint 150,000 dollárt gyűjtöttek, míg a mentális egészség és a függőségek kapcsolatáról beszélgetéseket tartottak. A divatvilág nagyot fordult az elmúlt pár évben, a bemutatók nem csak szórakoztatóak voltak, hanem még a látókörünket is tágították.

 Margit Patrícia Eszter,
New York

WMN szerkesztőség