Életemben egyszer feküdtem azért két és fél órát, hogy szálanként applikáljanak fel a szemhéjamra műpillákat, életem leghosszabb két és fél órája volt, amiben az volt a feladat, hogy csukva kell tartanom a szemem, lehetőleg remegés nélkül, de nekem ez nem igazán jött össze. Mindezt azért, hogy amikor belenézek a tükörbe, rájöjjek, mennyire testidegen tőlem a műfaj, értsd: rettenetesen állt rajtam, és két héttel később már alig maradt belőle valami, addig tépkedtem. 

Műszempilláimtól megszabadulva megfogadtam, hogy soha többé nem teszem ezt magammal. Persze, aki így jól érzi magát, megértem, de számomra nincs szebb annál, amikor egy nő az arcát úgy mutatja meg, hogy nem takarják el ezek a test számára idegen dolgok. És hogy jön ez ide? Látszólag sehogy, de csak várd ki a végét.

Szóval A Nagy Ő című realityről leporolták a vastag réteget, és valamiért úgy érezték, ez kell a közben #metoon, és különböző változási folyamatokon átesett világnak: megmutatni, hogyan kapar tizenkilenc nő egy darab férfi kegyeiért. Elképzelésem sincs, miért megy el valaki egy ilyen műsorba. De még akkor sincs elképzelésem róla, ha teszem azt, bejön neki Árpa Attila (most ő a Nagy Ő,) mert rettenetes végignézni, ahogy a béna szerkesztői utasítások szerint, droidok módjára próbálják felszedni szívük (annak hazudott) hercegét. És ez nem feltétlenül a nők hibája, hanem azoké, akik 2022-ben még mindig ebben a formátumban interpretálják a női nemet. Persze, nyilván ez egy konszenzusos megállapodás, na de akkor is.

„Rettenetesen hízelgő az, ha egy anyuka képes otthon hagyni a gyerekét miattam” – mondja Árpa az egyik kisgyerekes anyukának a bemutatkozásnál a La Dolce Vita panzió előtt, ami (mármint a lányok bemutatkozása) inkább tűnik a Gyanú árnyékában, vagy a Családi titkok castingjának, mint egy frankón, főműsoridőben leadott tévéshow-nak az egyik vezető csatornán.

Tulajdonképpen kétszer harminc percben nézhetjük azt, hogyan alázzák meg magukat a játékosok. Sokszor olyan szekunder szégyenem van, mint a páromnak akkor, ha porig alázzák a Fradit.

Kilométerekről bűzlik, hogy milyen mondatokat adtak a lányok szájába, kire milyen feladatot osztottak a szerkesztők. Sírva könyörgök, nem lehetne ezt kevesebb szerkesztéssel leforgatni, csak hagyni, hadd intézze a természet a dolgát, hadd gyepálják egymást kedvükre odabent a villában La Dolce Vita panzióban? Úgyis az lesz a show, ha ennyi nőt összeeresztenek. Végtelenül kellemetlen, ahogy előre megrendezik a furkálódásokat, mert ne legyünk álszentek, ilyenek is tudunk lenni, na de na. Nem egyből, nem feltétlenül ennyire ostobán kezdjük fúrni a másikat, ez így nem hiteles.  

Különben is, ki hiszi el, hogy mind a tizenkilenc nő egyből hótt halálosan szerelmes lesz a szóban forgó férfiba, de mind ugyanabba? Mert itt bizony mindegyik érzi, hogy azonnal megvan a kémia, mindegyik el van ájulva attól, ha a pali felvesz egy szmokingot, és pezsgőt tölt neki… komolyan, mintha életükben nem láttak volna épkézláb férfit.

Árpa egyébként kifejezetten jó Nagy Ő, sőt, legnagyobb Nagy Ő mind közül. Neki legalább van karaktere, elhiszem, hogy élvezi, ha egyszerre ennyi nő közül válogathat (valószínűleg az életében is volt már rá példa), nem egy tejbetök, mint néhány elődje, és látom a szeme sarkában, hogy néhány helyzetben még ő is elröhögné legszívesebben magát, de olyankor mindig gyorsan eszébe jut, hogy köti a szerződése.

Szóval, a kérdésem: ha már társkereső reality, miért egy ilyen avítt, borzalmasan gáz, körülményekkel és elvekkel pedálozó műsort kellett levenni a polcról? Miért nem inkább a Love is Blindnak veszik meg a licencjogait, ami sokkal eredetibb és maibb, jobban szól ennek a generációnak, ezeknek az értékeknek, miszerint a szerelemhez nem feltétlenül elég egy csinos pofi és formás külső, hanem annál jóval többről szól. (Ha már szóba került, jusson már valakinek eszébe, hogy azt megcsinálja magyar verzióban, plíz!)

Miért ennyire kegyetlenül gáz mondatok röpködnek a műsorban, hogy az igazi férfi számomra határozott, van humora, mintha más férfitulajdonság nem is lenne? És a nők miért ezen elvek alapján gondolkodnak, mintha nem lenne több sütnivalójuk ennél?

„Limitált kiadás vagyok, mindent tudok, amit egy mai nőnek tudni kell: mesterséf a konyhában, úrinő a társaságban, de az inggombokért nem vállalok felelősséget a hálószobában” – mondja ezt bikinimodell Virág, aki mimika nélkül beszél Kiszel Tünde hangján, és olyannyira tudja, milyen egy úrinő a társaságban, hogy bikiniben mutatkozik be az első jelenetében. Halálosan kellemetlen. 

Persze hogy ez is megrendezett-e, vagy annyira kétségbeesett, mint Anettka a Budapest TV-n a sok ezredik anyázásnál, műmosollyal az arcán, nem tudom. 

A Nagy Ő lényege tehát, hogy megtaláld az igaz szerelmet Árpa Attila személyében, vagy Árpa találja meg a tizenkilenc jelentkező közül álmai nőjét. De mi úgyis mind tudjuk: nem innen fogja hazavinni élete párját.

Egyrészt fura körülmények között szakított hirtelen a barátnőjével, a műsor promója előtt két nappal (feltételezem, még mindig együtt vannak, csak ennyit megér neki ez az egész, de persze az igazat csak ők tudják), másrészt az előző évadokból tudjuk, hogy senki nem maradt együtt a választottjával. Hogy is maradna együtt egy olyan emberrel valaki, akivel normál körülmények között soha nem találkozott volna? Egy esetben tudom elképzelni, hogy Attilának tényleg tetszhetett az adott nő, az pedig a Meghan Markle-hasonmás Mimi nevű játékos volt, akinél elismerősen csettintett (és azonnal mondják meg a műsorkészítők, őt direkt emiatt válogatták be a játékba!).

A Nagy Ő számomra legfontosabb kérdése mégis az – legalábbis fél műsoridőben ezen járt az eszem –, hogyan lehet rendszeresen kibírni azt az időintervallumot, amíg felapplikálják azt a temérdek műpillát?

Kiemelt kép. TV2

Szentesi Éva