Vilmos hercegről nehéz (izgalmas) portrét prezentálni, éppen a bevezetőben leírtak miatt, hiszen csak életrajzi adatok állnak rendelkezésre, minden továbbiról azonban nehéz eldönteni, hogy mennyire származik hiteles forrásból, és nem csak a bulvármédia szenzációhajhászása-e.

Az első emlékeim a hercegről még a kiskamaszkoromra datálódnak, amikor Vilmost az ügyeletes szívtiprónak igyekeztek beállítani a tinimagazinok,

aki fiatal, jóképű, gazdag és szó szerint egy herceg – ki ne akarna tehát a felesége lenni? Abban az időben egyébként is nagyon pörögtek az olyan tematikájú filmek és könyvek, amelyeknek középpontjában egy uralkodócsalád leszármazottja csetlett-botlott, hogy aztán szerelembe essen egy muglival, akarom mondani, közemberrel. A Neveletlen hercegnő-sorozatok, a Miről álmodik a lány?, az Én és a hercegem, és többek között a Shrek is ezt az analógiát követte. A popkulturális alkotásokban mindez persze kacagtató helyzetkomikumokban mutatkozott meg, az árnyoldalakról már kevesebb szó esett. (Érdekes, hogy pont egy ogréről készült animációs filmben érintették leginkább azt az aspektust, hogy milyen viszályokat kelthet, ha valaki a családja megítélése szerint nem a rangjának megfelelő partnert választ.)

Vilmos herceg 2005-ben - Forrás: Getty Images/Dean Treml

Ma már senki nem igyekszik Vilmost szexi hercegként aposztrofálni a médiában, nem is lenne politikailag korrekt, ráadásul a ma negyvenéves, az öröklési sorban második helyen álló herceg egészen más szerepet tölt be a királyi család életében, azzal együtt, hogy a romantikus álom megvalósult, ugyanis Katalin hercegné – ahogy arról a Képmás Magazin beszámolt – volt évszázadok óta az első nem arisztokrata választottja egy brit trónörökösnek. (Az utolsó közemberből lett királyné, akitől a trónörökös is származott, Elizabeth Woodville, VIII. Henrik nagyanyja volt.)

A Popcorn magazinos idők óta én is felnőttem, így Vilmos külső adottságai helyett sokkal jobban érdekelne, hogy milyen lehetett úgy felnőni, hogy a szülei házassága már azelőtt válságban volt, hogy egyáltalán elkezdődött volna.

Hogy mennyit látott kisgyerekként Diana küzdelmeiből, legyen szó a megfelelési kényszerről, a testképzavarról, a megcsalatásból fakadó elárultság érzéséről, majd az egész család és rendszer elleni lázadásról.

Hogy milyen volt megélni, ahogy vélhetően Dianának köszönhetően, szakítva a királyi család hagyományaival az Eton College-ben végezhette középiskolai tanulmányait a Gordonstoun helyett, amely már apja és apai nagyapja számára is traumatikus élmény volt, a Koronában látottak szerint legalábbis. Hogy ezután mennyi harc övezte a döntést, hogy nagyapja, nagybátyja és apja példáját akkor sem követte, amikor Cambridge helyett a skóciai St. Andrews Egyetemre jelentkezett, ahol aztán megismerkedett Kate Middletonnal.

Hogy milyen pokoli lehetett tizenöt évesen elveszteni az édesanyját, akit a lesifotósok szó szerint a halálba kergettek.

Hogy milyen lehetett végignézni, ahogy apja 2005-ben feleségül veszi egykori szeretőjét, Camillát, akivel már akkor szerelmesek voltak egymásba, mielőtt megismerkedett volna Dianával. 

 

Hogy milyen lehetett ismerkedni és szerelembe esni iskolatársával, Kate-tel, miközben az egész világ loholt a nyakukba azt találgatva, mikor jegyzik el egymást. Hogy okozott-e belső feszültséget, hogy a lány szülei partikellékekkel kereskedő cégből tettek szert a vagyonukra. Hogy lehet-e egy esküvő önfeledt és bensőséges, amit ezernyi szabály határoz meg, és kétmilliárd ember kísér figyelemmel.

Hogy milyen érzés azt a terhet és felelősséget emberként, párként, és most már három gyermek, György, Sarolta és Lajos szüleiként cipelni, amit rájuk ró a monarchia és a nyilvánosság.

Hogy miről beszélgetnek esténként a feleségével az ágyban, amikor lefekszenek, ha egyáltalán közös hálószobájuk van. (Remélem.)

Hogy valójában milyen viszony van köztük fivérével, Harryvel, mit gondol a sógornőjéről, Meghan Markle-ről, és hogyan érintette őt és a hercegnét az egész hercehurca, amely az elmúlt években zajlott a család körül. Hogy milyen volt a viszonya tavaly elhunyt nagyapjával, Fülöp herceggel, játszott-e velük gyerekkorukban valaha felszabadultan akár ő, akár a több mint hetven éve uralkodó nagyanyja, II. Erzsébet királynő. Hogy ő milyen apja a gyerekeinek, amikor senki nem látja őket.

Hogy milyen érzés egész életében egy olyan szerepre készülni, amit majd csak akkor tölthet be, amikor elveszti a nagyanyját és az apját.

Végül pedig az érdekelne, milyen érzések kavarognak abban a férfiban, férjben, családapában, trónörökösben, aki éppen ma tölti be a negyvenet.

Krajnyik Cintia

Kiemelt kép: Getty Images/Aaron Chown - WPA Pool