Generációk ízemlékei grafikákon, amikben mindenki magára ismer

Túlzás nélkül kijelenthető, hogy a Pick szalámi kultúrtörténeti jelentőséggel bír: generációk sorának vannak meghatározó emlékei vele kapcsolatban. Kevés olyan ikonikus hazai termék létezik, amely ennyi érzést, hangulatot képes előhívni, amelynek íze mindenki számára ismerős és meghatározó. Számomra például az otthont juttatja eszembe. Édesanyám szendvicsét, ami a délutáni játéknak adott új lendületet néhány perc önfeledt és elmélyült falatozást követően.

Ez az élelmiszer a legtöbbünk életében állandó és megmásíthatatlan tényezőként van jelen – rituálé, örökség, minden életszakaszt végigkísérő egyedi ízélmény. Valami, ami különlegesebbé teszi a hétköznapokat – igaz ez a kortárs vizuális művészet különböző ágaira is, amelyek eredetiségükkel nyújtanak maradandót a művészet nyelvén keresztül.

A Pick felismerte az ebben rejlő erőt, és közös ízemlékeinket művészi szintre emelte: a MOME jelenlegi és egykori tervezőgrafikus hallgatóinak alkotásaiban – ahogy az erre kiírt pályázat is szólt –  „Generációink szalámis emlékei” elevenednek meg, mind olyan saját élményeken keresztül, amikhez más is könnyen kapcsolódhat.

Az ízemlékeket eddig vászontáskákra nyomva lehetett hazavinni, május 9-től azonban az ÍZ-EMLÉK-KÉPEK című kiállításon a pályázatra készített művek elfoglalják méltó helyüket a BBB KultPont és Közösségi Térben, ahol május 18-ig lehet majd gyönyörködni bennük.

És ha ez még nem lenne elég, a szervezők izgalmas kísérőprogramokkal is készülnek: május 13-án és 17-én Góg Angéla, a pályázat szakértője, valamint a MOME Tárgyalkotó szak MA-képzés vezetője, food-dizájner interaktív előadásán is lehet részt venni. Angélától az ízek és emlékek kapcsolatának természetéről tudhatnak meg többet az érdeklődők – kutatásai alapján elméleti megalapozóval, saját kísérleteivel és a PICK projekt példájával is megismerteti a jelenlévőket.

Góg Angéla és Herbszt László
Góg Angéla és Herbszt László

De lesznek tárlatvezetések is május 10-én,11-én,12-én és 14-én Herbszt László kurátorral, többszörös Graphic Design és Aranyrajzszög-díjas grafikussal, akinek segítségével nem csupán az alkotások és a mögöttük rejlő személyes történetek, hanem a projekt egésze megelevenedik: megtudhatod, hogyan néz ki egy ilyen alkotói folyamat, mi a különbség stílus és stílus között, és mi látszik a generációk közti különbségekből. A helyedben nem hagynám ki! 

A kiállítás ingyenesen látogatható, de a kísérőeseményekre április 28. és május 17. között lehet regisztrálni a meghirdetett Facebook-eseményeknél.

Simon Márton verses tárlatvezetése Korniss Péter lenyűgöző fotókiállításán

Régóta rajongok Korniss Péter csodálatos munkásságáért, amelynek fotótörténeti és művészi jelentőségét annak gazdagsága, egyedi látásmódja és a folytonos megújulásra való képessége teszi kiemelkedővé. A magyar fotográfia egyik meghatározó alkotójának legújabb, Várfok Galériában látható kiállítása a folyamatosan gyarapodó pálya gyújtópontjáraaz erdélyi falura, Székre fókuszál.

Korniss 1967-ben járt először Széken, itt szembesült a hagyományos falusi közösségek még élő és gazdag kultúrájával, és pályáját annak szentelte, hogy ezt a hamarosan eltűnő világot megörökítse a Kárpát-medence több területén is a következő nemzedékek számára. 

Az ötvenöt évet felölelő széki munkája a magyarországi fotótörténet leghosszabb fotóprojektjének tekinthető, és még világviszonylatban is párját ritkítja.

Ezt az anyagot – az elmúlt két évben készített friss művekkel egyetemben – lehet megtekinteni a Várfok Galériában, ahol április 28-án Simon Márton tart verses tárlatvezetést a kiállításon. A program ingyenes, de regisztrációhoz kötött, bővebb infókat ITT találsz.

„Majd lesz másik” – Megrázó erejű fotók a perinatális veszteségről

Az elmúlt hónapokban a saját bőrömön tapasztaltam meg, milyen mély tabusítás övezi a perinatális veszteséget, és azt, hogy ez mennyire megnehezíteni az érintettek számára a feldolgozást.

„Miért kell sírni? Egy veszteség nem veszteség. Még nem is volt baba. Hamar elfelejted. Majd lesz másik” – ez csak néhány a leggyakoribb mondatok közül, amelyeket a nők a környezetüktől megkapnak vetélést vagy akár magzathalált követően. Bár sokakat érint ez a fajta veszteség, de a társadalom a legtöbbször mégis bénultan, empátia nélkül reagál a történtekre.

Vasali Katalin tabudöntő, lírai fotósorozatában személyes szemszögből dolgozza fel azokat az érzéseket és jelenségeket, amelyeket a vetéléssel kapcsolatban megélt, és amikkel az azt követő időszakban találkozott. A tárlat a Budapest FotóFesztivál keretein belül május 12-ig a B32 Galériában tekinthető meg, Katalin történetéről pedig hamarosan bővebben olvashattok itt, a WMN-en. 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

katalinvasali (@katalinvasali) által megosztott bejegyzés

A rajzok, amik olyanok, akár a véget nem érő levelek

Üdítően új színfoltja a fővárosi galerista világnak a Bérczi Linda által létrehozott The Space Budapest, ahol a hazai kortárs képzőművészet legizgalmasabb alkotásai és alkotói mutatkoznak be időről időre.

Április 28-án Csorba-Simon István tárlatvezetésével zárul a „Véget nem érő levelek” című kiállítása. Az alkotó mesél majd a sűrű növényzettel átszőtt, lecsupaszított emlékdarabkákból felépülő alkotásokról, és azt is megtudhatjuk, hogyan válik a rajz olvasnivalóvá, amit – mint a véget nem érő leveleket – lassú odafigyeléssel, elmélyüléssel kell befogadni.

Ha szeretnél kicsit kiszakadni a rohanásból, és a személyes emlékekre, érzelmekre épülő alkotások által befelé figyelni, ez a program épp neked való. Bővebb információkat ITT találsz róla.

Te hiszel egy boldogabb jövőben?

Fabricius Anna a kortárs magyar fotográfia és a vizuális művészet egyik legizgalmasabb alkotója, aki legújabb művészi projektjén keresztül egy dermesztően aktuális témát boncolgat.

„12 gesztus” című kiállítása – amely május 20-ig tekinthető meg a TOBE Galériában – a jövőbe vetett hitre kérdez rá nagyméretű tájképein és portréin keresztül.

Az emberiség, a civilizáció, az emberi lét fenntarthatóságának egyik alapfeltétele szerinte a pozitív fejlődésbe vetett bizalom és hit. Utópisztikus/disztópikus tájképei pedig a múlt jövőbe szánt pozitív élettereinek romjai.

Fabricius Anna doktori fokozatát médiaművészként szerezte meg a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen. Munkái többek között a budapesti Ludwig Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria, a PhotoESPAÑA, a Paris Photo, a Łódź FOTOFESTIWAL vagy a Museum of Modern and Contemporary Art, Rijeka termeibe jutottak el. Aktuális kiállításáról bővebb információkat ITT találsz.

Filákovity Radojka