A hazai divatiparból Hollywoodig, a USE unusedtól a szuperprodukciókig

–

Ellenszenvből életre szóló munkakapcsolat

„A MOME textiltervező szakára akkoriban nagyon kevés fiú jelentkezett, a társadalmi megítélés miatt itthon bátorság kellett hozzá, ha valaki férfi létére ezt a pályát szerette volna választani. És bár kevesen voltunk, Attilával eleinte nem kedveltük egymást” – kezdi Tóth András Dániel.

Aztán mégis összeterelte őket az élet: az egyetem második évében meghirdettek egy csoportos pályázatot, amin ők ketten egy másik tervezőtársukkal, Füzes Eszterrel indultak (a vele készült korábbi interjúnkat itt találod). A közös munka eredményeként különdíjat nyertek.

„A kreatív munka közben jöttünk rá, hogy sok közös van bennünk: nemcsak szakmaiságban egyezünk, de a jövőről való elképzelésünk is hasonló, maximalisták vagyunk és nem szeretünk megalkudni. Ízlésvilágban különböztünk ugyan, de a példaképeink és a szakmai gondolkodásunk megegyezett, ezért döntöttünk úgy, hogy együtt folytatjuk az alkotói munkát. Az egyetemen végig hárman dolgoztunk. A diplomamunkánk egy nagy kollekció volt, ami átütő médiavisszhang kíséretében debütált. Ez vezetett el a közös márkánk, a USE unused megszületéséhez” – idézi fel Tóth András Dániel. Szerencsés pillanatban törtek be a divatvilágba, és hamar felfigyelt rájuk a hazai és a nemzetközi szakma is.

Jókor jó helyen

„Az egész történetünkre igaz, hogy jókor voltunk jó helyen. A világválságot megelőző időszak, a kétezres évek eleje remek időszak volt a divatban. Addig a divat valamiféle elérhetetlen, megfizethetetlen, a hétköznapokban hordhatatlan dolognak tűnt, a Dior és a fast fashion közt nem volt semmilyen átmenet. Ekkor azonban jött egy új generáció, amely újrastrukturálta az egészet – idetartoztunk mi is.”

„Elérhető, de tartós darabokat szerettünk volna tervezni, városi kozmopolita, nyüzsgő, de divatérzékeny nőknek. Előtte erre nem volt példa” – veszi át a szót Godena-Juhász Attila.

A USE unused első hordható kollekciójára felfigyelt egy New York-i ügynökség is, így nemcsak itthon, de nemzetközi viszonylatban is lendületet kapott a márka. A látványos indulás után pedig a brand bő egy évtizeden át sikert sikerre halmozott.

„A legnagyobb eredményünk kétségkívül az volt, hogy mi tervezhettük a magyar sportolók formaruháját a riói olimpiára. Ezzel régi nagy vágyunk valósult meg, hőn áhított kihívás volt számunkra emlékezetes, maradandó, hordható, különleges ruhákat tervezni. Boldogok voltunk, amikor ezt a pályázatot megnyertük. Emellett még óriási mérföldkő volt az is, amikor – magyarokként elsőként – 2014-ben a berlini fashion weeken felkerült egy kollekciónk a Vogue magazin online kiadására” – idézi fel Tóth András Dániel.

De a siker nem tartott örökké

A USE unused végéhez részben épp a hatalmas lendülete vezetett: annak érdekében, hogy tartani tudják a lépést a brand fejlődésével, a manufakturális termelésről – nagybefektetői tőkével megtámogatva – tömeggyártásra kellett volna átállniuk, és ezt a kompromisszumot az alkotók már nem akarták meghozni.

„A USE az utolsó pillanatig szerelem volt. Nagyon nehéz volt meghozni a döntést, hogy abbahagyjuk, hiszen a nemzetközi divatélet részévé váltunk. A végén már közel 30 fős céget irányítottunk napi szinten, mélyen belefonódva a mikromenedzsmentbe. Ekkorra Eszter már kiszállt a cégből, én CEO voltam, Attila pedig egyedül maradt a kivitelezéssel. Az egész nem volt már fenntartható. Tudtuk, hogy eljött a változás ideje, érzelmileg mégis nehezen feldolgozható döntés eltűnni erről a porondról” – meséli Tóth András Dániel.

Godena-Juhász Attila azt mondja, örül, hogy a csúcson tudták befejezni a brandet, az utolsó három kollekciójuk volt a legerősebb értékesítésben is.

„Nem azért zártuk be, mert ne fejlődtünk volna gazdaságilag. Amikor már nagybefektető állt mögöttünk, akkor realizáltuk, hogy sokkal több megalkuvás kellene a növekedéshez, mint amire mi készen álltunk. A törzsvásárlóink azonban a mai napig kötődnek az általunk tervezett ruhákhoz, kiegészítőkhöz. Sikerült örök darabokat létrehoznunk, és ez is volt a cél” – teszi hozzá.

Filmes tapasztalat nélkül váltak A listás filmek tervezőivé

A USE bezárásának a sajtóban is nagy visszhangja volt, Godena-Juhász Attilának és Tóth András Dánielnek hirtelen számtalan új lehetősége adódott. Létrehoztak egy brandet Kínában, dolgoztak együtt egy tetoválóművésszel, de vendégtervezőként az Aeron márkával is együttműködtek.

„Amikor a USE-t felszámoltuk, olyan tőkével szálltunk ki, ami biztosította, hogy ne legyenek anyagi problémáink a hétköznapokban. Ez adott egy olyan szabadságot és mozgásteret, amelynek köszönhetően volt lehetőségünk kipróbálni bármit, amihez kedvet éreztünk. Ami nem tetszett, vagy nem éreztük magunkat otthon benne, azt nem erőltettük. Ez egy experimentálisabb időszak volt, amiben volt időnk önmagunkkal foglalkozni fizikailag és mentálisan is” – mesélik.

Végül váratlan helyről érkezett meg a következő fontos szakmai hívás: András Londonban élő stylist testvérén, Tóth Alin keresztül találta meg őket egy készülő sci-fi producere, 2018-ban. Ez a felkérés pedig teljesen új irányba terelte a tervezőpáros karrierjét.

„Az Archívum című, Theo James főszereplésével Budapesten forgatott sci-fihez kerestek jelmeztervezőket. Mi semmiféle filmes portfóliót nem tudtuk ehhez a filmhez vinni, épp ellenkezőleg: a portfóliónk olyan volt, ami a filmes világban jellemzően nem előny, mert a divatot sok rendező élből elutasítja. Itt azonban más volt a helyzet. Öt perccel azután, hogy a rendezővel, Gavin Rotheryvel folytatott megbeszélésünkkel végeztünk, már csörgött is a telefon, hogy a miénk a munka. Egész egyszerűen az ízlésvilágunk miatt, mert olyan vizuális háttérrel rendelkezünk, ami megkülönböztet minket a többi pályázótól, és ami teljes mértékben egyezett Gavin elképzelésével.”

Megkapni a munkát egyfajta erőpróba volt, az igazán nagy feladat azonban ezután következett: két hét állt a rendelkezésükre, hogy előkészítsék a kosztümöket.

„Erre a feladatra jellemzően több hónapjuk van a tervezőknek, itt viszont jelentősen rövidebb időt szabtak. Ráadásul szűk büdzséből kellett megoldanunk olyan ruhadarabokat, amik nagy szakmai felkészültséget feltételeztek.”

Ám őket sem a feladat, sem a rövid határidő nem ijesztette el, hatalmas lendülettel vetették bele magukat a tervezésbe. Tüzelte őket, hogy mindketten rajonganak a filmes tervezői munkáért. „Igazi eufóriában úsztunk, hiszen ez fantasztikus szakmai kihívás volt. Meg is ijedtünk tőle, de akkora volt bennünk a lendület, hogy ez átsegített minden nehézségen. És a forgatás ideje alatt is folyamatosan tervezhettünk, ezzel nyertünk egy kis időt” – mondja Godena-Juhász Attila.

Kézről kézre adták őket a producerek

Mint kiderült, a tervezőpáros – ahogy anno divatmárkájuk indulásakor is – jókor volt jó helyen. Az Archívumot gyártó, akkor induló magyar–amerikai produkciós cég látta, hogy rengeteg filmes produkció érkezik majd Budapestre, a 2020-as évekre érezhető volt, hogy a filmszakma vezető iparággá alakulhat itthon. Attila és András pedig együtt léptek porondra ezekkel a producerekkel, akik minden produkcióba vitték őket, sőt sokszor tudatosan olyan produkciókat kerestek, amik szakmailag próbatétel volt a tervezőpárosnak.

A filmes jelmeztervező karrierjük hasonló lendületet kapott, mint az indulásakor a USE unused.

Az Archívum után a következő nagy horderejű munkájuk a The Munsters című horrorvígjáték volt, amelyet a Universal Studio gyártott. A filmet rendező Rob Zombie annyira elégedett volt a munkájukkal, hogy közölte: ha nem az ő trash horrorfilmjében jelennének meg az alkotásaik, valószínűleg Oscar-díjra jelölnék őket.

A tervezőpáros – a filmes szakma nagy részével ellentétben – a Covid időszakát is végigdolgozta, ekkor készítették elő A zodiákus lovagjai (Knights of the Zodiac) című animesorozatból adaptált nagyjátékfilmet.

Ennek a mozinak a producere, Tim Kwok, annyira megszerette az alkotópáros munkáját, hogy beajánlotta őket egy Los Angeles-i ügynöknek. Így – négy évvel azután, hogy a filmszakmába kerültek – lett képviseletük Hollywoodban is, ami azelőtt csak az Oscar- és BAFTA-díjra jelölt Pásztor Aruna Beatrixnek sikerült (aki többek közt a Good Will Hunting és az Alfie kosztümtervezője is).

„Ezt a lehetőséget mi ugródeszkának használjuk, hogy ne a Magyarországon forgó produkciótól függjünk” – teszi hozzá Attila.

És egyre nagyobbat ugrottak 

Csakhamar érezték, hogy szintet lépett a karrierjük.

A következő felkérésük már egy újabb produceren keresztül érkezett, aki a Martin Scorsese által fémjelzett The Saints című nyolcrészes dokumentum-dráma sorozatra kérte őket fel – ebben a sorozatban Scorsese narrátorként ül a nappalijában és 8 szent életéről mesél, miközben a történések megelevenednek.

A tervezők hirtelen igazi nagypályások közt találták magukat. Talán nem meglepő, hogy a Scorsesevel való közös munka után azonnal befutott egy újabb A listás megbízás is, de erről egyelőre még nem beszélhetnek. Annyit árulnak csak el, hogy olyan alkotásról van szó, ami megnyithatja hollywoodi szuperprodukciók felé is a kapukat. 

Közelebb kerülni a tűzhöz

A tervezőpáros nem titkolt célja, hogy idővel kétlaki életet éljenek, talán épp részben Los Angeles és Budapest közt ingázva.

„Ha ugyanezzel a portfólióval Los Angelesben élnénk, közelebb lennénk a tűzhöz, közelebb azokhoz, akik ezeket a döntéseket hozzák, és sokkal láthatóbbak lennénk. Tény, hogy senki nem képvisel téged úgy, mint ahogyan te önmagad” – mondja András.

Tele vannak tervekkel és intenzíven dolgoznak is ezek megvalósításáért. Nem titkolt céljuk idővel hazahozni az Oscar-díjat, ám a legnagyobb vágyuk az, hogy alkotásaikkal hosszú távon hassanak. 

„Nem kizárt, hogy visszatérünk még a divat világába is, de menet közben rájöttünk, hogy a filmeken keresztül talán még nagyobb kulturális hatást tudunk gyakorolni, mint a klasszikus divaton keresztül. Szeretnénk úgy zárni majd egyszer az életet, hogy sikerült egy olyan produktumot létrehozni, amely hosszú időre, nemzedékekre menően tesz le egy alapkövet, amely inspirációként szolgál a következő generációknak” – összegzi ars poeticájukat Attila.

Kiemelt kép és belső fotók: Tóth András Dániel és Godena-Juhász Attila

Kégl Ágnes