„Nem lehet ebben a hotelben titokban csinálni semmit” – A Hotel Astoria 100 évének kacifántos története

–

Hárman négyfelé

„Azt mondták, hogy Pest legdrágább telkén épült a hotel” – írja az Astoriáról Krúdy, majd kiegészíti ezt egy a plasztikus képpel: „Tízforintos bankókkal lehet kirakni a telek árát, még akkor sem fér rá minden bankó a telekre.”

Az 1900-as évek eleji Budapest legelegánsabb szállodájáról van szó, amiről kívülről talán nem is látni, odabent milyen zegzugos. 1912–14 között épült három telekre, méghozzá három tulajdonos család jóvoltából. Ebből a formációból természetszerűen következett, hogy nem mindig volt teljes az összhang, ami már abban is megnyilvánult, hogy rögtön két építészmérnököt fogadtak fel: Ágoston Emilt és Hikisch Dezsőt. A két mester azért persze igyekezett egymással összedolgozni, így a végeredmény nem lett eklektikus.

A Bekella/Unger házat a Múzeum krt. 1. szám alatt az Unger család építtette az egykori Zrínyi Kávéház és Vendégfogadó helyére, mely Jókai vallomása szerint „tanyája (volt) megannyi kártyásnak, korhelynek”. Izgalmas információ, hogy ebben a fogadóban írta meg Petőfi a János vitéz azon részét, ahol a főhős az óriásokkal találkozik. 

A második rész egykor kocsibemutató teremként működött (persze nem egy mai autószalont kell elképzelni), amíg a Kölber-Takács család el nem kezdte szállodának átalakítani a helyet.  

A Magyar utcai oldalba pedig először az Elek család építkezett, ám mivel ők kevesebb pénzzel tudtak csak beszállni, ide jóval olcsóbb szobák kerültek. Ez a szárny épült aztán tovább az 1960-as években, már a korabeli építészeti stílus jellemző jegyeit hordozva magán.  

 

De miért épp Astoria? 

A szálloda tulajdonosainak sikerült hazacsábítania Amerikából Gellér Mihályt, aki New Yorkban a Waldorf Astoria szállodát vezette, ő lett aztán a mi Astoriánk első igazgatója és így névadója is – az ő tanácsára keresztelték el ugyanis így a szállodát. (A New York-i szálloda pedig az ottani tulajdonos családtól azért ezt a nevet kapta, mert ők meg Astorból származtak.)

Régi dicsőség

Az egykori dicsőséges múlttal rendelkező, ma már kissé levitézlett épületről nem biztos, hogy megmondja az egyszeri turista, hogy a megnyitáskor (1914. március 14-én) milyen ultramodernnek számított: nemcsak központi porszívórendszerrel büszkélkedhetett, de volt benne központi fűtés is, illetve saját fürdő is dukált minden szobához – ami ma már persze természetes, de akkor kifejezetten luxusnak számított. Rangját az is mutatja, hogy az egész csomópont a szálloda után kapta a nevét.

Történelem a falak között

A szálló számos gazdag és/vagy híres embert látott vendégül – jó párat kifejezetten hosszú időre. 1914-ben például Krúdy Gyula élt itt hónapokig, egészen a háború kitöréséig. (Egy pillanatra azért érdekes belegondolni, micsoda idők lehettek azok, amikor voltak olyanok, akik nemcsak pár napra, de huzamosabb időre is egy szállodába költöztek. A New York-i Astoriában például Frank Sinatra élt.)

Krúdy meg is emlékezett a szállodáról, amivel kapcsolatban eléggé vegyesek voltak az élményei. „A szobák kicsinyek, mint egy babavárban” – írta, de arra is panaszkodott, hogy „nem lehet ebben a hotelben titokban csinálni semmit”. Krúdy emlékezete szerint, ha valaki elköhögi magát, a szomszéd szoba lakója menten kiugrik a nadrágjából ijedtében, az is hallatszik, ha a tolla a papírt karistolja, ha meg nászutasok érkeznek, akkor garantáltan az egész folyosó ébren marad. (Valami hasonló hangulat manapság is lehet ott, a szállodát ugyanis nemcsak szenior vendégek, de bulituristák is előszeretettel látogatják.)

Az őszirózsás forradalom idején itt ülésezett a Magyar Nemzeti Tanács, Károlyi Mihály pedig, aki a feleségével a 105-ös szobában lakott e turbulens időszakban, egyenesen szobája erkélyéről intézett szónoklatot az összegyűlt tömeghez.

„Az államgépezet megállt. Nehéz feladat volt a rend fenntartása és az anarchia elhárítása. Az Astoria-szállóhoz szinte óránként vonultak az újabb és újabb zászlóaljak, amelyek megtagadták az engedelmességet, és hozzánk csatlakoztak. Parancsot vagy utasítást egyre többen csak a Nemzeti Tanácstól voltak hajlandók elfogadni. Minden kéréssel, kívánsággal az Astoriába jöttek” – írta Károlyi a Hit illúziók nélkül című emlékiratában.

A1944-ben aztán a Gestapo főparancsnoksága költözött be a szállodába, akik az épület bárjában tartották fogva az embereket.

A nagy múltú szálloda falai között természetesen filmforgatások is zajlottak. Bár A miniszter félrelép című opusz jeleneteinek egy része helyszűke miatt stúdióban zajlott, a „Nem hisztéria, Astoria!” – gyöngyszemmel örök emléket állítottak a helyszínnek. A magyar mozira egyébként rekordszámú (662 ezer) néző vett jegyet, hasonlóan elsöprő népszerűséget csak a Kincsem és A viszkis filmek hoztak.

Még néhány művészi vonatkozás: Jancsó Miklós filmrendező és Hernádi Gyula író is előszeretettel üldögéltek itt, de innen közvetítették a Czigány György által vezetett Ki nyer ma? című népszerű komolyzenei vetélkedő 9725 adását is.

Astoria bár

Az alagsorban található bár aztán a hetvenes években – feledve a múlt sötét időszakait – újra pezsgő éjszakai életnek adott otthont. Itt mulattak azok, akiknek volt pénze a szórakozásra: zöldségesek, fusizók, burkolók, de ide jártak az arab pénzváltók is, úgyhogy cserekereskedelem is folyt a félhomályban. A szórakozóhely este tízkor nyitott, negyvenöt percig zenekar játszott, majd  egy rövid úgynevezett „szakszervezeti” (azaz cigi) szünet után kezdődhetett a szórakoztató műsor. Akinek érzékenyebb az orra, az egyébként még mindig érezheti az egykor sűrű felhőként gomolygó cigarettafüst szagát, ami beitta magát a falakba. Néhány zeneszám erejéig rendszerint egy-egy feltörekvő énekes lépett fel, majd az igazi sztárok ragadtak mikrofont: többek között Cserháti Zsuzsa és Korda György, de fellépett Medveczky Ilona is, aki, ha úgy érezte, nem figyelnek rá eléggé, leállította a zenekart felháborodásában.

Ha valaki semmiképpen sem akart lemaradni bármiről is, ami a színpadon történik (ledér ruházatú táncoshölgyek is felvonultak az úri közönség szórakoztatására), kénytelen volt extra borravalót fizetni a pincérnek, nehogy pont egy oszlop mögé ültesse be. 

A hetvenes években az állambiztonság is rátelepült a szállodára, hiszen ahol ennyi külföldi megfordul, ott érdemes hallgatózni is, így nemcsak a szobákba helyeztek el lehallgató-készülékeket, de még az éttermi sótartók is fel voltak pimpelve e célra.

Mai vendégek

Az Astoria még mindig népszerű szálloda, 2019-es adatok szerint  86,5 százalékos a foglaltság, az átlag turista 3,4 éjszakát marad (ki engedhetné meg magának, hogy itt írja hónapokig a műveit, mint Krúdy!), a vendégköre pedig javarészt külföldiekből áll: angolok, olaszok, spanyolok, amerikaiak, svédek, izraeliek érkeznek nagy számban, de a magyarok is képviseltetik magukat, bár ők mindössze két százalékban. A Covid okozta válságot természetesen az Astoria is megérezte, de mostanra úgy tűnik, sikerül hozni a ’19-es számokat. A szálloda személyzete azonban jóval kisebb, mint annak idején: míg a szocializmusban 100 főt alkalmaztak, ma ugyanezeket a feladatokat feleennyien, 47-en látják el.

Bár már távolról sem az Astoria a legelegánsabb szálloda a fővárosban, ha valaki szereti a  Ragyogás hangulatát, netán megszállna ott, ahol a történelem dübörgött, megérintené a falakat, amelyeket Krúdy, Károlyi vagy Korda György is, vagy a hatvanéves tányérokból múltidéző fogásokat enne, a Hosszúlépés. Járunk? programja keretében megteheti. Egy dolgot nem fog tudni: megszállni a 13-as szobában. Olyan ugyanis – babonából – nincsen az Astoriában.

Fiala Borcsa