6 pótolhatatlan dolog, ami nagyon hiányzik nekem Magyarországról
Külföldön élő magyarok között végzett házi közvélemény-kutatásom alapján a Mi hiányzik otthonról? listán számos klasszikus „hiánycikk” szerepel. Ételek, alapanyagok, amelyek nem- vagy nehezen pótolhatók. Család és barátok. Ünnepek. A Duna-part. A Balaton. Van, akinek a hajnali kakaskukorékolás. Másnak a libatepertő, a déli harangszó, a friss meggy, a piac. Számomra a színház is dobogós helyért küzd. Ezek az ízek, elszakíthatatlan kapcsolatok, szívben őrzött helyszínek igencsak honvágykeltő jelleggel bírnak. És vannak olyanok is, amelyek a távolban megélt hétköznapokon eszembe sem jutnak. Csak otthon mutatkozik meg a hiányuk, abban a pillanatban, amikor átélem. Azért, mert olyan jó elmerülni bennük. Trembácz Éva Zsuzsa írása.
–
1. Könyvesboltok és társai
Több száz könyv előtt állsz, majd néhánnyal a táskádban hazaérsz, és bebújsz egy takaró alá vagy a fürdőkádba olvasni, méghozzá azzal a tudattal, hogy még jó pár vár egy karnyújtásnyira – és mind magyarul. Ha forintosítani kellene ezt az érzést, minden bizonnyal már ez önmagában visszahozná a repülőjegy árát. Bár a lakóhelyem és a legközelebbi magyar nyelvű könyvesbolt közötti távolság miatt e-könyv rajongó lettem, azért a nyomdából frissen kijött könyv illata és az érintetlen lapok mély hálát rebegtetnek velem Gutenberg felé.
A fenti élmény megduplázható a kedvenc újságjaim beszerzése után. Az csak hab a tortán, hogy a női magazint, amelyiknek én gyerekfejjel a színes címlapos, belül fekete-fehér változatát bújtam nagymamám konyhájában, most a hatéves lányom keresi bőszen a mesékért.
2. A tél
Ez az élmény nem univerzális a külföldön élő magyarok körében. Mi szubtrópusi éghajlaton élünk, ahol a plusz tíz fokot évente nagyjából háromszor közelíti meg a hőmérséklet. Megszoktam, hogy fél éven át szaunában élek, ahol mintha valaki bőszen locsolná a köveket a 89 százalékos páratartalom eléréséért, ezért a december minden egyes pillanatát élveztem: a szénszagú téli estéket, a dermesztő hideg reggeleket, azt, ahogy az erkélyre kilépve a hideg szél megcsípte az arcomat, az itt-ott nyomokban megmaradt hókupacokat, a csendbe burkolózó várost, amikor már kora este mindenki az otthon melegébe bújik, és csak néhány éber kutya csahol közeli kertes házak udvaráról.
3. Amikor az utcasarkon szembejön a múlt
Ahogy sétálok a nyíregyi és a pesti utcákon, emlékképek úsznak be váratlanul a múltból. Olyanok, amelyek már régóta nem jutottak eszembe, de a ritkán látott helyszínek egy-egy fontos pillanatra emlékeztetnek. A templommal szembeni buszmegálló, ahol három–négy évesen nagyapám kezét fogva azon gondolkodtam, hogyan teszik fel a keresztet olyan magasra. (Idő volt felfogni, hogy alulról kezdik az építkezést.) Az épület, amely előtt búcsút mondtam valakinek. A tornapálya, ahol reggeli edzésektől fáradtan indultam órákra. A kávézó, ahol az első randim zajlott. A pad az állomás mellett, ahol jót beszélgettem valakivel. Ezek fontos momentumok voltak az életemben, de a rájuk emlékeztető helyszínek nélkül ritkán jutnak eszembe. Ha hetente többször járnék el a kávézó és a templom előtt, talán nem is váltaná ki ezt az időutazást bennem, de így egy intenzív ide-oda ugrálás zajlik a pillanat és múltbeli életem között.
várjukatavaszt#mindjartittvan#titkoskert#városiséta#imaginebudapest#járjnyitottszemmel
4. És ön?
Szeretek magázódni. Egy letűnt kor kellékének tűnhet a mindent elborító tegeződés idején, de a benne rejlő méltóság, elegancia, a két fél közötti misztikum az örök you világából nézve számomra megkapó. Szeretem a kapcsolat mélységére és a két fél közötti távolságra utaló jelzést is, amelyet a tegeződés-magázás közötti különbség sejtet.
5. Rántott sajt
Elméletileg bárhol a világon reprodukálható, mégsem jutott eddig eszembe nekiállni sajtdarabokat lisztbe, tojásba és zsemlemorzsába mártogatni. Pedig a frissen sült panír és a meleg, éppen folyós sajt ízélménye a könyvesbolti tapasztalat érzelmi értékét súrolja.
6. Filléres emlékeim
Egy dallam felcsendülése évek óta mélyre rakódott emlékeket elevenít fel, és olyan pillanatokat csal elő, olyan lelki húrokat penget meg bennem egy szemvillanás alatt, amelyre más módon csak nehézkesen lenne lehetőség. Gimis szalagavatók, gólyatáborok, egyetemi évek hangulatát varázsolja a pillanatba egy-egy Iggy Pop, The Doors vagy ABBA dal és sok más kazettákról a szétszakadásig hallgatott egykori sláger.
Miközben Bródy János énekli, hogy „a sok kacat, ócskaság, mi évek óta összegyűlt, szerteszéjjel ott hevernek ők a polcokon, meg mindenütt” – az emlékek polcán rakosgatom ide-oda a templom és a pad által kiváltott érzéseket, a tél illatát, a könyv tapintását, a panírozott forró sajt ízét. Mindazt, ami a távolban olyannyira hiányzik.
Trembácz Éva Zsuzsa
Ha tetszett szerzőnk írása, és szívesen olvasgatnál még tőle, vagy utaznál el vele messzire gondolatban, akkor feltétlenül nézd meg a Facebook-oldalát is!
