Az életben az egyetlen kudarc, ha feladod – tizenegy éve hunyt el Zwack Péter

–

A családi örökség: nem csak büszkeség, felelősség is

Az ősei már a tizennyolcadik században is szeszfélék készítésével foglalkoztak: az Unicum receptjét 1790-ben alkották meg. Később, 1840-ben a dédapja, Zwack József megalapította Magyarország leghíresebb szeszgyárát. A történelem viharai azonban utolérték a családot is, amely 1947-ben az emigráció mellett döntött. Egy évre rá államosították a gyárat.

Zwack Péter azonban negyven külföldön eltöltött év után sem mondott le arról, hogy egyszer beteljesíti imádott édesapja, Zwack János álmát, és visszaszerzi a családi örökséget. Így hiába próbálták többen is lebeszélni róla, a rendszerváltás előtt két évvel hazatért.

„Apám azért ezt nem gondolta igazán végig, csak a Zwack gyár érdekelte, hogy talán ismét a családé lehet. Még laknunk sem volt hol, vendégségben éltünk egy ideig” – mesélte fia, Zwack Sándor a Forbesnak. Zwack Péter aztán a német Underberg család segítségével, valamint osztrák bankhitelből visszavásárolta a gyárat – hetvenéves volt, amikor a kölcsönt visszafizette.

Ami a szívén, az a száján

Eleinte eléggé nehéz volt neki visszaszoknia az itthoni életbe, nehezen látta át a társasági-társadalmi viszonyokat. „Visszajöttem egy olyan társadalomba, amit nem ismertem […] Magyarországon nincsenek társadalmi rétegek: nincsen középosztály, nincs felsőosztály, van egy csomó újgazdag és van rengeteg szegény ember. Amikor én úgy a politikából, mint az üzleti életből emberekkel találkozom, nem tudom, hogyan gondolkodnak. Nem tudom, hogy ez előttem egy gazember, aki be akar engem csapni, és azért van velem, mert ki akar használni, vagy nem. Ez Nyugaton nincs, ott kialakult egy olyan társadalmi berendezkedés, amiben tudod, ki kicsoda.

Itt meghívnak ezekbe a nagy bálokba, ahol olyan emberek vannak szmokingban, akik a börtönből jönnek sikkasztás és csalás miatt, és bemutatják őket nekem. És engem ez rettenetesen zavar (szeretem tudni, hogy kivel beszélek, és mit várhatok el tőle). Ez által az ember rettenetesen óvatossá válik. Én meg nem vagyok egy óvatos típus.”

Ami a szívén, az a száján, így nehezen viselte az üres udvariaskodást is. Többre értékelte helyette a csendes nyugalmat az otthonában. „Próbálok, amint lehet, este hazamenni és egyedül lenni.” Az esti rituáléi egyike volt két kupica Unicum elfogyasztása, amiről a HVG-nek egy 1990-es interjúban azt mondta: nem tud nélküle élni. A vezetése alatt a gyár ismét felvirágzott: a magyarok újra az eredeti recept alapján készült Unicumot ihatták, neki pedig egy idő után sikerült ismét belaknia Magyarországot.

„Én ma rettenetesen szeretem ezt az országot, ennek az országnak el vagyok kötelezve. Külföldön élni már nem tudok. Amikor kimegyek Olaszországba – ahol még egy házam van –, három nap múlva megőrülök, mert minden húz ide vissza. Az üzlet, az Unicum, a politika. Én élni már csak itt tudok.”

Zwack ambiciózus ember volt

Az ambícióját azonban igyekezett olyan területeken kamatoztatni, amelyekkel hite szerint pozitív változást érhetett el az emberek életében. Elmondása szerint ezért fordult a politika felé is. 1990-ben kinevezték hazánk washingtoni nagykövetévé, amit óriási feladatnak tekintett. A HVG említett interjújában a posztot egy nagy társaság elnöki beosztásához hasonlította, azt mondta: a tradicionális „frakkos” diplomácia kora lejárt.

Csakhogy Zwack mindig is autonóm egyéniség volt, a döntési szabadság erős vágyával, amit a magyar külügyben nem néztek jó szemmel. „A mama szerint a papa olyan volt nagykövetnek, mint az instant kávé, pillanatok alatt felfortyant” – idézte fel édesanyja szavait Zwack Izabella a Magyar Konyhának adott korábbi interjújában.

Zwack Péter egy évet töltött el a posztján, majd azonnali hatállyal visszahívták, miután erős kritikával illette és – a nemzetközi gyakorlattól eltérően – lemondásra szólította fel az akkori felettesét, Jeszenszky Géza külügyminisztert. Nagyköveti visszahívását élete egyik legnehezebb időszakaként jellemezte. Hazahívása után kilenc nappal a lakását felgyújtották, amíg bent aludt – csak a vakszerencsén múlott, hogy túlélte a tüzet. „Az, hogy megmenekültem, a Jóisten ajándéka” – mondta. A tetteseket sosem találták meg. 

A legfontosabbak: az Unicum és a család

Saját bevallása szerint nem volt mintaférj. Kétszer nősült, első feleségétől, az amerikai Iris Rogerstől öt gyereke született, második feleségétől, az angol Anne Marshalltól pedig kettő, Sándor és Izabella. Első házassága félrelépés miatt ért véget. „Az amerikaiak rettenetesen puritánok. Azt (a megcsalást – a szerk.) nem bocsájtják meg. Ez valahogyan Európában más. És amikor válnak, akkor csúnyán válnak […] Én nem akartam válni. Nekem öt gyerekem volt akkor, nagyon szeretem a gyerekeimet, de hát lebuktam” – mondta Szenes Andreának.

Második feleségével azonban házassága a haláláig kitartott, szeretetteljes kapcsolatban éltek. „Szüleim nagyon különböző emberek. A mamám igazi brit, szerény kisvárosi nő […] Firenzében találkozott a papámmal. Mindketten szabad szellemek voltak, emigránsok.

Amikor kérdezem a mamát, mi tetszett neki apámban, mindig azt feleli: »a legérdekesebb ember volt, akivel életemben találkoztam«”

– nyilatkozta a Magyar Konyha említett interjújában Zwack Izabella.

Új idők

2008-ban Sándor vette át a gyár vezetését, később pedig Izabella is csatlakozott a céghez, amelynek új, friss lendületet adtak. Sándor az említett Forbes-interjúban idézte fel a pillanatot, amikor apja bejelentette visszavonulását, és átadta neki az Unicum titkos receptjét, amelyet a család meglehetősen kalandos módon óvott meg (Péter apja egy szovjet katonai teherautóban rejtőzve, egy olajoshordó alatt utazva hagyta el annak idején Magyarországot, mellényzsebében az Unicum titkos receptjével).

„Egy borongós őszi hétfő reggelen apám behívott, hogy beszélnünk kell. »Úgy döntöttem, hogy visszalépek. Már régóta itt vagy, ideje, hogy átvedd a stafétabotot.« És akkor letette ide, erre az asztalra azt a bizonyos papírt, amelyen le volt írva az Unicum receptúrája. Semmi ceremónia, tűzijáték, harsona – apám szentimentális volt, de egyben praktikus is” – emlékezett vissza a pillanatra Sándor.

Mégsem az Unicum receptje az igazi titok a családban, 

hanem az élet szeretete. Zwack Izabella úgy fogalmazott korábban: az apjukban szinte túlcsordult az élet.

„Nem tudott soha semmire negatívan tekinteni. Mindig azt mondta: »az életben nincs kudarc, csak ha feladod«. Szokták kérdezni, mi a titkos recept, amit rám hagyott. Hát ez a gondolkodásmód.”

Zwack Péter amellett, hogy nem ismerte a kudarc fogalmát, mélyen hitt abban is, hogy az ember felelős a sorsáért. „Az ember az életét muszáj, hogy a saját kezébe vegye, és ne engedje magát sodródni” – mondta Szenes Andreának.

A kemény munka szinte életfilozófiája volt (elmondása szerint napi húsz órát dolgozott), és gyerekeit is ebben a szellemben nevelte. „Ne érezd magad kiváltságosnak, neked, magadnak kell megküzdened a dolgokért. Csak semmi flancolás, ez volt apám alaptétele. Bejártam a szamárlétrát legalulról a szakmámban is: Londonban kezdtem egy borkereskedőnél targoncásként. Ötkor keltem, hatkor már a munkahelyemen voltam. Nem kaptam az apámtól pénzt, négy olasszal éltem együtt, egy kis lakásban. Volt, amikor mérges voltam rá, hogy miért kell nekem szenvednem, de ma már értem, miért csinálta, és ugyanezt az utat fogom követni a saját gyerekeimmel is, mert úgy látom, ez a helyes” – mesélte Zwack Sándor az UNICEF Így lettem podcastjában.

Zwack Péter 2012. augusztus 5-én, 85 éves korában hunyt el. Amikor korábban az életéről kérdezték, azt mondta: „Nagyon szép életem volt. Hálás vagyok a Jóistennek, hogy ezt a lehetőséget megadta.”

Forrás: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT 

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / The Washington Post

Filákovity Radojka