Egy aprócska tárgy, mégis benne van a fél világ – te milyen gomb lennél?

–

Hadd kezdjem egy személyes történettel: mivel anyukám régebben nagyon szeretett varrni, rengeteg különböző fajta gombja volt, amelyeket egy régi, műanyag kakaós dobozban tárolt. Amikor kicsi koromban otthon betegen az ágyat nyomtam, hogy ne unjam el magam nagyon, gyakran odaadta egy tálcával együtt ezt a gombos kincsesládikóját (az én négyéves szememben legalábbis mindenképpen az volt!), én meg hosszú időre elmerültem a kicsi és nagy, színes, vagy épp visszafogott, fából, bőrből, szaruból, vagy cérnából készült gombok vizsgálatában. 

Évtizedekkel később egy édesanyáméhoz hasonlatos gombkészlettel aztán ott találkoztam, ahol a legkevésbé számítottam volna rá: a coachképzésem során kellett két, az életemben nagy elakadást okozó embert, illetve magamat egy-egy gombbal szimbolizálni, majd az ujjbegyemet ráhelyezve az adott gombra, elmondani mindenki álláspontját, egyes szám első személyben. Nagyon izgalmas élmény volt több okból kifolyólag, ám most a szempontokból csak egyet vennék ki, és egy játékra invitálnálak. 

Mondd csak, elgondolkodtál már rajta valaha, hogy te milyen gomb lennél? Látványos, harsány, a ruha dísze? Vagy mosógomb, amit azért tettek a díszes gombok helyett a ruhára, mert az bírta a strapát a tisztítás során? Netán egy szerény, de a lényeget összetartó sliccgomb, aki amilyen láthatatlan, olyan nélkülözhetetlen is? Esetleg egy masni alakú gyerekruhagomb? Én annak idején nagyon hasznosnak találtam ezt a „kigombolkozós” önismereti munkát. Ám ha te még nem tudtad eldönteni, melyik is lennél, semmi baj! Mesélek pár érdekességet gondolatébresztőnek a gombokról, hátha megihletnek annyira, hogy meglásd magadban a gombot!

Az Óbudai Múzeum Ki gombolta volna? című tárlata 2023-ban elnyerte az Év kiállítása címet.

Ez sajnos már nem látható (október 1-jén zárták be), ám az időszaki kiállításból egy igen szép katalógus is született, amely gyönyörű képeken és temérdek izgalmas információn keresztül kalauzol el a gombok valóban lenyűgöző világába.

Nem is hinnéd például, hogy ha egy szakértő elé kerül egy-egy különlegesebb gomb, abból milyen töméntelen mennyiségű információt tud kiolvasni. Már az anyagából azonnal látja például, a gazdaság mely területét érinti az elkészítése – például halászatot, a gyöngyházgombok esetében (ahol egyetlen kagylóból 8-12 darab gomb is kijön), vagy az állattenyésztést a csont- vagy szarugomboknál, de érdemes megemlíteni a megújuló, környezetbarát gombokat is.

Talán bele sem gondoltál, de harminc különféle alapanyagból készülnek gombok az elefántcsonttól kezdve a bőrön, vagy a taguán át (ez egy pálmafajta termésének csontkeménységű magja, amelyet növényi elefántcsontnak is neveznek) egészen a viaszig (a viaszgombokat rendszerint nagyon vékony üveglap védi, és általában zsánerjeleneteket ábrázolnak)! Nem is elérhető a nagyközönség számára bármilyen anyagból készült gomb: rubin- vagy gyémántgombja például biztosan nincs egy átlagembernek, de olyan alapanyag is akad (például a teknőspáncélból készült), amelynek gyártását ma már nemzetközi egyezmény tiltja. Kereskedelmi kapcsolatokra is lehet következtetni egy-egy gombból, a régi türkiz darabok például közel-keleti bányákból kerültek Magyarországra.

Aztán azt is érdemes megvizsgálni, hogyan készült az adott gomb, házilag, kisipari vagy nagyüzemi gyártásban, mesteremberek vagy iparművészek tervezték-e. A gomb ezen kívül jó pár szimbolikus jelentéssel is bír, ábrázolhat gyászt, összetartozást, társadalomban betöltött szerepet, főnemesi díszgombok esetében státuszt szimbolizál, de akár egy vállalatot is hirdethet a márkázott gomb. Az 1848-as szabadságharc leverése után a nemzet férfijai feketeszín gombot viseltek a nemzeti gyász kifejezésére, majd a kiegyezés után ezeket díszgombokra cserélték, így a gyászruhát tulajdonképpen egy mozdulattal ünnepi öltözetté lehetett alakítani. Egy gombszakértő a tájegységre is tud következtetni egy-egy tárgyból, azt is lehet ugyanis tudni, hogy melyik környéken milyen gombtípusokat kedveltek az emberek.

Szolgálhat praktikus vagy dekoratív célt, de a gombokhoz babonák is kapcsolódnak: ha valaha találkoztál kéményseprővel az utcán, nagyon valószínű, hogy egyből elkezdtél egy gombot keresni a ruhádon, hogy általa megfogd a szerencsédet is.

A seregben szolgált férfiak felidézhetik, akár a vágyott eltáv is múlhatott azon, ha kiderült: a katonai egyenruháról hiányzik pár gomb. A tapasztalat pedig azt mutatja, a ruhákat is jobban el lehet adni, ha szép, különlegesebb gombok vannak rajtuk.

Gombszerű tárgyakat egyébként a paleolitikum óta használnak az emberek, a kilencedik–tizenegyedik században már Európa-szerte elterjedtek voltak, a tizenharmadik századtól kezdve a testalkatot követő ruhák megjelenésével pedig végleg elfoglalták biztos helyüket a ruházatunkon, ahonnan semmi technikai vívmány nem tudta őket eltávolítani, bár a cipzár, a patent, a tépőzár megjelenésével a gombok egyeduralma többé nem tekinthető töretlennek.  

Egyes gombok megjelenését vagy eltűnését számos dolog befolyásolhatja. A fekete színű gombok például Viktória királynő férje, Albert herceg halála után lettek felkapottak Európa-szerte, a pitykegombok pedig (e nagy múltú, füles, üreges fémgombok) a hagyományőrző ruházatoknak köszönhetően élik reneszánszukat.

Ha gyerekként örömmel rendezgetted anyukád vagy nagymamád gombos fiókját, dobozát, biztosan szívesen merülsz el újra a gombok történelmi és kulturális mélységeit is kutatva. Ha másért nem, legalább azért, hogy tudd: te vajon milyen gomb lennél?

A képek a szerző tulajdonában vannak

Fiala Borcsa