Egy 27 évig tartó házassági kísérlet – a valóság a Maestro című film mögött, avagy Bernstein bonyolult szerelmi élete
Zseniális művészekkel együtt élni sokszor nem egyszerű. Leonard Bernstein szerelme és házassága Felicia Montealegrével is elég komplikált volt. Erről szól a Netflixen múlt héten bemutatott Maestro című film, ami Bradley Cooper szívügye: ő rendezte, részben ő is írta a filmet, és ő játssza Bernsteint is. Miklya Luzsányi Mónika írása.
–
Leonard Bernstein nevét szerte a világon mindenki ismeri, hiszen a West Side Story megalkotásával beleírta a nevét a zenetörténet halhatatlanainak sorába. Az is köztudott róla, hogy világklasszis karmester volt, és ahhoz is nagyon értett, hogy rajongói tábort alakítson ki maga körül. Bernstein ugyanis nemcsak a koncerttermekben vezényelt, hanem a televízióban is voltak a klasszikus zenét népszerűsítő műsorai, és ezek még a vasfüggöny mögé, Magyarországra is eljutottak. Aki a hatvanas–hetvenes években született, valószínűleg ott kuporgott minden vasárnap délelőtt a televízió előtt, és Bernstein műsorát nézte, amelyben gyerekeknek mutatta be a klasszikus zeneművek legszebb darabjait.
Szuggesztív előadásmódja, elképesztő energiája, az érzelmek intenzív kifejezése magával ragadta a nézőket, és bennünk, gyerekekben is egy egészen más képet alakított ki a komolyzenéről, mint amit az iskolában mutattak nekünk, vagy (esetleg) a koncertteremben tapasztaltunk. A szimfonikus zene elevenné, átélhetővé és megszerethetővé vált Bernstein vezénylésével és magyarázataival még olyan gyerekek számra is, akiktől mindez távol állt, egyszerűen csak azért, mert a családjukban senki sem játszott hangszeren, és nem volt szokás klasszikus zenei műveket hallgatni.
A karmester, akiért odavoltak a nők és a férfiak is
Emberek milliói rajongtak érte, amit a huszadik században kevés karmester és zeneszerző mondhatott el magáról. Ehhez a rajongáshoz Bernstein elképesztő tehetségén, előadó- és kommunikációs képességén túl hozzátett azért lehengerlő stílusa, és sármja is, amivel meghódított minden férfit és nőt. És ezt szó szerint kell érteni, mert Bernstein mindkét nemet szerette. A férfiakat talán egy kicsit jobban, legalábbis a film csak azokra a liezonokra villant rá, amikor a Maestro (leginkább nála fiatalabb) srácokkal kezd ki.
Felicia Montealegre, a feleség (Carey Mulligan játssza a filmben) a kapcsolatuk elején elképesztő rugalmassággal viszonyult ehhez a kérdéshez.
Pedig 1946-ban ismerkedtek meg, alig néhány évvel azután, hogy Hitler és bandája Európában a zsidók és a cigányok mellett gázkamrába küldte az LMBTQ-embereket is. A meleg és leszbikus kapcsolatokat más európai országban és az Egyesült Államokban is kriminalizálták.
A büntetés is változatos lehetett: kasztrálás, kémiai nemzőképtelenné tétel, pszichiátriai kezelés, amelynek során a sokkterápiával és a lobotómiával élőhalottakká tették a pácienseket. Az azonos neműek szexuális kapcsolatáért öt, tíz, tizenöt év vagy akár életfogytig tartó büntetés is járhatott. New York államban csak 1979-ben törölték el a melegekre kiszabható börtönbüntetést, az 1969-es Stonewall-lázadás (erről többek között ITT írtunk) hatására, amelyet egy rendőri túlkapás indított el.
„Lenny” és Felicia megismerkedése és házassága idején a közgondolkodás elítélte a melegeket, és potenciális bűnözőként néztek rájuk. Jobb esetben is alsóbbrendűnek, betegnek vagy „ferdehajlamúnak” titulálták őket. Mindezeket látva tudjuk csak igazán értékelni Felicia döntését, hogy képes volt a férjét elfogadni olyannak, amilyen. Mindez persze egy csöppet sem volt egyszerű, még a filmben sem. A valóságban pedig talán sokkal nehezebb és bonyolultabb lehetett ez a párkapcsolat, mint azt ma egyáltalán el tudjuk képzelni.
Szerelmes levelek a családi hagyatékból
Bradley Cooper filmje valójában kapcsolati dráma, mégpedig inkább Felicia szemszögéből elmesélve az eseményeket. Cooper és Josh Singer, a forgatókönyvírók a Bernstein család által a Kongresszusi Központnak adományozott, mintegy 1800 magánlevél alapján állították össze a filmet. Ám a hangsúlyok – talán dramaturgiai megfontolásból – időnként eltávolodnak a valós eseményektől.
Például nem részletezik, hogy mielőtt összeházasodtak, évekre szakítottak. Bernstein ugyanis 1947-ben eljegyezte a lányt, aki akkor már tudta, vagy sejthette a férfi vonzalmainak irányultságát, bár erről nyíltan valószínűleg nem beszélt:
„Mi van veled? Soha nem mondod el igazán, mit érzel. Olyan nehéz erről beszélni?” – kérdezi egy levélben Felicia. Ám kielégítő válasz nemigen érkezhetett ezekre a kérdésekre, ezért a lány 1947 őszén felbontotta az eljegyzésüket. Ám Leonard még mindig szerelmes volt belé. Ezt írta a lánytestvérének, amikor Izraelben turnézott:
„Szerettem őt, minden gát ellenére, amely következetesen akadályozta a szeretetmechanizmusomat, igazán és mélyen, az első pillanattól kezdve. Magányosan a tengeren, csak rá tudok gondolni. Más lányok (és/vagy fiúk) semmit sem jelentettek.”
A szakításuk után Montealegre négy évig egy Richard Hart nevű színésszel járt, és csak a férfi halála után döntött Bernstein mellett. Ám, hogy ez nem volt könnyű, mutatja az a levél is, amit nem sokkal a házasságkötésük után írt Leonardnak, és amelyben pontokba szedi partnerkapcsolatuk alapszabályait.
„Először is: nem vagyunk elkötelezve az életfogytiglanra – semmi sem visszavonhatatlan, még a házasság sem (bár korábban azt hittem).
Másodszor: homoszexuális vagy, és talán soha nem fogsz megváltozni. Ugyan nem ismered el a kettős élet lehetőségét, de ha lelki békéd, egészséged, egész idegrendszered egy bizonyos szexuális mintától függ, mit tehetsz?
Harmadszor: elfogadlak olyannak, amilyen vagy anélkül, hogy mártír lennék, vagy feláldoznám magam az L.B.-n oltárán. (Véletlenül nagyon szeretlek – ha ez egy betegség, akkor mi a legjobb gyógymód?) Próbáljuk meg, mi történik, ha szabadon megteheted, amit szeretnél, de bűntudat és gyónás nélkül!”
A próba sikerülni látszott, hiszen 27 évig éltek házasságban és három közös gyermekük született.
Nyitott házasság, legalábbis félig nyitott
Felicia egyfajta nyitott házasságot ajánlott fel a férjének. Legalábbis Bernstein oldaláról nyitott volt a kapcsolat, de arról nincs adatunk, hogy Feliciának lett volna rajta kívül más partnere. Azonban ragaszkodott hozzá, hogy a világ előtt a férfi titkolja a szexuális irányultságát, mégpedig azért, mert féltette őt (és a gyerekeket) a meghurcoltatástól. Ha kiderül, hogy biszexuális, akkor a karrierjének vége, és ráadásul börtönbe is zárhatják. Leonard meg is ígérte a diszkréciót, ám betartani képtelen volt, annak ellenére, hogy rajongásig szerette a feleségét.
„Te vagy az életem értelme, drágám – írta Bernstein az egyik levelében a feleségének. – Végtelenül szerencsés vagyok miattad, és szerencsés vagyok azért is, mert elég erős voltál ahhoz, hogy kitarts a rossz időkben.”
A New York-i művészvilágban mindenki tudott Bernstein férfi szerelmeiről, és persze a pletykák terjedtek városszerte. Felicia ezt egészen addig jól tűrte, amíg a gyerekeik fel nem nőttek. Ám amikor a legidősebb lány, Jamie, kiakadt egy pletyka miatt, valami elpattanhatott Feliciában. Próbálta tartani a látszatot, de úgy érezte, hogy Leonard elárulja a megállapodásukat, és megalázza őt a világ előtt.
A szakításhoz a végső lökést Bernstein egy új szerelme adta: Tom Cothran, akit a filmben Gideon Glick alakít. Szimbolikus az a jelenet, amikor Carey Mulligan (Felicia) összepakolja „Lenny” pizsamáját, papucsát, fogkeféjét, és kirakja a szoba ajtaja elé. Ám a következő jelenetek alapján úgy tűnik, hogy ez csak egy futó haragszomrád volt.
Pedig 1976-ban Felicia ultimátumot adott a férjének: vagy őt és gyerekeket választja, vagy a férfi szerelmét. És Bernstein Tom Cothrant választotta. Közös lakásban éltek, sokat utaztak együtt, és nem titkolták a kapcsolatukat, ami nemzetközi botránynak számított az akkori művészvilágban.
Bernstein csak akkor tért vissza Feliciához, amikor az asszonynál rákot diagnosztizáltak.
A zeneszerző 12 évvel élte túl a feleségét. Végig önmagát okolta Felicia halála miatt, akivel a tüdőrák végzett – először emlőrákot diagnosztizáltak nála, ami azután átterjedt a tüdőre. Különös, hogy egész életében férfiakkal kellett megküzdenie a férje szerelméért, és a végén el kellett távolítani az egyik mellét, amit a nőiessége egyik szimbólumának tekintett.
Ám végül Leonard karjában halt meg. Szívszorítóan szép jelenet ez a filmben, és igaz is. Mint ahogyan igaz az is, hogy Bernsteinek a felesége halála után több férfival is volt kapcsolata. Ám ahogy a film keretében a beidézett interjúban is hangoztatta, egyetlen valódi szerelme Felicia volt, akit élete végéig hiányzott neki.
Kiemelt képünk forrása: Netflix
