Gyilokpornó vagy izgalmas krimi? – Ezért szeretjük a true crime-történeteket

–

A true crime vajon mi?

Mindenekelőtt tisztázzuk, hogy mi is az a true crime. Magyarra fordítva: valódi bűntény, amiből értelemszerűen következik, hogy olyan bűnügyi történeteket foglal magába, amik megtörténtek. Hogy hol végződik a true crime, és hol kezdődik a valós eseményeken alapuló krimi, jó kérdés, ezt valószínűleg nem lehet teljesen meghatározni. Ám a műfajnak is vannak olyan elemei, amik nélkül nem true a true crime amit fogyasztunk. Ilyen összetevő például az alaposság. A történetek sajátja, hogy minden apró részletre kitérnek és minden szempontot megvizsgálnak. Nemcsak azt tudjuk meg, hogy mi történt, de képet kapunk az elkövetőről, megismerjük a szociális hátterét, mentális állapotát és motivációit. Elmesélik az áldozatok történetét, bepillantást kapunk a nyomozás részleteibe, és az adott kort is felvázolják, hogy a lehető legtöbbet tudjunk meg az esetről.

Mindez tehát több, mint csupán egy borzalmas eset felvázolása, ezért sem lehet gyilokpornóként hivatkozni rá, ugyanis a fókusz nem a brutális cselekményen van, hanem az odáig vezető úton és a következményeken.

Így a klasszikus „hentelős” horrorfilmek sokkal közelebb állnak ehhez a megnevezéshez (gyilokpornó), mint a true crime.

Az elsők

Mióta világ a világ, azóta mesélnek hátborzongató igaz történeteket az emberek. Az azonban nem olyan régóta van, hogy ennek – jól behatárolható elemekkel – külön műfaji megnevezése lett. A műfaj egyik első nagy durranása, ami elindította a true crime-őrületet, Truman Capote 1966-os Hidegvérrel című, „nem-fikciós” regénye volt, ami a kansasi Cuttler-család négy tagjának 1959-es meggyilkolását mesélte el. Capote regénye után a másik nagy hatású könyv Charles Bugliosi Helter Skelter című írása volt, amiben a Manson-gyilkosságokat dolgozta fel addig nem látott részletességgel. A műfaj szakértői úgy tartják, ennek a két könyvnek jelentős szerepe volt az alapok lefektetésében.

Miért pont most?

Több évtizede tehát, hogy a true crime mint műfaj létezik, de miért csak az elmúlt évtizedben lett belőle ekkora őrület? Nagy szerepet játszik benne a technológia fejlődése.

Ugyanis az elmúlt évtizedben lett a mindennapjaink szerves része két olyan formátum, ami addig nem volt az: elterjedtek a streamingszolgáltatók és a podcastok.

A true crime pedig elsősorban ezen a két platformon van jelen iszonyú mennyiségben. Ezen felületek tartalmait időkorlát nélkül és gyorsabban fogyaszthatjuk. Nem kell a tévéműsorra várni, akkor és úgy nézzük-hallgatjuk ezeket, ahogy és amikor akarjuk, akár darálhatjuk egyiket a másik után. Az emberek korábban is borzongva nézték a megtörtént bűneseteket, ám most szinte korlátlanul hozzáférhetnek az ilyen tartalmakhoz. 

 

Miért szeretjük?

A műfaj akkora rajongótáborral rendelkezik, hogy még külön szó is van arra, ha valaki imádja ezeket a történeteket, ők a murderinok. A true crime-történetek borzalmas eseményeket mesélnek el, felmerül tehát a kérdés, hogy miért szereti bárki (és miért ilyen sokan), ha efféle borzalmakról hall? Ennek több oka van, vegyük őket sorra:

1. Meg akarjuk érteni

Az efféle történetek egyik fontos eleme, hogy az elkövetőről is mindent megtudunk. Nemcsak azt, hogy a társadalomban milyen szerepe volt, de a pszichéjébe is betekintést kaphatunk. Ezzel pedig magyarázatot kaphatunk az elképzelhetetlenre. Ép lelkű ember nem tenne olyat, mint az ilyen bűnök elkövetői, és elképzelni sem tudja, mi vihet ilyen borzalmak végrehajtására egy másik embert. A true crime-történetek viszont alaposan körüljárják ezt a kérdést és megkapjuk a magyarázatot.

2. Kontrollált félelem

A műfaj másik vonzó tulajdonsága: úgy borzonghatunk és félhetünk, hogy tudjuk, nem eshet bántódásunk. Lehetővé teszi, hogy bepillantást nyerhessünk egy sötétebb világba, miközben biztonságban vagyunk.

3. Adrenalin

Amikor egy bűncselekmény szemtanúi vagyunk, adrenalin termelődik a szervezetünkben. Erős érzelmi reakciókat vált ki belőlünk, hasonlóan a hullámvasúthoz.

4. A nyomozás öröme

Vannak olyan true crime-tartalmak, amik a „whodunnit”, azaz „ki tette?” vonalat követik, tehát csak a történet végén derül ki, hogy ki volt a szörnyű bűntény elkövetője. Ahogy a klasszikus krimik esetében, úgy itt is vonz minket a nyomozás lehetősége, mert az emberek az idők kezdete óta szeretnek rejtvényeket megfejteni. Az, hogy ezesetben a rejtély egy brutális gyilkosság, csak plusz borzongást ad. 

 

5. Örülünk, hogy kimaradtunk

Pszichológusok szerint az egyik fő oka annak, hogy szeretjük a true crime-sztorikat, hogy megkönnyebbülést érzünk közben, mert nem mi vagyunk az áldozatok. Empatizálunk az sértettekkel, kapcsolódni tudunk hozzájuk.

6. Tanulunk belőle

Mármint jó esetben nem a gyilkos módszereit, hanem abban segít, hogy felkészültebbnek érezzük magunkat arra az esetre, ha minket is támadás érne. Ez persze elméletben jól hangzik, ám a valóságban már korántsem biztos, hogy a trükköket a gyakorlatba is át tudnánk helyezni,

mindenesetre a filmek nézése közben úgy érezzük, felvértezzük magunkat hasonló veszélyek ellen.

A nők kedvence

A Social Psychological and Personality Science nevű tudományos folyóiratban megjelent 2010-es kutatás szerint a műfajt elsősorban nők kedvelik, a true crime-könyvek vásárlóinak 60 százaléka nő. Ezt az arányt támasztja alá a Podchaser oldal idei összesítése is, e szerint a 25 legnépszerűbb true crime-podcast hallgatóinak 61 százaléka nő. Bár elsőre furcsa lehet, hogy a nők rajonganak jobban ezért a brutális műfajért, van rá logikus magyarázat.

Az egyik az empátia: a feldolgozott történetek jelentős hányadában nők az áldozatok, emiatt könnyebben kapcsolódunk hozzájuk.

A másik pedig a már említett felkészülés: érdekel minket, hogy milyen veszélyekkel állunk szemben, és folyamatosan monitorozzuk magunkat közben, hogy mi hogyan reagálnánk.

Ha már a true crime és a nők kapcsolatáról van szó, itt kell megjegyeznem egy komoly aggályt, ami felvetődött az elmúlt években a műfajjal kapcsolatban. Az ugyanis kimutatható, hogy a legtöbb így feldolgozott történet áldozata fehér nő. Nem azért, mert őket éri a legtöbb támadás, hanem mert az ő történeteiket dolgozzák fel a legnagyobb mennyiségben, pedig a kisebbségek jellemzően gyakrabban lesznek ilyen bűncselekmények áldozati.

Nem gáz, ha szereted!

Nagyon fontos, hogy nincs semmi baj azokkal, akik falják az ilyen történeteket.

Ennek a már említett pszichológiai okai vannak, és nem gond, ha valaki szereti nézni/hallgatni/olvasni a megtörtént bűntények történeteit. A lényeg itt is a mérték: ha túl sokat fogyasztasz ilyen tartalmat, az szorongást okozhat, és az sem egészséges, ha e témák körül forognak állandóan a gondolataid. Az viszont, hogy időnként fogyasztasz ilyen tartalmakat, teljesen rendben van.

Források: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT 

Kiemelt kép: Disney+

Dián Dóri