Az 1930-as évek elején a német és a brit mérnökök folyamatosan figyelték egymás fejlődését, mindkét nemzet törekedett arra, hogy elsőként mutassák be a televíziót. Németországban minden korai televíziós kísérletet a náci párt égisze alatt végeztek, az elektronikus kamerákat már 1935. március 22-e, a német televíziózás hivatalos kezdete óta használták. Bár a képminőség meglehetősen gyenge volt, az első rendszeres német televíziós adások nagyrészt náci propagandaprogramokból álltak.

A berlini olimpia megnyitásának idején Németországban még mindig kevés magántulajdonban lévő televízió volt

Az angliai Epsom versenypályán 1932-ben rendezett angol derby kivételével – amit John Logie Baird, a televízió feltalálója közvetített – a berlini olimpia volt az első olyan nagyszabású sportesemény, amelyet a televízión keresztül is követhettek a nézők. Ahelyett, hogy csak a televízióval felszerelt néhány háztartásba – többnyire a náci párt magas rangú tagjaihoz – sugároztak volna, Berlin-szerte nyilvános televíziós nézőtereket állítottak fel.

Körülbelül 160 ezer néző látogatott el ezekre a helyekre, hogy megnézzék az olimpiai események bizonyos részeit.

A stadionban elektronikus és filmes kamerákat is használtak. A kamerákból a film egy közvetítőkocsiba került, ahol azonnal előhívták, majd egy perccel később továbbították a tévészalonokba. A képminőség még mindig nem volt ideális, de ez a módszer mérföldkőnek számított a televíziós műsorszórás korai történetében.

Az olimpiai stadion – Forrás: Getty Images / Bettmann

Az újítások ellenére a berlini olimpia mégis inkább a horogkereszttel díszített eseményekről maradt emlékezetes

Míg az 1936-os berlini olimpia volt az első, amit televízió közvetített – bár csak Németországban –, az 1940-es és az 1944-es játékok a második világháború miatt elmaradtak, addig a háború utáni játékok (London, Helsinki és Melbourne) az amerikai televízióban csak híradókban és a hírműsorokban voltak láthatók.

A közvetítések modern korszaka akkor kezdődött, amikor az ABC megszerezte a franciaországi Grenoble-ban rendezett 1968-as téli olimpiai játékok sugárzási jogait, valamint a nyári, mexikóvárosi játékokéit.

A grenoble-i téli olimpiáról már élőben közvetítették a megnyitóünnepséget és a női műkorcsolya döntőjét, míg a játékok többi részét műholdon keresztül küldték az ABC-nek, hogy New Yorkból sugározzák a felvételeket.

A mexikóvárosi nyári játékokat a 44 órás közvetítés során pedig már végig színesben sugározták.

Az 1972-ben, a japán Szapporóban megrendezett téli játékok közvetítését az NBC végezte, de a müncheni nyári játékokra ismét az ABC nyerte a pályázatot, ami jó alkalomnak bizonyult Nyugat-Németországnak arra, hogy világszinten felülírja a berlini olimpia horogkeresztes emlékét. A müncheni olimpia kezdetén Chris Schenkel volt a stúdió házigazdája, a helyszíni és a stúdióbeszélgetéseket pedig többek között Jim McKay és Peter Jennings készítette. Ám ez a közvetítés végül jóval túlmutatott a versenyek sugárzásán.

Szeptember 5-én, a kora reggeli órákban ugyanis terroristák törtek be az izraeli csapat szálláshelyére

Mivel az olimpia egészen addig nyitott és barátságos hangulatban folyt, a sportolók teljesen szabadon jártak ki az olimpiai faluból, és vissza. Ezért amikor szeptember 5-én, hajnali fél ötkor nyolc ember mászott át a kerítésen, az őrök azt hitték, hogy egy újabb csapat hazatérő atlétát látnak, miközben épp a Fekete Szeptember nevű palesztin terrorszervezet tagjai hatoltak be épp a faluba.

A támadók betörtek az izraeli küldöttség szállására.

A zajra felriadó Yossef Gutfreund birkózóbírónak köszönhetően többeknek sikerült elmenekülniük, a támadók azonban így is lelőttek két embert, majd az izraeli csapat kilenc tagjával elbarikádozták magukat.

A terroristák több mint kétszáz, Izraelben bebörtönzött fogoly, valamint a német Baader–Meinhof-csoport vezetőinek szabadon bocsátását követelték. Hans-Dietrich Genscher külügyminiszter és Bruno Merk bajor belügyminiszter tárgyalásba kezdett a túszejtőkkel, de mivel Izrael nem volt nyitott a cserére, csak korlátlan mennyiségű pénzt kínálhattak a Fekete Szeptember tagjainak.

A Fekete Szeptember palesztin terrorszervezet tagjai – Forrás: Getty Images / Bettmann

Az ABC sportműsorvezetőinek hirtelen kellett az eseményekre reagálniuk

Amint Roone Arledge televíziós producer megtudta, hogy a csapatot túszul ejtették, sietve intézkedett, hogy a közvetítést a történések irányába terelje. Jim McKayt választotta a stúdió műsorvezetőjének, aki a következő órákban a túszdráma legfrissebb híreinek arcává vált.

Órák óta zajlott a tárgyalás, amikor a terroristák repülőgépes szállítást követeltek Kairóba.

Helikopterek vitték őket és a túszokat egy NATO- légitámaszpontra, ahol a német hatóságok csapdával várták őket. A terroristaügyekben gyakorlatlan németek mentőakciója azonban káoszba fulladt, és a tűzharcban végül minden túsz életét vesztette.

McKay kitartó és együttérző tudósítása nyomán megkapta a házigazda szerepét az 1976-os téli játékok közvetítésén Innsbruckban, Ausztriában és a montreali nyári olimpián, aminek jogait akkoriban 25 millió dollárért vásárolták meg. Ez volt az ABC olimpiai közvetítések aranykorának újabb csúcsa. 

A nyilvánosságra került információk szerint a merénylet előkészítésében német neonácik is közreműködtek

A nyugatnémet alkotmányvédelmi hivatal tudott ugyan a támadás tervéről, de az erre vonatkozó információkat nem osztotta meg a rendőrséggel. Az első hírek még arról szóltak, hogy a túszok sértetlenek maradtak, másnapra azonban kiderült a szörnyű tragédia. Az olimpián elkövetett gyilkosságok után az izraeli kormány felbérelte a Moszad-ügynökök egy csoportját, hogy felkutassák és megöljék a Fekete Szeptember merénylőit. Ezen alapul Steven Spielberg 2005-ös, Budapesten forgatott München című filmje.

A támadás miatt az olimpiai játékokat egy napra felfüggesztették, majd szeptember 6-án a zászlók félárbócra engedésével emlékeztek meg a tragédiáról.

Mózes Zsófi

Forrás: ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt kép: Getty Images / Bettmann