Virginia Hall, a kém, akire a Gestapo vadászott, a Time magazin pedig az év nőjének választotta
1942 nyarán egy francia faluban egy hölgy sajtot árult a német csapatoknak. Jóban volt a helyiekkel, látszólag hétköznapi életet élt. Sokan nem is sejtették, hogy a nő szövetséges kém, akit nem más üldöz, mint Klaus Barbie, a Gestapo „lyoni mészáros” néven elhíresült tagja. A sajtárus nő koordinálta a francia ellenállás embereit, és segített a szövetséges erőknek a francia városok felszabadításában. Ő volt Virginia Hall, akit a Gestapo csak „sánta hölgynek” nevezett. Mózes Zsófi írása.
–
Virginia Hall 1906. április 6-án született Baltimore-ban. Jó érzéke volt a nyelvekhez, iskolás évei alatt nemcsak példás tanuló, de az iskolai újság főszerkesztője és a gyephokicsapat kapitánya is volt. Felsőfokú tanulmányait Európában végezte, közgazdaságtanból és nemzetközi jogból szerzett diplomát, megtanult franciául, olaszul és németül, és mindent megtett annak érdekében, hogy belépjen a diplomaták bonyolult világába.
Sajnos azonban akkoriban a nők számára nem voltak hozzáférhetők a külügyminisztériumban betölthető állások.
A kemény munka és kitartás gyümölcse mégis beérett. Hall végül az Egyesült Államok lengyelországi nagykövetségén kapott állást, de nem sokkal később áthelyezték Törökországba. Itt egy vadászaton balesetet szenvedett, véletlenül lábon lőtte magát, ami fertőzéshez, majd amputációhoz vezetett. Kapott egy falábat, elnevezte Cuthbertnek, megtanult járni, és újabb feladatokat keresett magának.
1939-ben otthagyta írnoki munkáját, és Párizsba utazott, ahol gépkocsivezető lett a mentőszolgálatnál, miközben a német hadsereg a város felé nyomult
Miután a németek bevonultak Párizsba, Hall Nagy-Britanniába menekült, és csatlakozott a Különleges Hadműveletek Végrehajtó Egységéhez (Special Operations Executive; SOE), ahol szigorú felkészítésen esett át: megtanulta, hogyan kell használni a fegyvereket, és más ellenálló tevékenységre is kiképezték. Hamarosan a gyakorlatban is kamatoztatni kezdte a tudását, és a második világháború egyik leghíresebb kémnőjévé vált.
A sikeres kiképzés után Virginia ismét Franciaországba került – ezzel pedig ő lett az első brit női ügynök, aki a megszállt Európában akcióba lépett.
A Germaine fedőnév alatt dolgozó Virginia amerikai állampolgársága és testi fogyatékossága miatt kezdetben nem keltett riadalmat a Gestapo körében. HECKLER fedőnéven francia ellenállókból alakított csoportot, amelynek elsődleges célja az volt, hogy biztosítsa a lelőtt brit pilóták biztonságát, információt szerezzen, és támogasson más ellenállási csoportokat, valamint SOE-ügynököket.
Miközben Virginia Lyonban tevékenykedett, Klaus Barbie volt a Gestapo vezetője a régióban. Barbie hírhedt volt az elfogott francia ellenállók megkínzásáról, tízezer zsidó halála száradt a lelkén, és több ezer embert deportált németországi koncentrációs táborokba.
Abbe Ackuin révén a Gestapo képes volt beszivárogni a francia ellenállási mozgalomba.
A Bishop fedőnéven tevékenykedő tégla egyre közelebb került Virginiához, és már csak idő kérdése volt, hogy letartóztassák.
A nő azonban a Pireneusokon át Spanyolországba menekült, és útközben arról tájékoztatta londoni feletteseit, hogy a menekülés során mennyi gondot okoz neki Cuthbert, amire azt a választ kapta, hogy ha Cuthbert nehézséget okoz, bátran ölesse meg.
Spanyolországba érve illegális határátlépése miatt Virginiát váratlanul letartóztatták. Az amerikai nagykövetség közbenjárásának köszönhetően néhány hét múlva szabadult, majd Nagy-Britanniába utazott, és kérte a SOE-t, hogy küldjék vissza Franciaországba. A SOE attól tartott, hogy személyazonossága veszélybe kerülhet, és megtagadta a kérést, így végül az amerikai kémszolgálatnál, a Stratégiai Szolgálatok Hivatalánál (Office of Strategic Services; OSS) helyezkedett el.
Az OSS ügynököt akart küldeni Franciaországba, hogy információt szerezzen a német katonai erőkről
Annak érdekében, hogy megfeleljen a követelményeknek, Virginia még a fogtömését is kicseréltette, haját őszre festette és változtatott a járásán, így ezúttal Marcelle Montagne néven, parasztasszonyként került Franciaországba.
Rádión jelentett a SOE-nek a német csapatok mozgásáról, miközben sajtot árult az ellenségnek. A Gestapo állandó járőrözése miatt aztán Párizs közelébe költözött, és a D-nap közeledtével francia ellenállókat toborzott, hogy szabotálják a hidakat és utakat, így késleltetve a németek előrenyomulását. Miután a szövetséges erők felszabadították Franciaországot, Virginia újabb kalandot keresett.
Mivel folyékonyan beszélt olaszul, az OSS Velencébe küldte, amikor azonban a német főparancsnokság Ausztriába vonult vissza, Virginia új megbízást kapott Ausztriában: rádión keresztül kellett volna informálnia az OSS-t a német csapatok mozgásáról. A küldetés végül meghiúsult, miután Németország 1945 májusában megadta magát.
A Time magazin a század száz legbefolyásosabb női közé sorolta, és Virginia Hallt 1943-ban az év nőjének választotta.
A francia kormány a pálmalevéllel díszített Hadikereszttel tüntette ki, a britek a Brit Birodalom Rendjének tagjává választották, az Egyesült Államok pedig a Kiváló Szolgálat Kereszttel tüntette ki. Truman elnök személyesen szerette volna átadni a kitüntetést, Hall azonban tartott attól, hogy a nyilvános ceremónián túl sokat fedne fel magáról az esetleges ellenségei számára.
Ezt követően az Egyesült Államokba költözött, és elemzőként csatlakozott a CIA-hoz
A CIA hosszú évekig titokban tartotta munkásságát, miközben az eredményeit egy, csak a CIA alkalmazottai számára fenntartott kiállítótérben mutatta be. Virginia Hall 60 éves korában, 1966-ban vonult nyugdíjba, visszaköltözött Marylandbe, és itt élt egészen 1982-ben bekövetkezett haláláig.
Mózes Zsófi
Kiemelt kép: Getty Images / Apic
