A több évig tartó háború hátországában a postai kézbesítés a frontvonalakra nehéz és veszélyes feladat volt, ami korábban a feladástól számítva akár hat hónapot is igénybe vehetett. A posta viszont létfontosságú szükséglet volt a katonák számára, mivel a szeretteikkel való levelezés lehetősége, és az, hogy időnként kényelmi csomagokat kaphattak, ritka érzelmi forrást jelentett ott, ahol ebből jellemzően kevés volt.

A II. világháború során a nők szolgálatát a massachusettsi Edith Rogers kongresszusi képviselő által 1941-ben bevezetett törvény biztosította

A törvényjavaslat lehetővé tette, hogy a nők nem harci szerepkörben csatlakozhassanak a hadsereghez, de ugyanolyan rangot és státuszt kapjanak, mint férfi társaik. A rendelet végül 1942. május 15-én lépett érvénybe, amikor Franklin D. Roosevelt elnök aláírta a H.R. 6293-as törvényt, amely következtében megalakult a Női Hadkiegészítő Hadtest (Women's Auxiliary Army Corps, WAAC).

A WAAC első tisztképző osztálya elképesztő mennyiségű, harmincezer nőt vonzott, akiket végül 440 integrált jelöltből álló csoportra szűkítettek le.

Bár fekete nők is jelentkezhettek, ők csak 1944-ben kaptak engedélyt a tengerentúli szolgálatra. Ráadásul azok, akiket besoroztak, még a fronton is eltérő bánásmódban részesültek, különösen az elhelyezés tekintetében. 

A Georgia államból induló 6888. zászlóaljat alkotó rekordszámú újoncot Charity Edna Adams őrnagy vezette. A csapat az első és eddig utolsó volt az amerikai hadsereg történetében, ami kizárólag fekete nőkből állt. A II. világháborúban szolgáló mintegy 6500 fekete nő közül 855-en tartoztak a 6888. hadosztályhoz, akik Adams irányítása alatt a tengerentúlon szolgáltak.

Forrás: Wikipedia/U.S. National Archives and Records Administration

A cikk a hirdetés után folytatódik!

Mivel a háborús övezetekben a postai küldemények kézbesítése nem a tipikus postaládától postaládáig tartó sétát jelentette, a feladat megoldásához különleges kiképzésre volt szükség. Ezek a nők megtanultak menetelni, képesek voltak azonosítani az ellenséget és azok gépeit, sőt még a lövészárkokon is túl tudtak jutni ahhoz, hogy elvégezzék a küldetésüket.

A négy századból álló egység az angliai Birminghamben állomásozott, és megérkezésükkor óriási feladat előtt álltak

Azt a feladatot kapták ugyanis, hogy ürítsenek ki egy raktárat, amely tele volt elmaradt, kézbesítetlen küldeményekkel – még akár két évvel korábbról is.

A csomagok némelyike otthonról küldött élelmiszert tartalmazott, de ezeket többnyire megették a patkányok.

A zászlóalj érkezésekor a raktárba küldtek egy tisztet – aki történetesen egy fehér férfi volt –, hogy tájékoztassa az egységét, hogyan kell a dolgokat „helyesen” csinálni, mire Adams állítólag azt válaszolta a parancsnoknak: „Uram, csak a holttestemen keresztül”.

Annak ellenére, hogy milyen hatalmas feladatot kaptak, a csapat egy olyan működő rendszert alakított ki, amelynek eredményeként a korábbi évek során felhalmozódott postát mindössze néhány hónapon belül kézbesítették a több mint hétmillió címzett számára. 

 

Szolgálatuk során gyakorta megsérültek, többen meg is haltak. A munkakörülményeik is hagytak némi kívánnivalót maguk után: az egységnek három műszakja volt, napi nyolc órát dolgoztak a hét minden napján, és műszakonként jellemzően körülbelül hatvanötezer postai küldeményt kezeltek. Gyakran fűtetlen, penészes helyiségekben voltak kénytelenek dolgozni, a raktár ablakait pedig annak érdekében elsötétítették, hogy minimalizálják a lebukás esélyét.

A 6888-asok egy komplex egység voltak

Saját étkezdét üzemeltettek, volt saját rendőrségük, szerelőik, sőt hírlevelet és sportcsapatokat is működtettek. De tisztelet helyett továbbra is tapasztalták a szexizmust és a rasszizmust. 

Az angliai sikerek után a 6888. századot Franciaországba helyezték át, ahol ismét két-három éves elmaradással szembesültek a kézbesítetlen küldemények terén.

A parancs szerint hat hónapjuk volt mindent rendezni és kézbesíteni, a feladatot azonban három hónap alatt teljesítették.

Az egységet 1946 februárjában küldték haza a Claymont Victory nevű hajó fedélzetén. A New Jersey-i Camp Kilmerbe érve a zászlóaljat március 9-én hivatalosan leszerelték. A háború befejezése után Adams alezredesi rangot kapott, és egyúttal a legmagasabb rangú fekete nő lett a hadseregben.

A 6888-asok hihetetlen munkája éveken keresztül nagyrészt visszhang nélkül maradt, az utóbbi időben azonban az egység több korábbi katonája is kitüntetést kapott, és a zászlóalj 2009-ben az Arlingtoni Nemzeti Temetőben is tiszteletét tette.

A háborúkat sok fronton vívják. A 6888. zászlóalj a katonák és a szeretteik közötti kommunikáció helyreállításában végzett munkája sok szempontból ugyanolyan fontos feladat volt, mint a fegyverek elsütése.

Mózes Zsófi

Források: ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt kép: Wikipedia/U.S. National Archives and Records Administration